Azt hiszem már írtam korábban, hogy mennyire szívmelengető visszaolvasni a kismamás időszakot, mert sok dolog, érzés, pillanat kvázi a feledés homályába merült (volna) ha nem lenne ez a blog és nem örökítettem volna meg a legfontosabb pillanatokat.
Eképpen Lellelányról, az életünkről is próbálok többször bejelentkezni, hogy a kisgyermeklét is meg legyen örökítve. És tovább is...
Szóval akkor :)
Először én:
Az esküvőzés részemről megy,és már a jövő évieket tervezzük, valamint készülünk az őszi esküvő kiállításra.
Az angol továbbra is fut, viszont most egy hosszabb nyári szünetre mentünk amblock csoportilag, augusztus utolsó hetében indulunk neki újra.
Így hogy bejött a nyár és a jóidő, nincs annyi kötelezettségem, szinte minden második napra jut valami érdekes kis program. Ez lehet akár egy játszóház, egy IKEA - igen, Lellének ez is kánaán - egy kis strand 2-3 órában, egy Mamázás, kis piac, városnézés nagyPestBudán, vagy épp ismerősökkel való találkozás.
Nem tudom ki, hogy van vele, de nagyon munkás megtartani a kapcsolatokat így hogy itthon vagyok, plusz gyerekem van, és így effektíve kiestem azon másfajta vérkeringésből amibe évekig benne voltam. Pár embert tudok igaz barátomnak az élet nem babás területéről, velük viszont igenis jó, s szeretek és kell is néha találkozni, és konkrétan gugli naptárom van, amiben jegyzem, hogy mikor kivel találkozom, mikor épp mit csinálunk, mert nem szeretem ha valami összesűrűsödik és csak úgy oldható meg ha egyik helyről megyek a másikra, főleg nem gyerekkel. És akkor ott vannak azok az új kapcsolatok - nem sok de azért akad, akiket a várandósságom, blog, kisbabás lét alatt ismertem meg és jó érzés egy kicsit velük is összeülni. És akkor ugye ezek mellett az angol meg az esküvők és Lellelány. Utóbbi hercegasszonyra szánom persze a legtöbb időt, illetve általában úgy találkozom nem gyermekes ismerősökkel is, hogy jön velem.
És most Lellelány:
Tényleg minden kornak megvan a maga nehézsége. El sem tudom képzelni mi a fenébe fáradtam el amikor még "csak letettem és ott maradt" pár hetes csecsemőm volt.
Most tényleg nagyon fáradt vagyok néha és nem fizikailag.
Elszalad, a NEM-et kitűnően alkalmazza és ha nem tetszik neki hogy indulnánk akár ki az üzletből, akár az utcáról a kertbe, akár vendégségből haza akkor hanyatt dobja magát. Ekkor hol sír, hisztizik, hol épp csak némán megfeszülve fekszik a földön. Bárhol előadja. De tényleg :) Ő nem válogat.
Ilyenkor kivárok megvárom amíg abbahagyja és nyújtja a kezét, hogy mostmár megunta és felsegíthetem. Szólni a "művelete közben" nem szólok hozzá, csak rögtön az elején elmondom, hogy nem jó ha ezt csinálja, én nem szeretem,és ha körbenéz, mások sem fetrengenek a földön, de ha ő így akkor én megvárom.
Nos ez a kivárás néha vicces tényleg, néha nagyon kiborulok - persze nem mutatom, legalábbis igyekszem-.
Tehát igen, Lellelány sem (feddhetetlen) ahogy nő, egyre inkább próbálgatja az akaratát.
Mindemellett igazi felfedező. Boltban ő is levesz dolgokat, szemrevételezni, én pedig nem győzök utána visszapakolni, a nagy fém tolóskosárban sem mindig marad meg, ilyenkor azért "munkásabb" egy bevásárlás, de ezt leszámítva tényleg nagyon könnyű vele. Mindent ért, rendszeresen elpakol, visszapakol, szemetet dob ki és ruhát rak be a mosógépbe. Szedjük ki majd tereget velem.
És tök sok apró tevékenység van amit már ő maga is elvégez és én csak szóban kellek hozzá. Pl. épp a konyhában csinálok valamit és eszembe jut hogy inni kellene a Lellének de nincs szeme előtt a cumisüveg, akkor szólok neki, felcsillan a kis szeme arra, hogy "iszike" elmondom hogy hol van és megy érte és iszik. Én pedig közben csinálom a dolgom.
A pelenkáját pl. majdnem mindig ő dobja ki, ez már egy külön program neki a pelusozás után.
Ha bekakilt, utána mondja, hogy "k, k" és közben próbálja megfogni a lába közt a pelusát. Van hogy automatában magától mondja, de ha nem és kérdezem akkor tényleg csakis akkor jelzi, ha van produktum. :)
Imádja még mindig a kutyákat és újonnan a repülőket és a madarakat. :)
A délutáni alvása úgy működik hogy ebédel és utána mindig megkérdezem, hogy megye-e aludni. Ha igen, akkor vagy a kis karjait nyújtja, hogy vigyem be, vagy besétál magának a kiságy elé és várja, hogy betegyem. Beteszem, takaró, patkány, simi és fordul el. Ha viszont azt mondja, hogy "NEM", akkor tényleg hiába erőltetem, úgysem fog aludni, ilyenkor hagyok neki egy fél- max 3/4óra időt, ami alatt néhányszor megkérdezem hogy ugyan szeretne-e bekuckózni, ha mégsem, de látom rajta, hogy tényleg gigafáradt, akkor beviszem a nemjei ellenére 3/4 óra után és betakarom, patkány, simi és ez után 1-2 percig még tiltakozik, majd ugyanúgy elfordul és alszik.
Negyed órától a 2 ig változó az időtartam.
Este 20.10 felé fürdik, majd tápozik, odaadja az üveget ha végzett és jön a karomba, és mutat a szobája felé hogy vigyem be. Átalusz mint eddig, viszont újabban 5 felé kér egy adag tápot, azt kiszív, üveg kiad és fordul el :)
15 hónapos lesz 4 nap múlva.
