A nyár

Roppant tartalmas volt. Szerveztem esküvőt, készülünk a jövő évikre, voltunk 3 napot kettesben a férjjel a Shiraz Hotelben Egerszalókon. Együtt 1 hetet Bulgáriában, 3 napot Balatonlellén. Sokat voltunk fürdeni a közelben, játszóházban, vidékre is hazalátogattunk, valamint volt egy-két nagyobb buli nálunk, illetve most szombaton koncertre megyünk . :)

Bulgáriáról részleteiben szerettem volna írni, de alig volt időm, így inkább nem ültem neki.

Csak nagyvonalakban: Odafelé nem élvezte a repülőt mert le akart menni az ölemből sétálni, nemcsak, hogy nem mehetett, de rám volt szíjazva :D :D szóval kissé korlátozva volt szabad akaratában. :)

Annyira, de annyira élvezte a szállodát - megjegyzem, mi is, szerintem szuper helyen, rendkívül színvonalas helyet sikerült kifogni -, táp-reggeli-medence-tenger-fánk, fagyika-medence-ebéd-alvás- medence-tenger kifulladásig. Esténként ő maga ment a kiságy elé és emelte a kis karjait, hogy helyezzük be mielőbb. Álmában - ilyet még sosem csinált - nevetgélt és tapsolt a 7 nap alatt. Ebből gondoljuk, hogy tényleg rengeteg élmény érhette.

10 fogú lett és megkapta a kötelező mellett a bárányhimlő elleni oltást is.

Mindent tud, ismer, azonnakar, olyan mint én :)

3 napot a keresztszülőkkel is eltöltöttünk Balatonlellén, -ők még maradtak -,  a tavalyihoz hasonlóan, megintcsak rossz idő volt, de elfoglaltuk magunkat. Én pl. életemben először csónakáztattam meg magam a tavon. Egyes egymagam :)

Jó érzés

Ma vérvételen voltam. Lelle jött velem és ült az ölemben -16 hós-. Soha nem csinál ilyet a gyerek, de amikor vérem vétetett, akkor sikítva ütötte meg a vérvevő nénit. Egy szinten gáz, és persze elnézést kértem, de olyan jó érzés, hogy félt engem. :) <3 Utána sírva simogatta a karom. 😍 A néni csak annyit mondott, hogy számított rá, teljesen természetes, félti az anyját. ❤ Igen. Nekem még néha most is hihetetlen, hogy én vagyok a Csodalány Anyuka :)

Ha esik és nem lehet kimenni. Vagy mégis?

Nos ez a kertes ház előnye: csak kimegyünk az udvarra, oszt jónapot. Vagyis mégsem, mert annyira örül az esőnek, hogy beleül a pocsolyába... :D

És újra itt

Azt hiszem már írtam korábban, hogy mennyire szívmelengető visszaolvasni a kismamás időszakot, mert sok dolog, érzés, pillanat kvázi a feledés homályába merült (volna) ha nem lenne ez a blog és nem örökítettem volna meg a legfontosabb pillanatokat.

Eképpen Lellelányról, az életünkről is próbálok többször bejelentkezni, hogy a kisgyermeklét is meg legyen örökítve. És tovább is...

Szóval akkor :)

Először én:

Az esküvőzés részemről megy,és már a jövő évieket tervezzük, valamint készülünk az őszi esküvő kiállításra.

Az angol továbbra is fut, viszont most egy hosszabb nyári szünetre mentünk amblock csoportilag, augusztus utolsó hetében indulunk neki újra.

Így hogy bejött a nyár és a jóidő, nincs annyi kötelezettségem, szinte minden második napra jut valami érdekes kis program. Ez lehet akár egy játszóház, egy IKEA - igen, Lellének ez is kánaán - egy kis strand 2-3 órában, egy Mamázás, kis piac, városnézés nagyPestBudán, vagy épp ismerősökkel való találkozás.

Nem tudom ki, hogy van vele, de nagyon munkás megtartani a kapcsolatokat így hogy itthon vagyok, plusz gyerekem van, és így effektíve kiestem azon másfajta vérkeringésből amibe évekig benne voltam. Pár embert tudok igaz barátomnak az élet nem babás területéről, velük viszont igenis jó, s szeretek és kell is néha találkozni, és konkrétan gugli naptárom van, amiben jegyzem, hogy mikor kivel találkozom, mikor épp mit csinálunk, mert nem szeretem ha valami összesűrűsödik és csak úgy oldható meg ha egyik helyről megyek a másikra, főleg nem gyerekkel. És akkor ott vannak azok az új kapcsolatok - nem sok de azért akad, akiket a várandósságom, blog, kisbabás lét alatt ismertem meg és jó érzés egy kicsit velük is összeülni. És akkor ugye ezek mellett az angol meg az esküvők és Lellelány. Utóbbi hercegasszonyra szánom persze a legtöbb időt, illetve általában úgy találkozom nem gyermekes ismerősökkel is, hogy jön velem.

