Kaptam, tettem

Ma e-mailt váltottam az egyik legjobb barátnőmmel, ő az, aki egy hónapja adott életet a 3. babájának.

Érintettünk sokmindent, főleg azért, mert személyesen nem találkoztunk már egy ideje. Tudjátok, ő az akinél kinezen is voltam...

Mindig reálisan látja a dolgokat, meg amolyan természet-, és lélekgyógyászosan. Ő küldte ezt:

 

"Mindennek megvan a maga órája, és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében.
²Ideje van a születésnek és ideje a halálnak, ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak.
³Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek.
⁴Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek, ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.
⁵Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének, ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak.
⁶Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek, ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.
⁷Ideje van az eltépésnek, és ideje az összevarrásnak, ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. ⁸Ideje van a szeretetnek, és ideje a gyűlölködésnek, ideje a háborúnak, és ideje a békének.
⁹Mi haszna van az embernek a fáradságából?
¹⁰Néztem azt a vesződséget, amelyet Isten az emberek fiainak adott, hogy azzal bajlódjanak. ¹¹Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében. A jövőt is beléjük helyezte. Csakhogy az ember nem tudja kifürkészni Isten művét, amelyet létrehoz kezdettől fogva mindvégig.
¹²Úgy találtam tehát, hogy nem tehet jobbat az ember, mint hogy örvendezzen és gyönyörködjön, amíg élete tart.
¹³Az emberek ugyanis mindnyájan, akik esznek, isznak és fáradságuk mellett a jót élvezik, Isten ajándékát veszik.
¹⁴Megismertem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökre úgy marad: nem lehet ahhoz hozzáadni, sem abból elvenni. Isten pedig azért tett így, hogy tiszteljék őt.
¹⁵Ami történt, régen is megtörtént, és ami lesz, az is megesett már, és Isten megújítja azt, ami elmúlt."

 

Jól megsirattam ezt is. És ennek okán nyitottam egy üveg bort, így délután egy órakor...

 

De léptem megint egyet előre. Tudjátok írtam, hogy esténként gyertyát gyújtok, és virágot tettem a leendő gyerekszobába, valamint egy dobozba tettem mindent ami a Kisbabához kötött.

A doboz a komód tetején volt. Ezidáig. Már szerda óta foglalkoztatott, hogy lehet, el kellene tennem. Ha csak az alatta lévő szekrénybe is, de el kellene pakolnom. Mert minél később lesz, annál nehezebb lesz, és annál messzebbről zuhanok vissza oda, mint ahol most is vagyok...Ahogy a fenti sorokat elolvastam, megerősített abban, hogy elrakjam, hisz ő már kis angyalka, aki fentről néz le ránk, és ezen sajnos nem változtathatok... A gyűrűt hordom, és mécsest is gyújtok. Virágot is veszek ha épp virágosnál járok...de a dobozt muszáj volt eltennem...

 

Miközben eltettem, elbúcsúztam ismét és - nagyon-nagyon sírtam -  megköszöntem, hogy jött, és volt Nekünk, kértem, ha neki módjában áll, akkor jöjjön vissza hozzánk, ha pedig ő már nem tud, akkor szóljon egy lelkecskének hogy várjuk...Nagyon várjuk, akár őt, akár mást. És kértem, ne feledje, hogy mennyire szeretjük őt!

 

Úgy érzem, hogy most, és az elkövetkezendőkben ettől többet nem tehetek.

Úgy érzem, akkor lesz könnyebb a lelkem, ha legalább a következő lombik kapujában leszünk, és - remélem sikerül, - ha várandós leszek.

Ezért most elkezdem újra építgetni magam és a lelkem, hogy minél előbb ránk essen valakinek, vagy valakiknek a választása... Tudom, hogy sokszor lesz még mélypont, fogok még sírni, de valahol el kell kezdenem...

Köszönöm, hogy vagytok és lesztek Nekem!! Meg a Pistinek is :) <3 - csak mert tudom, hogy stikába néha benéz ő is :) .