Semmi érdekes

nem történik velünk lombik fronton...

Ahogy írtam a legutóbbi sikertelen után, hogy ezt és ezt, meg még amazt is megnézetném, ismét vizsgálatoknak vetném alá magunkat (gondoltam, hogy majd kell egy spermiogram, meg néhány immunológiai vizsgálat) most mindez nem érdekel. :/

Nem mondanám azt, hogy belefáradtam, mert éreztem már elveszettnek magam a saját nyomoromban elég sokszor, volt olyan is, hogy fizikálisan is belefáradtam a vizsgálatokba, az orvosvadászatokba, bejelentkezésekbe, a sok foglalt hívásba, de ez most más.

Már egy ideje érlelődik bennem a mondat, csak eddig még nem mertem leírni:

Ebbe az egész csináljunk gyereket témában közönyössé váltam. 

Ez nem azt jelenti, hogy lemondtam, vagy, hogy szomor lenne. Most csak szeresssssük egymást, megyünk/megyek ide-oda, és alapjáraton jól érzem magam. 

A talpreflexre járok mert jólesik, szedegélünk néhány vitamint, és igen, fáj, hogy még nincs gyerekem, de nem érzek késztetést pl. egy újabb cukorterhelésre, nem akarok immunológussal egyeztetni, nincs ingerenciám ebben a témában olvasni, fórumra járni. Nincs kedvem a miért-re koncentrálni.

Élek a mának és ahogy lesz, úgy lesz, - ezt már írtam korábban is-, de most ez a Carpe Diem kiegészül azzal, hogy még csak gondolni sem akarok a témára.

Elvileg nyár végén elmegyünk a hatodik!!! -anyám!!!!!! már a hatodik!!!!!- beültetésre, (fagyasztott transzfer) és ha nem sikerül, akkor ősszel egy friss stimulációt kezdünk. Legszívesebben halasztottam volna ezt is, de azt sem akarom, hogy minden tolódik, és esetleg karácsony tájt kell sakkozni a beültetéssel.

Az is 1500 %, hogy az elkövetkező beültetésnél csak a transzfer napján leszek szabin, másnap már jövök dolgozni.

Hát így. Aztán gondolkoztam, hogy miért is vagyok olyan semilyen. Több okot is találtam:

1. Addig-addig mondtam magamnak, hogy még fiatal vagyok és előttünk van még sok minden, hogy kezdem elhinni;

2. Nyár van, és nemsokára jön a nyaralás egy szépséges helyre;

3. Szeretem férjet így nem visz rá a lélek nyúzni tovább, és magamat sem;

4. Most nincs az, hogy nagyon akarok lombikozni, de hosszú hónapok választanak el tőle, hisz már kettőt is látok magam előtt erre az évre. :)

5. A legfontosabb: valahogy tudom, hogy 2015-ben édesanya és édesapa leszünk! :) :) :) :)

Ibi néni

Nem. Nem Piri néni. Ibi néni. Egy idősebb hölgy, - 63 éves - aki 22 éve talpreflexológus. A saját házában, nem messze tőlünk dolgozik, és nem hirdeti magát. Aki hozzá eljut, az kizárólag a "szájhagyomány" útján kavarodik oda. Így kerültem oda én is.
Egy hasonló sorsú lány javasolta őt, nagyon profi a néni, neki speciel sikerült is a baba néhány kezeléstől.

Én elsősorban azért járok hozzá, hogy egy kicsit finomhangolja a szervezetem, mivel már én magam is soknak találtam a marokszámra gyogyikat és vitaminokat, valamint - mint tudjátok - a múlt hónapban még a stimus szerekkel szúrtam magam. Magyarán: elkel a méregtelenítés, egy kis natúr gyógyulás/öngyógyulás.

A nénihez 6 hétig heti két alkalommal szükséges járni, nekem ez július 18-án jár le. Ha a 6 hét lement akkor elvileg már heti egy alkalom is elegendő. Majd meglátjuk.

Ő a harmadik talpreflexológusom. Nem igazán volt bajom az előző kettővel, de nem érzetem soha semmilyen változást, valamint inkább féltem attól, hogy nehogy inkább ártson nekem mint használjon, mert azokról a kezelőkről véleményeket nem hallottam. Ezért is hagytam abba a hozzájuk járást. Úgy voltam vele, hogy majd csak olyanhoz megyek akit többen ismernek, több a tapasztalat, illetve mélyebb a háttér, már ami a gyakorlati időt jelenti.

Aki most eszik ezt a bekezdést ugorja!
Abszolúte hasznosnak érzem a refit, annál is inkább mert a 3. alkalom után nem csak hogy érezhető, de látható változás is volt. Mondjuk elég félelmetes. Akkor voltam pont a 13. napomon. /jelzem, egyetlen egyszer volt csak köztivérzésem, de az is a fogamzásgátlós időszakban/. Most másfél napig fájt a hasam, főleg a bal oldalt, ahol az elzáródott vezetőm van, és távozott belőlem mindenféle, kisebb-nagyobb darabban, jobbára fekete színben...
Elsőre megijedtem, de mivel feszt azt mondta a refis néni, hogy tele van minden dzsuvával a szervezetem, így azért nem temettem el magam. Aztán elmúlt, és vissza sem jött.

Rá 3 napra pont rákszűrésre mentem, és mondta a doki, hogy mindent rendben talál, és peteérés utáni állapotot lát - egyáltalán nem látszik, a petefészkeken, hogy stimuláció után vagyok, vagyis nem maradt vissza semmi -, a méhszáj is szép, és úgy minden. Tényleg lehet, hogy kijött aminek ki kell. Ma is megyek, szóval kedd és pénteki napokon járok. Egy alkalom 5000 Ft. Vannak pontok amik fájnak - naná, nyilván -, de abszolút kíméletes, nem barbár. Szóóóval: finomhangolok :)