2017. július 4., kedd

Nagylányom van

Június 1 óta szobatiszta nappalra, és július 2-vel elhagyta az esti pelenkáját is!
Imádom!
Ezzel együtt új dimenzióba léptünk:
bili -egy hétig zacskóban mindenhová-, papírbili, wc szűkítő.


Nincs már kiságy, hanem nagylányszoba, ifjúsági ággyal, kastéllyal, királylányokkal.
Augusztustól -fél napra ugyan és csak pár napokat -de - családi napközibe megy.
Elképesztő! Még számomra is! Most szültem! MOST!

2017. április 26., szerda

2 éves lett

Április 24-én 21 óra 33 perckor ismét egy évvel öregebb lett  :)

És olyan sokszor mondja: "Ajukámszeretlek!" És ez annyira hihetetlen szuper érzés. Nehéz az anyukaság. Tényleg az. Néha tele bűntudattal, néha kétségbeesésben röhögéssel, de minden egyes másodperce megéri!


2017. március 17., péntek

Tavasz, szókincs, segítőkészség, hiszti

Végre kitavaszodott, megejtettük az első szomszédolós összeröffenést is. Lelle borzasztóan élvezte a szitut és ugrált örömében. Pluaz ő is érzékeli, hogy mindenki egyre többet van kinn a kertekben, most már nem vagyunk egymagunk az egész utcában, ha kimegyünk mint télen.

Ahh, most a legmenőbb a világon a csütörtök délelőtti program mikor is várjuk a kukásautót. VAn amikor kettő is jön, na az a teljes extázis. Ja igen, és munkáskesztyűben kell várni, mert megfigyelte, hogy a bácsik is azzal fogják meg a kukákat. Irtó ari!



Mostanában volt megint egy szókincsrobbanása, és a személyes névmásoknál az Én és a Te megjelölést már szépen alkalmazza.
1 foga hiányzik a teljes szetthez, 11 kiló 80 deka, olyan 93 centi körül van 23-24 es lábbal :)

Roppant segítőkész, mindig jön és mondja: "Jejje segít", port töröl, mosógépbe-, szárítóba pakol - durva de el is tudja indítani a programot - , kap majd szülinapra játék porszívót mert azt is állandóan művelné, és az igazit nem bírja el. A minap voltam az egyik barinőmnél akinek egy 6 hós kislánya van és vigyáztunk rá ketten Lellelánnyal, míg az anyuka ügyintézett :) Hát gigamegacukker volt a Lelle mert folyamatosan a baba mellett volt, hogy ő most akkor segít:
lökte a hintáját, mutogatta a játékokat és hozta oda nekem a tápszeres üveget, hogy etessük meg. Majd a végén hozta a cumiját: "tesékbaba" és berakta a szájába! :) Olyan kis ügyes és nem durva gyerek, nagyon büszke vagyok rá!

Az esetek 75 százalékában tényleg bármikor és bárhová el tud velem jönni, ha megkérem akkor csendben marad amíg telefont bonyolítok - 10 hós kora óta esküvőszervezek -, vagy épp csudin elfigyelget mikor egy megbeszélésre muszáj magammal vinnem.

Nadena! Ilyet is tud:

Tegnap épp kopogóscipő! :) keresésben voltunk neki, és boltjártunk. Hozzáteszem a Market Centrálban ahol minden Nekünk való üzlet egymás mellett van, tehát tényleg nem egy nagy wasistdas. Az egész nem volt több mint egy óra.
Több helyre benéztem, mert minél olcsóbban akartam megúszni, tekintettel arra, hogy nem ez lesz a fő cipője, tényleg csak szoknyához veszi majd fel, ergo ezért nem akartam 11 ezret adni.

Bementem egy kínaiba, ott leszedegette a cipőket a polcról - én szépen vissza a szokásos "Lelleilyetnemszabad"-al, ami tök jól beválik az esetek nagy többségében. Ennek ellenére lefeküdt a földre, hogy nem megy tovább....

Átfutottunk egy cipőbolton-n - kb 3 perc volt -, itt folyamat rá kellett szólni,

majd a H&Mben elszaladt tőlem és bemászott a ruhák közé, ezt követően szétdobálta a keze ügyében lévő cuccokat és elkezdte tépni a felakasztott hajpántokat. Majd szintén elrohant. Többször kértem nagyon szépen, majd megfogtam mindkét babakezet és úgy magyaráztam, hogy miért nem szabad tépni, dobálni, elszaladni. Ennek ellenére mégjobban tépdesett, ordibált, tőlem pedig megkapta az első kézfejre ütést. Na bazira nem volt nagy - ami tök jó - de arra elég volt, hogy megszeppent és hagyta, hogy a karomba vegyem. Itt vettem neki nagy-nagy kompromisszumokkal egy cipőt csakhogy végre kijussunk és mehessünk haza, majd vesztemre - azt hittem abbahagyta a hisztit evés után, és bementem még egy boltba, ahol egyrészt megtaláltam A kopogóscipőt! - ami kényelmes, bőr és talán nem ázik be -, majd itt átéltem, hogy a mindig cukker gyerekem, aki soha nem nyit ki semmit míg ki nem fizetem, levesz egy kindertojást és egy szempill alatt kinyitja, majd ledobja a földre, ahol ugye széttörik és utána a kezével sepri a csokidarabokat. Itt ledobtam a láncot.