És most Lellelány:

Tényleg minden kornak megvan a maga nehézsége. El sem tudom képzelni mi a fenébe fáradtam el amikor még "csak letettem és ott maradt" pár hetes csecsemőm volt.

Most tényleg nagyon fáradt vagyok néha és nem fizikailag.

Elszalad, a NEM-et kitűnően alkalmazza és ha nem tetszik neki hogy indulnánk akár ki az üzletből, akár az utcáról a kertbe, akár vendégségből haza akkor hanyatt dobja magát. Ekkor hol sír, hisztizik, hol épp csak némán megfeszülve fekszik a földön. Bárhol előadja. De tényleg :) Ő nem válogat.

Ilyenkor kivárok megvárom amíg abbahagyja és nyújtja a kezét, hogy mostmár megunta és felsegíthetem. Szólni a "művelete közben" nem szólok hozzá, csak rögtön az elején elmondom, hogy nem jó ha ezt csinálja, én nem szeretem,és ha körbenéz, mások sem fetrengenek a földön, de ha ő így akkor én megvárom.

Nos ez a kivárás néha vicces tényleg, néha nagyon kiborulok - persze nem mutatom, legalábbis igyekszem-.

Tehát igen, Lellelány sem (feddhetetlen) ahogy nő, egyre inkább próbálgatja az akaratát.

Mindemellett igazi felfedező. Boltban ő is levesz dolgokat, szemrevételezni, én pedig nem győzök utána visszapakolni, a nagy fém tolóskosárban sem mindig marad meg, ilyenkor azért "munkásabb" egy bevásárlás, de ezt leszámítva tényleg nagyon könnyű vele. Mindent ért, rendszeresen elpakol, visszapakol, szemetet dob ki és ruhát rak be a mosógépbe. Szedjük ki majd tereget velem.

És tök sok apró tevékenység van amit már ő maga is elvégez és én csak szóban kellek hozzá. Pl. épp a konyhában csinálok valamit és eszembe jut hogy inni kellene a Lellének de nincs szeme előtt a cumisüveg, akkor szólok neki, felcsillan a kis szeme arra, hogy "iszike" elmondom hogy hol van és megy érte és iszik. Én pedig közben csinálom a dolgom.

A pelenkáját pl. majdnem mindig ő dobja ki, ez már egy külön program neki a pelusozás után.

Ha bekakilt, utána mondja, hogy "k, k" és közben próbálja megfogni a lába közt a pelusát. Van hogy automatában magától mondja, de ha nem és kérdezem akkor tényleg csakis akkor jelzi, ha van produktum. :)

Imádja még mindig a kutyákat és újonnan a repülőket és a madarakat. :)
A délutáni alvása úgy működik hogy ebédel és utána mindig megkérdezem, hogy megye-e aludni. Ha igen, akkor vagy a kis karjait nyújtja, hogy vigyem be, vagy besétál magának a kiságy elé és várja, hogy betegyem. Beteszem, takaró, patkány, simi és fordul el. Ha viszont azt mondja, hogy "NEM", akkor tényleg hiába erőltetem, úgysem fog aludni, ilyenkor hagyok neki egy fél- max 3/4óra időt, ami alatt néhányszor megkérdezem hogy ugyan szeretne-e bekuckózni, ha mégsem, de látom rajta, hogy tényleg gigafáradt, akkor beviszem a nemjei ellenére 3/4 óra után és betakarom, patkány, simi és ez után 1-2 percig még tiltakozik, majd ugyanúgy elfordul és alszik.
Negyed órától a 2 ig változó az időtartam.

Este 20.10 felé fürdik, majd tápozik, odaadja az üveget ha végzett és jön a karomba, és mutat a szobája felé hogy vigyem be. Átalusz mint eddig, viszont újabban 5 felé kér egy adag tápot, azt kiszív, üveg kiad és fordul el :)

15 hónapos lesz 4 nap múlva.

