Még egy baba

Tegnap találkoztam az egyik legjobb barátnőmmel. Ő is azok közé tartozik akik mindent tudnak rólunk, a lombikos küzdelmeinkről. Nagyon szeretem őt, mindig szolgál egy kis lelki támasszal amikor összefutunk.

Beültünk a szokásos kávézónkba a west endbe. Leült velem szembe. Olyan kis szép volt, ragyogóbb mint szokott. Meg is dícsértem érte. :)
Erre elsírta magát és nagyon szomorú lett, olyan volt mint aki szégyellné magát.
Aztán rájöttem, babát vár. A 3. babát, úgy hogy végig védekeztek. Most 8 hetes. Nem is tudja hogy, de nem is ez a lényeg. A babát nagyon várják, szeretik, csak miattam érezte olyan rosszul magát. De mondtam hogy nem kell! Megszeretgettem és együtt sírtam vele a kávézóban. Persze, nekem ez egy újabb pofon az élettől, egy újabb keserédes pillanat, de ezt leszámítva tényleg örültem neki/nekik!
Kértem, hogy a baba végett nehogy megszakítsa velem a kapcsolatot, nehogy elpártoljon tőlem csak azért, hogy nekem ne essen rosszul látni majd, hogy kerekedik a pocakja.
Nem fog! Tényleg nem!

:(

Sógornőmék esküvője ugyanott volt mint ahol a miénk lesz és elkövettük azt a hibát hogy a szolgálató személyzet egy része is meg fog egyezni.

Mindez nem azért alakult így mert másolnám, vagy túl akarnék tenni rajta, nem. Egyáltalán nem. A környéken ár értékarányban ők voltak a legelfogadhatóbbak minden más klasszisokkal drágább lett volna. És hát úgy gondoltam hogy egy két évvel ezelőtti és egy mostani esküvő között nem támad majd zavar a rendszerben....

Hát támad. A párom szülei - nem direkt -  de állandóan úgy beszélnek a sógornőmék esküvőjéről mintha az lett volna az ász és azt nem lehet majd űberelni. Sem a zenekart, sem a ruhát, semmit.

De hát én nem is akarom!!

Meg hát abba az esküvőbe ez is volt, az is volt.....Ezt olyan sokszor mondják. Tudom hogy nem bántásból teszik, de azért rosszul esik mert a miénkkel kellene foglalkozni. A miénkkel amiben sajnos nem lesz minden, mert nem akarunk ész nélkül költekezni....

Ez szintén húsvéti történés, és szintén sógornőm, aki telefonon bejelentette hogy a jövő húsvétot már egy 4 hónapos babával töltik.....

Amikor aztán vissza lett kérdezve, hogy akkor most lehet-e gratulálni, azt mondta hogy csak viccelt...

No hát ezt nem értem. Ilyennel én nem viccelnék, valószínűleg ő sem, és lehet rögtön megbánta hogy előre elmondta és még vár/várna egy picit.

Persze örültem ennek a hírnek mert miért ne örülnék, de akkor abban a pillanatban olyan mélységes fájdalom lett rajtam urrá hogy azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány.

Annyira rossz lesz hogy minden összeröffenésen csak erről lesz majd szó, ezzel a témával lesz foglalkozva, ami egyébként természetes, csak én nem akarok asszisztálni hozzá....

Mondjuk ebből is látszik hogy nekem nem sokat ért a kineziológia azon fajtája amin részt vettem. Pont azért is mentem, hogy minden terhességnek, babának úgy tudjak örülni, hogy közben nem mardos a szomorúság...
Jelentem ez nem használt. :(

Húsvét

Pisti szülei majd 10 évvel ezelőtt vettek egy telket az apukája szülőfaluja mellett Vas megyében. Szép kis hely és nyugodt. Nekem túl nyugodt.
Az évek során építettek rá egy kis padlásos faházat, és odáig fejlesztették hogy van benn wc, víz és villany. Ügyesek voltak nagyon, annál is inkább, hogy segítség nélkül húzták fel.

Amióta megvan a telek évről évre a nyarakat és a húsvétokat lenn töltik. De ez azt jelenti hogy a két gyerekük is megy velük, a párjaikkal egyetemben.
No és azért ezzel van némi gondom. Mert még pl. soha nem voltam kettesben nyugiban húsvétkor, persze tudom hogy Pisti szeret lemenni, így egy két napot eltöltök én is.

így volt ez most is. Húsvét hétvégéjén, szombaton családostul leautóztunk Vas megyébe, - mi értünk oda előbb -  volt vagy mínusz egy fok a kisházban, és 100.000 vagy még annál is több döglött rovar... Sőt, valami fel is éledt ahogy fokozatosan működtettük a hősugárzót.
Azt tudni kell rólam hogy mindent elviselek kivéve a rovarokat, pókokat, százlábúkat és társaikat.
Szóval ez azt eredményezte hogy nem aludtam semmit, mert bárhogy is próbáltuk felporszívózni őket nem sikerült teljesen, így a két este mérlege az volt hogy minden reggel kb. dupla annyi rovar zsongott a padlástérben mint este. És még a paplanon is voltak.
Kellemetlen, és a nemalvás végett nagyon elfáradtam. Bár ezt leszámítva jól éreztem magam.

Nem meséltem még

hogy mi izgalmas dolgok történtek Velünk. Múlt héten vettük az esküvőnkön előadni kívánt keringő első táncóráit.
Egy fiú és egy lány tanít minket. Ők is egy pár. Mivel ide házhoz jönnek ezért három óra/alkalomnál nem adják alább - nyilván hogy nekik is megérje - szóval elég strapás volt. Pistim közben át is öltözött... Kicsit leizzadt. Csalódtam a tánc során, magamban... Azt hittem hogy nő létemre majd én leszek a kis ügyes, hát be kell valljam, hogy a párom sokkal jobban ráérzett a forgásokra, lépésekre, függetlenül attól, hogy én nőiesebben kivitelezem azokat.
A tánctartástól meg úgy elfáradt a karom, hogy másnapra izomlázam is lett. Ebből látszik mennyire edzett vagyok.
Lényeg a lényeg, lesz még egy pár alkalom, és nagyon kemény lesz!!