Ezek után még vissza a HMbe visszavittük a kiscipőt...

Majd rámszól a zuram telefonon, hogy ha még van kedvem?!?!!!! akkor nézzek már neki sportcipőt...

Otthon bort nyitottam.




2017. február 23., csütörtök

Vérvétel

Januárban vérvételen voltunk mert sokat volt beteg és fényevő lett. Szerencsére semmi gond és még azt is megudtunk, hogy az én vércsorportomat örökölte. :)

A Medikidsben voltunk ahol érzéstelenítő krémet használtak -azt hittem parasztvakítás de nem -. Első körben -mivel keveset iszik-, nem jött a vére, így egy héttel később voltunk ismét. 12 órai időpontot kértem, és reggel 7 től folyamatosan itattam, 9 től már levest reggelizett. Itt már nem volt gond.




2016. december 14., szerda

Szenteste 20 hónapos

Aztamindeniiiit! Hatalmas már! A minap volt a kezemben Aida kisfia Bab és nem is az apró termet volt a furcsa, mint azt korábban gondoltam, hanemhogy úristen! mit csináltam én amikor pár hetes volt még csak a Lelle és konkrétan az életbentartása volt a feladatom 0-24-ben. Elképzelni nem tudom.
Még 2 hónapja rinyáltam, hogy miért nem beszél, mára már bővült a szókincse, sőt, vicceskedik, szégyenlősködik és huncutkodik kurvul rendszeresen.
Most azt találta ki magának, hogy az amúgy is gigacukker babahangját szipogós-nyávogósra váltja miközben halkan mondogatja, hogy Apu Apu míg az apja elaléltan, megvéve, megnyerve, elolvadva elő nem jön a szobából, vagy épp le a tetőtérből ahol dolgozgat. Persze akkor ha megkérdezem, hogy engem szeret-e akkor kategorikus nem a választ - baziszar - és közben Apuzik és kapaszkodik bele mikor az megérkezik. Hmmmmm. Tudom, hogy ilyen is van. De akkor is!

A napokban viszont újra rajtam ölelőzik mert beteg lett- Turchi! így nem megyünk holnap Helen Doronra, majd csak jövő héten - semmi extra lázas vírus, és ma már jobban volt, viszont közösségbe így nem viszem, nem szúrok ki másokkal így karácsony előtt sem, sem semmikor.

Ma vagyunk az Aidával 3 évesek. Ha beteg dolog, ha nem, mi ünnepeljük azt a napot és évet amikor nagy nyomorunkban egymásra találtunk. Álmomban nem gondoltam volna akkor és ott a Kökiben, a Müller előtt :D hogy 3 év múlva azért nem tudunk e jeles alkalommal összefutni mert mindkét lányunk belázasodik és ő meg még ráadásnak aggódhat a másik gyereke végett is, hogy nehogy elkapja. Ahhh! Tényleg igaz, hogy minden okkal történik, és ha fejen állunk sem lesz másként mint amikor az elrendeltetett.
Boldogságosat itt is barátnőm!


2016. november 26., szombat

Lelletudomány

Ezt idejegyzem magamnak.

Lellének onnantól, hogy rá lehet bízni bármit is, van feladata.
Nagyon szeret nekem segíteni, érdeklődő és élvezi. Még. :) Ezen kívül megönállósodott. Mégjobban

Azon túl, hogy mindent odahoz amit kérek:

- mossa magát a fürdéskor
- mossa az én hátamat, hajamat
- mossa a saját fogait - elektromos fogkeféje van. Szerintem simával nem csinálna semmit -
- fésül minket
- kicsatolja a cipőjét
- feltűri a felsőjének ujját kézmosáskor
- bepakol a mosógépbe, elindítja - felügyelet mellett -
- aztán át a szárítógépbe és azt is elindítja
- törölget, rögtön ha kimegy valami akkor szó nélkül hozza a törlőkendőjét és a maga kis babamódján törli fel
- hozza a cipőjét
- az én papucsom - ezt rendszerint reggel amikor én még aludnék és ő odadobja az ágyra a papucsom, jelezvén, hogy most már azonnal keljek fel
- mosogatógépből kipakol és indít
- amikor választani kell eldönti - pl. hogy mit szeretne uzsonnázni
- bármit odahoz, vagy elvisz, a lakás bármely pontjáról és pontjára ahogy megkérjük
- szennyesbe visz
- kukába dob amit kell
- hűtőbe beteszi amit kérek
- port töröl és szedi össze a szöszmőket a lakásban ha lát - sosem kértem, én vagyok ilyen, ezt látja
- elpakolja maga után a játékait

Imádom! :)


2016. október 31., hétfő

Fogszabályzós cumi

Ugye Lellebaba nappal is sokat cumizik, valamint este full 100%-ban nyomja.
Voltam vele még nyáron fogorvosnál - akkor tök szabályos volt a "fogsora" - egyébként 16 fogú már - , akkor azt mondta a doki hogy maradhat a hagyományos cumija, nincs teendő, szépek a fogai.
3 napja pedig Apja észrevette hogy a két első foga mintha kezdene enyhén kifelé állni....

