Annyira rajong a kutyákért, hogy ma kutyakiállításra vittem. :) Valami elképesztő, hogy mennyire boldog volt a kis arca, hogy ragyogott!!! Ahhhhh!!!! Bár, szó ami szó, a chau-chaut - ami olyan mint egy nagy maci -, a formára vágott uszkárt, a hatalmas pulit nem tudta értelmezni. Nagyon aranyos volt, mert mondtam neki, hogy nézd a kutyust, ő meg néztett a nagy szemeivel és nem értette mit magyarázok mert ezek nem kutyák.... :D Gigacukker volt.
A "Va" mint kutya, a "Ba" /menjünk, induljunk/ mellett már tudja mondani az Apát és Anyát! Olyan szuper érzés. Az apjára azt mondja, hogy "Áp" Nekem pedig "Áná". Érdekes mert Nekem csak akkor szól ha valami baja van. Pl. a minap a kasszasoron álltunk és oda mindenféle - eztmégmegkellvenned célzattal - szezonális termékek is ki vannak helyezve, így egy homokozószett és egy baba is ott csücsült, persze beárazatlanul. Ez a csöpp királylány annyira, de annyira akarta azt a babát és folyt a kis könnye, mert nem értette, hogy miért nem lehet az övé, és miért nem értem mit akar mikor a baba irányába mutat. Értettem én, de hiába magyaráztam hogy nincs rajta ár és így nem tudjuk megvenni, ekkor már keservesen rákezdett, miközben potyogtak a könnyei: "Áná" Áná". Bújt belém mert a karomban volt egyébként is, és ahogy fúrta a fejét úgy panaszkodott egyszerre és mutatott a baba irányába. Borzasztóan megsajnáltam de a pénztáros nem volt közlékeny, hogy ugyan honnan tudnánk hozni egy ugyanilyen babát amin van termékkód, plusz mögöttünk állt a sor, így annyiban hagytuk. De mihelyt látok, veszek neki egy hasonlót.
Sajnáltam persze a szituációban, de annyira meleg érzés öntött el hogy csak na. Az én gyerekem, - nemszámít hogy milyen kontextusban- de azt mondta, hogy "ANYA". Nekem, csak Nekem!!!!
A másik eset a játszótéren volt ahová a keresztanyjával és Kincsővel mentünk. Egy nagy homoktenger az egész játszó, így le kell venni a cipőjét és a zokniját, hogy mezítláb szaladgálhasson. Ehhez a Lelle nincs hozzászokva, meghát amúgy is úrasszony, így néha meg-meg rémülve pillantott a kis lábfejére - ami persze egymerő homok volt -megkeresett a tekintetével és hangos Áná, Áná kíséretében emelte meg és mutatta, hogy azonnal menjek és mentsem meg, ergo, sepergessem le a kis lábacskáiról a homokot.
Ezek a fotók az alsópáhoki Kolpingban készültek, majd legközelebb azokat az élményeket is lejegyzem.
