Na, ilyen ritkán van, de ez a kemény!
Jó, igen, nekem legalább alszik a gyerek - kopp,kopp,kopp-, így én ekkor érzékelem igazán, hogy bármi is van velem: minden helyzetben, kell, "muszáj" Anyukának lenni. Ezt most úgy kell érteni, hogy ilyenkor csap meg igazán a felelősség szele, amikor fetrengek a 38,5-ben - az már nálam régen full K.O volt, most leredukáltam szimpla kóválygósra - és a Lelle itt van. Van és enni kell adni, meg kell védeni, mert már bejárja a lakást és megy mindenhová/mindenbe. Ilyenkor érezm azt hogy Nekem azért is kell rendben lennem mindig mert én vagyok neki a főfő támasz, hovatovább még azért is, mert egyedül vagyok rá a nap nagy részében.
Pisti két műszakos. A délelőttösén korán itthon van ugyan, de fáradt,mert hajnalban már benn van a munkahelyén, ha délutános, akkor pedig nem ritka hogy fél 10-ig is odavan.
Nem panaszkodvány volt ez, hanem csak egy újabb felismerés: émemé ez a gyerek ésnemadomsenkinek!! :) <3
Igen ezzel már én is szembesültem és borzasztó. És tudod, az én Anyukám SOSEM volt beteg.
VálaszTörlésÉn meg már többször és bizony félelmetes.
Jobbulást! Remélem csak valami hülye influenzaszerűség.
De aranyos vagy! Köszönöm, már átestem, ez egy kicsit korábbi "megpihentetett" bejegyzés volt, de a mondanivaló az örök aktuális. :)
Törlés