Így elvettük a hagyományos cumikát és kapott kettő fogszabályozóst. Nagyon dizájnos, de tényleg baromi fura elsőre.
Persze első nap sokat sírt miatta és folyamatosan kivette, nézte, eldobta, és nem győzte tudatni velünk, hogy elromlott a cumikája...
Úgy sajnáltam. De most jelenleg mást nem tudtam tenni.
Estére megszokta, már nem kereste a régit.
Imádom!

18 hós beszéd

Jövő héten esküvőkiállítunk a Hungexpon. Már nagyon izgulok. :)

Lelle szuperjól van, néha tiszta égedelem ahogy viselkedik, de nem ülök fel neki.
A szavai összesen :
nem
ja
jeh - ezt mondja az igenre
go - kb mindenre

mindenre mutogat és mindenre ümmög hogyha kéri
18 hós. Remélem hamarost elkezd beszélni is. Most aktívabban elkezdek vele mondókázni - eddig 4-5 öt ismételgettem, mert csak ennyit tudok - de most bővítem a repertoárom, hátha segít a beszédindításban.

Egyébként lát már összefüggéseket, bentről a szobából is észreveszi pl. hogy kinn repülnek a madarak, a repülő. Okos kislány, csak szerintem az a "baj" hogy a sok ümmögéssel, mutogatással, más odahúzásával tökéletesen megérteti magát...


2016. október 18., kedd

Vonatimádás

Babázni nem, kisautózni sem, a vonatozást viszont igen.

Már 4. napja minden nap ki kell menni az állomásra vonatokat nézni, 2 hete pedig a Vasúttörténeti Parkban is voltunk vele. A napokra tervezem hogy elmegyünk vonattal pár állomást, majd vonattal ismét haza. Sikítozik, mutogat, toporzékolva örül ha jön a vonat. Már úgy közlekedünk a kocsival, hogy az anyós ülés első fejtámlája le van szedve - nem mögöttem ül a Lelle -, hogy kilásson rendesen előre ha sorompónál állunk :)


2016. október 14., péntek

Jelentés

Lellelány második nevenapja, és a másfél éves hófordulója közeleg.
A NEM-et már kiválóan mondja, emellett: egy, pici, Apu-ciii - nem vicc, tényleg így mondja
A babaangolról is pár szót beemel: ilyen a go, go amit arra mond amikor valahová menjek a lakáson belül. Nem is igazán a "menetre használja" hanem hogy elhelyezzen engem a lakáson belül. A door és a duck amit arra használ ami. Valamit a TECSZ. Ez a thanks lenne. :)
Anyát nem mond, viszont tudja amikor angolon vagyunk, hogy a Mummy az nem a nagymamát jelenti abban a közegben, hanem engem.
Update: tegnap ismételgette rám mutatva hogy Ácci. Vagyis Anyuci. Majdnem sírtam :)

Rengeteg minden érdekli és bármit mutatok fogékony rá, megjegyzi, egy dolog nem megy még nála, mert egyáltalán nem érdekli, azok pedig a színek. 2*5 különböző színű gumilapot vettem és vágtam is ki belőlük alakzatokat és azokkal próbáltam eddig ösztönözni hogy a formákat - itt hogy milyen nem lényeges - tegye az adott színű lapra. Még nulla siker.

Tegnap próbáltam egy új dolgot. Elbújtam előle. De nem ám akárhogy: kb. végignézte. Mégis mikor nem látott - nagy dologra nem kell gondolni, az ajtó mögött álltam - sírt és keresett. Aztán a nappali közepén szintén "elbújtunk" egy nagy takaró alá. Sikongatott úgy tetszett neki.

Ma egy barátnőmhöz megyünk látogatóba aztán este, vagy holnap sütit sütünk. Egyszerű meggyeset. Egyrészt mert nem nagy a tudományom, másrészt ebben tud segíteni Lellelány is. A múltkor így:

Minden szemet ő dobált bele, hátrány: a földön állítjuk össze a süteményt.

