Itt voltunk a héten Lellelánnyal. :) Csak mi ketten. Apja dolgozott. :)
Dél előtt kicsivel indultam, hogy a délutáni alvása - nem igazán alszik napközt - meglegyen. 57 perc kocsival, szóval legalább alukált valamennyit.
Magyarország legnagyobb hóvirágmezője található ebben az arborétumban, így adott volt hogy még most meglátogatjuk. Gyönyörű volt és maga az arborétum is szép. Van bent tó, patak, két nagy mező és egy kis sziget is, már amennyit láttam belőle, mert hiába majd 10 hónapos, nem 4-5 óra kószálásra kalibrálták a hidegben. :)
A séta után ettünk a közeli étteremben, majd onnan haza.
Ugye a babáknak még minden szégyenérzet nélkül működik a kis biológiája :D , épp ezért nem viszem étterembe este 6 után, hogy ne zavarjon senkit az együttmeghitt vacsorájában. Az ebédek más tészták. Csak had jöjjön és szokja meg hogy ott ki kell ülnie velünk az időt, idővel rájött, hogy ott mit tud csinálni, játszani mit lehet, most pedig már eszeget velünk együtt. Egyébként fantasztikus kiscsaj, mert szépen végigvárja amíg mi megesszük a kaját, kicsit még ücsörgünk majd hazaindulunk. Olyankor játszik, rág, vagy épp gyerekdalokat néz a telefonon.
De a lényeg:
Ebéd volt egy kis apró teremben ahol - hiába voltak más vendégek is - akkora kuss volt, hogy lehetett hallani ahogy kanalazom a levest. Jobban mondva beszélgettek, csak volt egy-egy nagyobb hatásszünet. Nos az egyik ilyen hatásszünetnél Lelle egy hatalmasat pukizott. /égtem mint a rongy.../, majd olyan 10 perccel később büfizett egy embereset. Énbabám. <3
Szerencsére elnevette mindenki - mondjuk mi mást tehettek volna -.
