Az egyik oldalon ott növekszik a túlcsorduló Élet, a másikon ott az elmúlás...

Lellelány eszik. Elkeztem a hétfőn adni neki az almát. Pépet, pár kanállal. Gigacukker!!! Nem tudta mi az, és kétségbeesve forgatta a szájában. Aztán, ahogy lenyelte - nem jött még rá igazán, hogyan kell - és összeremegett. Almalét is adok neki a vizével keverve. Jövő héten bekerül az étrendjébe az őszibarack, utána krumpli, majd répa. Hihetetlen, hogy megy az idő! Októberben a névnapján már pacalt eszik a bográcsból! :) Na jó, nem, bár amikor ezt a Pistinek elsütöttem felragyogott az arca és a következőket hallatta: " Tényleg? Már akkor eheti? Dejóóó!!!! ' :D :D :D :D

 

 

 

 

Náthás volt a múlt héten, és kapott rá gyógynövényes cseppeket, illetve Salvus vízzel kellett párásítanom. Szerencsétlen gyereknek bekapcsoltam a párásítót, aztán jól behajtottam az ajtaját. Aztán jól elfelejtettem, hogy a párásítót úgyhagytam. Ahhhh, vágni lehetett a ködöt a szobájában...

Most már nem tüsszög, és elmúlt a bágyadalom, de a párologtató végett folyik az orra rendesen. Én  meg porszívom az orrát napi 3-4 szer.

Ez a megfázás szerintem onnan jött, hogy bárhová is mentünk, az autóm a parkolóban pillanatok alatt felforrósodott, kinn alapból 40 fok volt, az üzletekben pedig 20. Nem viccelek, én fáztam. Mindig úgy csinálom, hogy még a fotocellás ajtó előtt bebugyolálom a pokrócába, hogy valahogy ellensúlyozzam a hőmérséklet különbséget, de úgy látszik nem volt elegendő.

Eltölttötunk néhány napot Zalakaroson még júliusban, és majd még megyünk pár napra  a Balatonra is Anikóék után. Voltunk már együtt szállodázni még januárban, de a fiúk annyira össze vannak melegedve, hogy egy nyári kiruccanást is kell közösben végrehajtani. Ja és  az őszi szállás is már le van foglalva. Természetesen 6-osban! :) Nagyon örülök, hogy a Pisti meg az Anikóférj és bírják egymást és nem csak muszájból tűrik el a másikat, mert épp az "asszonyok" bandázni akarnak együtt. :) Szóval nagy barátok! Mint mi csajok! Már csak azért szorítok, hogy Kolbásztestű, és Lelleány is élvezzék egymás társaságát.

 

Nagyon mozgós csaj lesz. Szinte minden nap megyünk valahová, Ma a kozmetikában volt velem. Én ugyanúgy járok 2 hetente a szülés után is mint eddig, de most volt az első alkalom, hogy jött velem. Hát... Vicces volt. Alul  gyanta, fenn a hasamon pedig ott vigyorgott a Lellelány aki épp felfedezte, hogy van lábfeje! :) Imádom!

 

Ha már itthon nem bírok vele - benn a házban -, akkor kimegyünk az udvarra had nézelődjön, mert ott most épp nagy munkálatok folynak. Konkrétan kemencés-sütögető épül, benne mosogatóval, hűtővel, kemencével, sparhelt résszel és grillel-bográccsal. Szóval giganagy lesz, keverik a betont, vágják a téglát, falaznak, és ez mind mind akkora attrakció Lellének, hogy képes másfél órát egyhelyben ülni a babakocsiban és figyelni a műveleteket. Aki csinálja, Ő a család barátja, szóval Lelle nem fél tőle, így rengetegszer van az, hogy kiteszem őt, addig én ablakot pucolok, vagy épp csak összepakolok, porszívózom, ő pedig kinn figyel. Mondják is, hogy Lelle a munkafelügyelő, és tuti, hogy maltereskanál lesz a jele az oviban.

 

Ami még hír, és sajnos nagyon szomorú: beteg a Mamám. A LelleDédi. 69 éves és 24-én jönnek meg a csontvelő izotópos vizsgálat eredményei. Konkrétat még nem tudunk, de valószínű, hogy rák, áttétekkel.  Elmentünk hozzá vidékre 2 hete vasárnap. Akkor még nem tudtuk, hogy mi a helyzet, de annyira sokkoló volt a látvány, hogy még aznap elkezdte Anyu intézni, hogy elvigye magával. Másnap értementek és most Anyuékkal lakik. Mami világ életében sovány volt, de most annyira le van gyengülve, hogy szinte alig bír járni, és borzasztó fájdalmai vannak. Hol? Kb. mindenhol. :( Nem eszik, csak pár falatot. Tápszert iszik és morfin tapaszai vannak. Holnap van Anyu szülinapja, és mindnyájan összegyűlük náluk ünnepelni. Majd a Lellét karba adom valakinek, én meg majd Mamázok. Nagy dolgot nem tervezek, majd jól összeölelkezünk. Olyan sokáig tartóra. Na mostmársírok...