2016. augusztus 22., hétfő





A nyár

Roppant tartalmas volt. Szerveztem esküvőt, készülünk a jövő évikre, voltunk 3 napot kettesben a férjjel a Shiraz Hotelben Egerszalókon. Együtt 1 hetet Bulgáriában, 3 napot Balatonlellén. Sokat voltunk fürdeni a közelben, játszóházban, vidékre is hazalátogattunk, valamint volt egy-két nagyobb buli nálunk, illetve most szombaton koncertre megyünk . :)

Bulgáriáról részleteiben szerettem volna írni, de alig volt időm, így inkább nem ültem neki.
Csak nagyvonalakban: Odafelé nem élvezte a repülőt mert le akart menni az ölemből sétálni, nemcsak, hogy nem mehetett, de rám volt szíjazva :D :D szóval kissé korlátozva volt szabad akaratában. :)
Annyira, de annyira élvezte a szállodát - megjegyzem, mi is, szerintem szuper helyen, rendkívül színvonalas helyet sikerült kifogni -, táp-reggeli-medence-tenger-fánk, fagyika-medence-ebéd-alvás- medence-tenger kifulladásig. Esténként ő maga ment a kiságy elé és emelte a kis karjait, hogy helyezzük be mielőbb. Álmában - ilyet még sosem csinált - nevetgélt és tapsolt a 7 nap alatt. Ebből gondoljuk, hogy tényleg rengeteg élmény érhette.

10 fogú lett és megkapta a kötelező mellett a bárányhimlő elleni oltást is.

Mindent tud, ismer, azonnakar, olyan mint én :)

3 napot a keresztszülőkkel is eltöltöttünk Balatonlellén, -ők még maradtak -,  a tavalyihoz hasonlóan, megintcsak rossz idő volt, de elfoglaltuk magunkat. Én pl. életemben először csónakáztattam meg magam a tavon. Egyes egymagam :)










2016. augusztus 18., csütörtök

Jó érzés

Ma vérvételen voltam. Lelle jött velem és ült az ölemben -16 hós-. Soha nem csinál ilyet a gyerek, de amikor vérem vétetett, akkor sikítva ütötte meg a vérvevő nénit. Egy szinten gáz, és persze elnézést kértem, de olyan jó érzés, hogy félt engem. :) <3 Utána sírva simogatta a karom. 😍 A néni csak annyit mondott, hogy számított rá, teljesen természetes, félti az anyját. ❤ Igen. Nekem még néha most is hihetetlen, hogy én vagyok a Csodalány Anyuka :)



2016. július 24., vasárnap

Ha esik és nem lehet kimenni. Vagy mégis?



Nos ez a kertes ház előnye: csak kimegyünk az udvarra, oszt jónapot. Vagyis mégsem, mert annyira örül az esőnek, hogy beleül a pocsolyába... :D






2016. július 20., szerda

És újra itt

Azt hiszem már írtam korábban, hogy mennyire szívmelengető visszaolvasni a kismamás időszakot, mert sok dolog, érzés, pillanat kvázi a feledés homályába merült (volna) ha nem lenne ez a blog és nem örökítettem volna meg a legfontosabb pillanatokat.
Eképpen Lellelányról, az életünkről is próbálok többször bejelentkezni, hogy a kisgyermeklét is meg legyen örökítve. És tovább is...

Szóval akkor :)

Először én:
Az esküvőzés részemről megy,és már a jövő évieket tervezzük, valamint készülünk az őszi esküvő kiállításra.
Az angol továbbra is fut, viszont most egy hosszabb nyári szünetre mentünk amblock csoportilag, augusztus utolsó hetében indulunk neki újra.
Így hogy bejött a nyár és a jóidő, nincs annyi kötelezettségem, szinte minden második napra jut valami érdekes kis program. Ez lehet akár egy játszóház, egy IKEA - igen, Lellének ez is kánaán - egy kis strand 2-3 órában, egy Mamázás, kis piac, városnézés nagyPestBudán, vagy épp ismerősökkel való találkozás.
Nem tudom ki, hogy van vele, de nagyon munkás megtartani a kapcsolatokat így hogy itthon vagyok, plusz gyerekem van, és így effektíve kiestem azon másfajta vérkeringésből amibe évekig benne voltam. Pár embert tudok igaz barátomnak az élet nem babás területéről, velük viszont igenis jó, s szeretek és kell is néha találkozni, és konkrétan gugli naptárom van, amiben jegyzem, hogy mikor kivel találkozom, mikor épp mit csinálunk, mert nem szeretem ha valami összesűrűsödik és csak úgy oldható meg ha egyik helyről megyek a másikra, főleg nem gyerekkel. És akkor ott vannak azok az új kapcsolatok - nem sok de azért akad, akiket a várandósságom, blog, kisbabás lét alatt ismertem meg és jó érzés egy kicsit velük is összeülni. És akkor ugye ezek mellett az angol meg az esküvők és Lellelány. Utóbbi hercegasszonyra szánom persze a legtöbb időt, illetve általában úgy találkozom nem gyermekes ismerősökkel is, hogy jön velem.