Kutyák, szavak

Annyira rajong a kutyákért, hogy ma kutyakiállításra vittem. :) Valami elképesztő, hogy mennyire boldog volt a kis arca, hogy ragyogott!!! Ahhhhh!!!! Bár, szó ami szó, a chau-chaut - ami olyan mint egy nagy maci -, a formára vágott uszkárt, a hatalmas pulit nem tudta értelmezni. Nagyon aranyos volt, mert mondtam neki, hogy nézd a kutyust, ő meg néztett a nagy szemeivel és nem értette mit magyarázok mert ezek nem kutyák.... :D Gigacukker volt.

A "Va" mint kutya, a "Ba" /menjünk, induljunk/ mellett már tudja mondani az Apát és Anyát! Olyan szuper érzés. Az apjára azt mondja, hogy "Áp" Nekem pedig "Áná". Érdekes mert Nekem csak akkor szól ha valami baja van. Pl. a minap a kasszasoron álltunk és oda mindenféle - eztmégmegkellvenned célzattal - szezonális termékek is ki vannak helyezve, így egy homokozószett és egy baba is ott csücsült, persze beárazatlanul. Ez a csöpp királylány annyira, de annyira akarta azt a babát és folyt a kis könnye, mert nem értette, hogy miért nem lehet az övé, és miért nem értem mit akar mikor a baba irányába mutat. Értettem én, de hiába magyaráztam hogy nincs rajta ár és így nem tudjuk megvenni, ekkor már keservesen rákezdett, miközben potyogtak a könnyei: "Áná" Áná". Bújt belém mert a karomban volt egyébként is, és ahogy fúrta a fejét úgy panaszkodott egyszerre és mutatott a baba irányába. Borzasztóan megsajnáltam de a pénztáros nem volt közlékeny, hogy ugyan honnan tudnánk hozni egy ugyanilyen babát amin van termékkód, plusz mögöttünk állt a sor, így annyiban hagytuk. De mihelyt látok, veszek neki egy hasonlót.

Sajnáltam persze a szituációban, de annyira meleg érzés öntött el hogy csak na. Az én gyerekem, - nemszámít hogy milyen kontextusban- de azt mondta, hogy "ANYA". Nekem, csak Nekem!!!!

A másik eset a játszótéren volt ahová a keresztanyjával és Kincsővel mentünk. Egy nagy homoktenger az egész játszó, így le kell venni a cipőjét és a zokniját, hogy mezítláb szaladgálhasson. Ehhez a Lelle nincs hozzászokva, meghát amúgy is úrasszony, így néha meg-meg rémülve pillantott a kis lábfejére - ami persze egymerő homok volt -megkeresett a tekintetével és hangos Áná, Áná kíséretében emelte meg és mutatta, hogy azonnal menjek és mentsem meg, ergo, sepergessem le a kis lábacskáiról a homokot.

Ezek a fotók az alsópáhoki Kolpingban készültek, majd legközelebb azokat az élményeket is lejegyzem.

Már elmúlt 1 éves

Úristen! Borzalmasan régen írtam! Lellelány immáron 1 éves és 5 napos nagylány. Mit nagylány?!?! Asszony már!!

8 fogú, elvileg mindenevő, gyakorlatilag meg egy enni nem akaró kismadár. :)

Tud tapsolni, integetni, tudja hogy a pocakja, tudja, hogy melyik ruhadarab hová való, különös tekintettel a csattra, hogy az a hajába kell. :)

10 kiló és 78 centi. És bámulatos, hogy mennyi mindent megért már.

Például Anyu a konyhában van, és a nappaliban - egybenyitott - a Lellével és szét van dobálva a kiscipője. Én akkor mondom neki, hogy "Lelle, szedd össze a cipődet és vidd oda Mamának majd ő rádadja." /Anyunak szóltam hogy ne hívja, ne bíztassa, ne gesztikuláljon neki.../ Erre a gyerek mindkettőt felveszi, rámnéz, mosolyog, elkezd kimászni a konyhába, rámnéz, ismét mosolyog és odaadja a Mamának a cipőt, szigorúan csak az egyiket, a másikat pedig rárakja a kis harisnyás lábfejére, mintegy mutatva a Mamának, hogy hova kell majd tennie. Eszméletlen cukker és megzabálom! Nem tudom, mikor vált ilyenné mert persze tanítgattam, de erre - meg hogy melyik ruha hová való - arra nem. Csak rájött a mindennapos öltözködésnél. Imádom!

