Annyira sokszor nekifutottam már ennek a bejegyzésnek, most úgy gondoltam lejegyzek a gondolataimból pár sort..
A babatervezés kezdet-kezdetétől újra és újra elképzeltem, hogy milyen lesz babakocsit tologatni, kézben fogni egy babát, szülni, szórakoztatni miközben ő a pihenőszékben csücsül a fürdőszobában, én pedig próbálok nőt faragni magamból a tükör előtt, milyenek lesznek a séták, az, ahogy majd néz amikor apa hazajön a munkából....
Szép, és örömteli képek ezek, de ahogy arra Solya barátnőm rávilágított, a mély-, és ellazult állapot nélkül mindez puszta álmodozás marad, ami bajnak nem baj, csak jobban át tudjuk élni, ha nem csak két megálló között, ablakon kifelé tekingetvén tesszük mindezeket a villamoson, vagy a piros lámpánál elmélázva az autóban, hanem nyugodt környezetben, ellazult állapotban.
Ennek okán kezdtem el az agykontrollt tavaly szeptemberben.
Fontos volt, és most is az , hogy az álmaim, vágyaim itt és mostként jelenjenek meg a tudatomban, amely az elején elég nehézkesen ment, ugyanis, a korábbi álmodozások ellenére nehéz volt elképzelni valamit, amit még nem éltem át, sőt, azt sem, hogy apró babát tartok igaziból a kezemben. Az ilyen képzelgések még mindig álomszerű állapotok voltak, nem voltak igazán megfoghatóak, és úgy gondoltam, kellene még csiszolni rajta, de nem tudtam hogyan.
Az agykontrollt abbahagytam november végén, és március magasságában kezdtem újra. Sok időt kihagytam, de nagyon jól ment és minden kép sokkal erősebb és valóságosabb lett. És hogy miért?
Nagyon egyszerű. Sok ismerősnek lett azóta babája, közülük van akivel találkoztam, találkozom most is. Összenyomkorászom a babájat, szeretgetem. És van a többség, akik babájával még nem találkoztam soha, de az anyuka annyira életszerűen írja le minden pillanatukat, hogy simán el tudom képzelni, hogy most én is ugyanezt élem át. Szóval nem csak annak jó, a korábban meddőség küzdelmeket bemutató, mostanra babanaplóvá avanzsált blog, aki arra keresi a választ, hogy másnál hogy alszik a gyerek, ki mit vet be a tejszaporításra, hanem azoknak is jó, amilyen én vagyok. A majdnem napi szintű történéseitektől én is átélek minden pillanatot Veletek! Nagyon jó és üdítő olvasgatni a mindennapjaitokat, fogom lelkesen ezután is.
És remélem, hiszem, hogy mielőbb én is csatlakozom.
Nos így végigolvasva ez olyan "se eleje se vége" iromány lett, de így a jó.
:) :)