És most Lellelány:

Tényleg minden kornak megvan a maga nehézsége. El sem tudom képzelni mi a fenébe fáradtam el amikor még "csak letettem és ott maradt" pár hetes csecsemőm volt.
Most tényleg nagyon fáradt vagyok néha és nem fizikailag.
Elszalad, a NEM-et kitűnően alkalmazza és ha nem tetszik neki hogy indulnánk akár ki az üzletből, akár az utcáról a kertbe, akár vendégségből haza akkor hanyatt dobja magát. Ekkor hol sír, hisztizik, hol épp csak némán megfeszülve fekszik a földön. Bárhol előadja. De tényleg :) Ő nem válogat.
Ilyenkor kivárok megvárom amíg abbahagyja és nyújtja a kezét, hogy mostmár megunta és felsegíthetem. Szólni a "művelete közben" nem szólok hozzá, csak rögtön az elején elmondom, hogy nem jó ha ezt csinálja, én nem szeretem,és ha körbenéz, mások sem fetrengenek a földön, de ha ő így akkor én megvárom.
Nos ez a kivárás néha vicces tényleg, néha nagyon kiborulok - persze nem mutatom, legalábbis igyekszem-.

Tehát igen, Lellelány sem (feddhetetlen) ahogy nő, egyre inkább próbálgatja az akaratát.
Mindemellett igazi felfedező. Boltban ő is levesz dolgokat, szemrevételezni, én pedig nem győzök utána visszapakolni, a nagy fém tolóskosárban sem mindig marad meg, ilyenkor azért "munkásabb" egy bevásárlás, de ezt leszámítva tényleg nagyon könnyű vele. Mindent ért, rendszeresen elpakol, visszapakol, szemetet dob ki és ruhát rak be a mosógépbe. Szedjük ki majd tereget velem.
És tök sok apró tevékenység van amit már ő maga is elvégez és én csak szóban kellek hozzá. Pl. épp a konyhában csinálok valamit és eszembe jut hogy inni kellene a Lellének de nincs szeme előtt a cumisüveg, akkor szólok neki, felcsillan a kis szeme arra, hogy "iszike" elmondom hogy hol van és megy érte és iszik. Én pedig közben csinálom a dolgom.

A pelenkáját pl. majdnem mindig ő dobja ki, ez már egy külön program neki a pelusozás után.

Ha bekakilt, utána mondja, hogy "k, k" és közben próbálja megfogni a lába közt a pelusát. Van hogy automatában magától mondja, de ha nem és kérdezem akkor tényleg csakis akkor jelzi, ha van produktum. :)

Imádja még mindig a kutyákat és újonnan a repülőket és a madarakat. :)
A délutáni alvása úgy működik hogy ebédel és utána mindig megkérdezem, hogy megye-e aludni. Ha igen, akkor vagy a kis karjait nyújtja, hogy vigyem be, vagy besétál magának a kiságy elé és várja, hogy betegyem. Beteszem, takaró, patkány, simi és fordul el. Ha viszont azt mondja, hogy "NEM", akkor tényleg hiába erőltetem, úgysem fog aludni, ilyenkor hagyok neki egy fél- max 3/4óra időt, ami alatt néhányszor megkérdezem hogy ugyan szeretne-e bekuckózni, ha mégsem, de látom rajta, hogy tényleg gigafáradt, akkor beviszem a nemjei ellenére 3/4 óra után és betakarom, patkány, simi és ez után 1-2 percig még tiltakozik, majd ugyanúgy elfordul és alszik.
Negyed órától a 2 ig változó az időtartam.

Este 20.10 felé fürdik, majd tápozik, odaadja az üveget ha végzett és jön a karomba, és mutat a szobája felé hogy vigyem be. Átalusz mint eddig, viszont újabban 5 felé kér egy adag tápot, azt kiszív, üveg kiad és fordul el :)


15 hónapos lesz 4 nap múlva.









2016. június 3., péntek

Kutyák, szavak

Annyira rajong a kutyákért, hogy ma kutyakiállításra vittem. :) Valami elképesztő, hogy mennyire boldog volt a kis arca, hogy ragyogott!!! Ahhhhh!!!! Bár, szó ami szó, a chau-chaut - ami olyan mint egy nagy maci -, a formára vágott uszkárt, a hatalmas pulit nem tudta értelmezni. Nagyon aranyos volt, mert mondtam neki, hogy nézd a kutyust, ő meg néztett a nagy szemeivel és nem értette mit magyarázok mert ezek nem kutyák.... :D Gigacukker volt.

A "Va" mint kutya, a "Ba" /menjünk, induljunk/ mellett már tudja mondani az Apát és Anyát! Olyan szuper érzés. Az apjára azt mondja, hogy "Áp" Nekem pedig "Áná". Érdekes mert Nekem csak akkor szól ha valami baja van. Pl. a minap a kasszasoron álltunk és oda mindenféle - eztmégmegkellvenned célzattal - szezonális termékek is ki vannak helyezve, így egy homokozószett és egy baba is ott csücsült, persze beárazatlanul. Ez a csöpp királylány annyira, de annyira akarta azt a babát és folyt a kis könnye, mert nem értette, hogy miért nem lehet az övé, és miért nem értem mit akar mikor a baba irányába mutat. Értettem én, de hiába magyaráztam hogy nincs rajta ár és így nem tudjuk megvenni, ekkor már keservesen rákezdett, miközben potyogtak a könnyei: "Áná" Áná". Bújt belém mert a karomban volt egyébként is, és ahogy fúrta a fejét úgy panaszkodott egyszerre és mutatott a baba irányába. Borzasztóan megsajnáltam de a pénztáros nem volt közlékeny, hogy ugyan honnan tudnánk hozni egy ugyanilyen babát amin van termékkód, plusz mögöttünk állt a sor, így annyiban hagytuk. De mihelyt látok, veszek neki egy hasonlót.
Sajnáltam persze a szituációban, de annyira meleg érzés öntött el hogy csak na. Az én gyerekem, - nemszámít hogy milyen kontextusban- de azt mondta, hogy "ANYA". Nekem, csak Nekem!!!!

