Semmi érdekes

nem történik velünk lombik fronton...

Ahogy írtam a legutóbbi sikertelen után, hogy ezt és ezt, meg még amazt is megnézetném, ismét vizsgálatoknak vetném alá magunkat (gondoltam, hogy majd kell egy spermiogram, meg néhány immunológiai vizsgálat) most mindez nem érdekel. :/

Nem mondanám azt, hogy belefáradtam, mert éreztem már elveszettnek magam a saját nyomoromban elég sokszor, volt olyan is, hogy fizikálisan is belefáradtam a vizsgálatokba, az orvosvadászatokba, bejelentkezésekbe, a sok foglalt hívásba, de ez most más.

Már egy ideje érlelődik bennem a mondat, csak eddig még nem mertem leírni:

Ebbe az egész csináljunk gyereket témában közönyössé váltam. 

Ez nem azt jelenti, hogy lemondtam, vagy, hogy szomor lenne. Most csak szeresssssük egymást, megyünk/megyek ide-oda, és alapjáraton jól érzem magam. 

A talpreflexre járok mert jólesik, szedegélünk néhány vitamint, és igen, fáj, hogy még nincs gyerekem, de nem érzek késztetést pl. egy újabb cukorterhelésre, nem akarok immunológussal egyeztetni, nincs ingerenciám ebben a témában olvasni, fórumra járni. Nincs kedvem a miért-re koncentrálni.

Élek a mának és ahogy lesz, úgy lesz, - ezt már írtam korábban is-, de most ez a Carpe Diem kiegészül azzal, hogy még csak gondolni sem akarok a témára.

Elvileg nyár végén elmegyünk a hatodik!!! -anyám!!!!!! már a hatodik!!!!!- beültetésre, (fagyasztott transzfer) és ha nem sikerül, akkor ősszel egy friss stimulációt kezdünk. Legszívesebben halasztottam volna ezt is, de azt sem akarom, hogy minden tolódik, és esetleg karácsony tájt kell sakkozni a beültetéssel.

Az is 1500 %, hogy az elkövetkező beültetésnél csak a transzfer napján leszek szabin, másnap már jövök dolgozni.

Hát így. Aztán gondolkoztam, hogy miért is vagyok olyan semilyen. Több okot is találtam:

1. Addig-addig mondtam magamnak, hogy még fiatal vagyok és előttünk van még sok minden, hogy kezdem elhinni;

2. Nyár van, és nemsokára jön a nyaralás egy szépséges helyre;

3. Szeretem férjet így nem visz rá a lélek nyúzni tovább, és magamat sem;

4. Most nincs az, hogy nagyon akarok lombikozni, de hosszú hónapok választanak el tőle, hisz már kettőt is látok magam előtt erre az évre. :)

5. A legfontosabb: valahogy tudom, hogy 2015-ben édesanya és édesapa leszünk! :) :) :) :)