Még ami szintén hihetetlen nekem: kimegy a konyhába - onnan nyílik a bejárat ajtó, és fogja a kinti cipőjét és bedobja a konyha közepére, meg az én egyik tornacipőmet és hangos "BA" felkiáltással jelzi, hogy most már ki szeretne menni a kertbe! Teljesen padlót fogok a saját gyerekemtől.

Csak akkor van bukó, ha kinn szakad az eső, akkor leül az ajtó elé és úgy hisztizik. Na ez mondjuk nem jó, ez is észrevétlen alakult így nála.

Imádom hogy már ekkora. Persze, fantasztikus volt újszülöttként is, de ezt az állapotot már tényleg élvezem.

Például ki akar menni, kidobja a cipőjét és ráadom, a kabáttal együtt. Megkérem hogy fogja a radiátort amíg én is felveszem a cipőm és a kabátom. És Lellelány ott áll az ajtó előtt, fogva a radiátort és szó nélkül vár, amíg elkészülök. Kipróbáltam mi van akkor ha vár és mondjuk már felöltöztem, de még visszalépek valamiért. Na akkor hangosan nyígik hogy én nem ezt ígértem. :D :D

Este 20.30 kor alszik el 270 mili táp után. Reggel 8.20 felé ébred. Éjjel kb. kétszer megébred iszizni, ami nem tart tovább ébredésenként 40 másodpercnél, szóval tényleg nagyon élvezem a kisgyerekes létet.

Amiért ilyen jól alszik és szépen megért nagyon sok mindent és még mindig nagyon jól tud alkalmazkodni, - ha valahová menni kell, ha valahol meg kell ülni egy kicsit, ha valakinek vigyáznia kell rá helyettem-, ezért hétfő, kedd szerdai napokon angol tanfolyamra járok. Hétfőn és szerdán 18-19.30 ig egy 5 tagú csoport tagjaként, keddenként pedig egyénileg - tök jó, mert ugyanazzal a tanárral aki a csoportot is oktatja - 13 órától.

Mellette - aki facen ismerősöm annak nem titok - elkezdtem dolgozni egy esküvőszervező cégben. A barátnőmé a cég ami a tematikus esküvőkre szakosodott, de babát vár és már a továbbiakban nem szeretné egyedül csinálni. Nagy költségvetésű, álomszép esküvők ezek, amit főként a külföldön élő párok engedhetnek meg maguknak, ezért is az angolom csiszolása. :)

Többnyire ezt itthonról tudom intézni, de most pl. esküvő lesz május 7-én, így azért kellenek a személyes találkozók.

Hatalmas nagy logisztikát igényel mondjuk az angol, az esküvőzés, Lellézés, mert néha van olyan idősáv, amikor nem tud rá sem Pisti, sem Anyukám, sem Anyósom vigyázni. Ez elég ritkán van - egyébként személyesen esküvős elmenetel is, ha lebontjuk heti szintre akkor hetente 1 van- ekkor egy bébiszitter vigyáz rá. 28 éves, és biológus lesz ha végez. Lelle mellett úszást oktat gyerekeknek. Lelle szereti és kb. tényleg csak az alvásidejében kell rá vigyáznia. Pl. ha délelőtt mennem kell 11.30 ig Pisti egyébként is itthon van. 11. 50 kor Niki a bébiszitter átpelusozza és leteszi aludni és kb. fél 3 ig alszik, de 14.10 kor pedig már le is váltja Anyu.

De elfogadja akkor is őt a Lelle ha játékidő, vagy etetés van.

Keddenként Helen Doronra járunk. 11-12ig. Ha már csak a nyelvek iránti szeretetet erősítjük/beleneveljük/rávezetjük, már megéri.

Pisti egyáltalán nem beszél angolul, én pedig "nemszépen" és nyelvtanilag "nemhelyesül" szóval nem árt ha hall szakképzetteket a gyerek.

Most azt hiszem ennyi, majd beszámolok a szülinapról is, de most megyek készülődni. 13.30 ra egy dunai hajón kell lennem a közelgő esküvő részleteinek megbeszélése miatt és - most először - jön velem a Lelle is, mert Pisti és a Mamák dolgoznak, a Nikinek pedig ma ballag a húga.

Zárásként: bal oldalon én vagyok 1988 márciusában az első születésnapomkor, jobb oldalon Lellelány, 2 nappal az első szülinapja előtt. Ugyanaz a kisruha és kutyus... :) <3 Köszönet Anyukámnak, aki megőrizte.