A másik eset a játszótéren volt ahová a keresztanyjával és Kincsővel mentünk. Egy nagy homoktenger az egész játszó, így le kell venni a cipőjét és a zokniját, hogy mezítláb szaladgálhasson. Ehhez a Lelle nincs hozzászokva, meghát amúgy is úrasszony, így néha meg-meg rémülve pillantott a kis lábfejére - ami persze egymerő homok volt -megkeresett a tekintetével és hangos Áná, Áná kíséretében emelte meg és mutatta, hogy azonnal menjek és mentsem meg, ergo, sepergessem le a kis lábacskáiról a homokot.



Ezek a fotók az alsópáhoki Kolpingban készültek, majd legközelebb azokat az élményeket is lejegyzem.


2016. április 29., péntek

Már elmúlt 1 éves

Úristen! Borzalmasan régen írtam! Lellelány immáron 1 éves és 5 napos nagylány. Mit nagylány?!?! Asszony már!!

8 fogú, elvileg mindenevő, gyakorlatilag meg egy enni nem akaró kismadár. :)
Tud tapsolni, integetni, tudja hogy a pocakja, tudja, hogy melyik ruhadarab hová való, különös tekintettel a csattra, hogy az a hajába kell. :)

10 kiló és 78 centi. És bámulatos, hogy mennyi mindent megért már.
Például Anyu a konyhában van, és a nappaliban - egybenyitott - a Lellével és szét van dobálva a kiscipője. Én akkor mondom neki, hogy "Lelle, szedd össze a cipődet és vidd oda Mamának majd ő rádadja." /Anyunak szóltam hogy ne hívja, ne bíztassa, ne gesztikuláljon neki.../ Erre a gyerek mindkettőt felveszi, rámnéz, mosolyog, elkezd kimászni a konyhába, rámnéz, ismét mosolyog és odaadja a Mamának a cipőt, szigorúan csak az egyiket, a másikat pedig rárakja a kis harisnyás lábfejére, mintegy mutatva a Mamának, hogy hova kell majd tennie. Eszméletlen cukker és megzabálom! Nem tudom, mikor vált ilyenné mert persze tanítgattam, de erre - meg hogy melyik ruha hová való - arra nem. Csak rájött a mindennapos öltözködésnél. Imádom!

Még ami szintén hihetetlen nekem: kimegy a konyhába - onnan nyílik a bejárat ajtó, és fogja a kinti cipőjét és bedobja a konyha közepére, meg az én egyik tornacipőmet és hangos "BA" felkiáltással jelzi, hogy most már ki szeretne menni a kertbe! Teljesen padlót fogok a saját gyerekemtől.
Csak akkor van bukó, ha kinn szakad az eső, akkor leül az ajtó elé és úgy hisztizik. Na ez mondjuk nem jó, ez is észrevétlen alakult így nála.

Imádom hogy már ekkora. Persze, fantasztikus volt újszülöttként is, de ezt az állapotot már tényleg élvezem.
Például ki akar menni, kidobja a cipőjét és ráadom, a kabáttal együtt. Megkérem hogy fogja a radiátort amíg én is felveszem a cipőm és a kabátom. És Lellelány ott áll az ajtó előtt, fogva a radiátort és szó nélkül vár, amíg elkészülök. Kipróbáltam mi van akkor ha vár és mondjuk már felöltöztem, de még visszalépek valamiért. Na akkor hangosan nyígik hogy én nem ezt ígértem. :D :D

Este 20.30 kor alszik el 270 mili táp után. Reggel 8.20 felé ébred. Éjjel kb. kétszer megébred iszizni, ami nem tart tovább ébredésenként 40 másodpercnél, szóval tényleg nagyon élvezem a kisgyerekes létet.
Amiért ilyen jól alszik és szépen megért nagyon sok mindent és még mindig nagyon jól tud alkalmazkodni, - ha valahová menni kell, ha valahol meg kell ülni egy kicsit, ha valakinek vigyáznia kell rá helyettem-, ezért hétfő, kedd szerdai napokon angol tanfolyamra járok. Hétfőn és szerdán 18-19.30 ig egy 5 tagú csoport tagjaként, keddenként pedig egyénileg - tök jó, mert ugyanazzal a tanárral aki a csoportot is oktatja - 13 órától.

Mellette - aki facen ismerősöm annak nem titok - elkezdtem dolgozni egy esküvőszervező cégben. A barátnőmé a cég ami a tematikus esküvőkre szakosodott, de babát vár és már a továbbiakban nem szeretné egyedül csinálni. Nagy költségvetésű, álomszép esküvők ezek, amit főként a külföldön élő párok engedhetnek meg maguknak, ezért is az angolom csiszolása. :)
Többnyire ezt itthonról tudom intézni, de most pl. esküvő lesz május 7-én, így azért kellenek a személyes találkozók.

Hatalmas nagy logisztikát igényel mondjuk az angol, az esküvőzés, Lellézés, mert néha van olyan idősáv, amikor nem tud rá sem Pisti, sem Anyukám, sem Anyósom vigyázni. Ez elég ritkán van - egyébként személyesen esküvős elmenetel is, ha lebontjuk heti szintre akkor hetente 1 van- ekkor egy bébiszitter vigyáz rá. 28 éves, és biológus lesz ha végez. Lelle mellett úszást oktat gyerekeknek. Lelle szereti és kb. tényleg csak az alvásidejében kell rá vigyáznia. Pl. ha délelőtt mennem kell 11.30 ig Pisti egyébként is itthon van. 11. 50 kor Niki a bébiszitter átpelusozza és leteszi aludni és kb. fél 3 ig alszik, de 14.10 kor pedig már le is váltja Anyu.
De elfogadja akkor is őt a Lelle ha játékidő, vagy etetés van.

Keddenként Helen Doronra járunk. 11-12ig. Ha már csak a nyelvek iránti szeretetet erősítjük/beleneveljük/rávezetjük, már megéri.
Pisti egyáltalán nem beszél angolul, én pedig "nemszépen" és nyelvtanilag "nemhelyesül" szóval nem árt ha hall szakképzetteket a gyerek.

Most azt hiszem ennyi, majd beszámolok a szülinapról is, de most megyek készülődni. 13.30 ra egy dunai hajón kell lennem a közelgő esküvő részleteinek megbeszélése miatt és - most először - jön velem a Lelle is, mert Pisti és a Mamák dolgoznak, a Nikinek pedig ma ballag a húga.

Zárásként: bal oldalon én vagyok 1988 márciusában az első születésnapomkor, jobb oldalon Lellelány, 2 nappal az első szülinapja előtt. Ugyanaz a kisruha és kutyus... :) <3 Köszönet Anyukámnak, aki megőrizte.




2016. február 11., csütörtök

Alcsúti Arborétum

Itt voltunk a héten Lellelánnyal. :) Csak mi ketten. Apja dolgozott. :)
Dél előtt kicsivel indultam, hogy a délutáni alvása - nem igazán alszik napközt -  meglegyen. 57 perc kocsival, szóval legalább alukált valamennyit.
Magyarország legnagyobb hóvirágmezője található ebben az arborétumban, így adott volt hogy még most meglátogatjuk. Gyönyörű volt és maga az arborétum is szép. Van bent tó, patak, két nagy mező és egy kis sziget is, már amennyit láttam belőle, mert hiába majd 10 hónapos, nem 4-5 óra kószálásra kalibrálták a hidegben. :)

A séta után ettünk a közeli étteremben, majd onnan haza.
Ugye a babáknak még minden szégyenérzet nélkül működik a kis biológiája :D , épp ezért nem viszem étterembe este 6 után, hogy ne zavarjon senkit az együttmeghitt vacsorájában. Az ebédek más tészták. Csak had jöjjön és szokja meg hogy ott ki kell ülnie velünk az időt, idővel rájött, hogy ott mit tud csinálni, játszani mit lehet, most pedig már eszeget velünk együtt. Egyébként fantasztikus kiscsaj, mert szépen végigvárja amíg mi megesszük a kaját, kicsit még ücsörgünk majd hazaindulunk. Olyankor játszik, rág, vagy épp gyerekdalokat néz a telefonon.
De a lényeg:
Ebéd volt egy kis apró teremben ahol - hiába voltak más vendégek is - akkora kuss volt, hogy lehetett hallani ahogy kanalazom a levest. Jobban mondva beszélgettek, csak volt egy-egy nagyobb hatásszünet. Nos az egyik ilyen hatásszünetnél Lelle egy hatalmasat pukizott. /égtem mint a rongy.../, majd olyan 10 perccel később büfizett egy embereset. Énbabám. <3
Szerencsére elnevette mindenki - mondjuk mi mást tehettek volna -.










2016. január 25., hétfő

9 hónapos

lett tegnap. (Méreteket nem tudok, majd pótolom. Én szinte sosem mérem, nem jegyzek semmit, a védőnő meg eddig 5 ször látta, tehát a kiskönyv is elég hiányos... - Ja, nem én nem viszem, nem kíváncsiak ránk. Az ok:  sokan vannak kevés védőnőre. Hát jó... Mondjuk ha gond lenne úgyis intézkednék, de ha mondjuk kevésbé lennék természetemnél fogva önjáró, akkor eléggé elveszettnek érezném magam, mert még a védőnő se néz rá a gyerekre, és mondjuk nem lenne kitől kérdeznem.
.
Hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő. Épp a hétvégén fogalmaztam meg, hogy basszus, ha 5-10 percre emlékszem összesen a szülésből, akkor sokat mondok. Pedig minden nap gondolok rá. Minden egyes nap eszemben van, hogy mennyire szuper volt, a gyermekágyas napokkal együtt, de ez utóbbira is alig emlékszem már.
Legközelebb :D viszem magammal kamerát a gyerekágyra és az első pillanatokat megörökítem. Nem a szülést, dehogy, hanem a szülés "kipihenése" utáni első találkozást.
Annyira jó volt amikor mentem először a Lelléért! :) Ezt szívesen megörökíteném.

Az egyik barátnőm babát vár. 6-8 hetes most, pontosan nem tudom. Kérdezte Tőlem hogy én a várandósság mely szakaszában hittem el, hogy tényleg kismama vagyok, hogy tényleg anyuka vagyok. Hát az az igazság,- és ezt most egészen komolyan-, hogy néha még mindig rácsodálkozom arra, hogy jéééé, úristeeen, ennek a gyereknek tényleg én vagyok az anyja. Amikor véletlen a tárcámból az ő lakcímkártyáját veszem elő és hirtelen meglátom hogy "anyja neve"... Még néha most is hihetetlen!!!

Készülök az 1 éves szülinapra is. :)
Eddig minden hónapban megörökítettük őt a két medve mellett amit az első szívhang után vett a Pisti. Azokat a képeket majd persze egymás mellé rakom, de szeretnék az első találkozós fotóból is minden évben egy ugyanolyan "fekvős, egymásranézőst" :)

Mai új tudomány. Iszik egyedül és "anya is kér" felszólításra nyomja az arcomba az iszijét. Megzabálom. :)

Mutatom a medvéket: 34 hetes :), 1 hetes és 8 hónapos a képeken <3




2016. január 24., vasárnap

Együtt és külön programok

Nagyon jól elvan Lelle anyuékkal, így nekünk/nekem sokszor van kimenő.

Eleinte fürdés-fektetés után mentünk, de a legutóbbi színház alkalmával már este 6-kor leléptünk. Iszonyat jól feltölt és én nem aggódok semmin. Szépen elvan anyuékkal, a nagyszüleivel, akik kényeztetik, én pedig jól érzem magam a férjjel, vagy épp barátnővel.

Voltunk már így el szórakozóhelyen, fesztiválon, vacsorázni, moziban, színházban, és én egészdélutánosban. Feltölt, és ilyenkor igazán nő vagyok. Imádom ezeket az alkalmakat.

Vásárolni is szoktam egyedül menni, ilyenkor Pisti vigyáz Lellére, és annyira, de annyira jó érzés ez is. Veszek egy nagy latte-t elvitelre és azzal róvom az utcát, boltokat. Próbálgatok, veszek ezt-azt, zenét hallgatok, szóba elegyedek és újult erővel vágódok bele az itthoni menetbe. Konkrétan a múltkor még kabátban voltam ahogy beestem az ajtón, de már fel is kellett venni a Lellét mert jött elém és vittem pelenkázni, játszani. Mondjuk igen, egy pillanat alatt tudni kell átállni. :D

De együtt is sokat megyünk, csak mi ketten a lányommal. :) Szépen elvan, bár nem tagadom, hogy minden elindulás előtt legszívesebben innék egy vodka-martinit mert annyira nehezen viseli a leányzó a készülődést, az öltözködést, meg az ülésbe pakolást hogy leizzadok. :D

Új ülése lett, mert bár nincs még 9 kiló, de kilógott már a kagylóból. Ilyen:

Most tapasztalom csak, hogy mennyire könnyű volt a kis ülése, amit csak átpattintottam a babakocsira, és nem ébredt fel arra, hogy kiveszem az autóból, hogy milyen jó volt, hogy bárhová bevittem így, és ott elücsörgött amíg én végeztem. Pl. fogorvosnál én a székbe, ő pedig a földön szemeskedett. Vagy épp csak 1 percre beugrani a patikába, őt a karomon be mint a kiskosarat, földre le és már végeztünk is.
De most, hogy még nem áll magától stabilan, hogy nem tudja milyen megülni egyhelyben, nem jár, így marad a vagy karban közlekedés, vagy minden alkalommal újra kinyitni a babakocsit amihez vinni az overált, takarót, lábzsákot. Ahhhhhhh: várom már a tavaszt.

A bevásárlás mondjuk meg van oldva mert már benn feszít a bevásárlókocsiban mint a nagyok. Vettem rá huzatot ami mindig nálam van, így garantáltan nem fogdossa meg a gyerek a ragadós elemeket...