Tavasz, szókincs, segítőkészség, hiszti

Végre kitavaszodott, megejtettük az első szomszédolós összeröffenést is. Lelle borzasztóan élvezte a szitut és ugrált örömében. Pluaz ő is érzékeli, hogy mindenki egyre többet van kinn a kertekben, most már nem vagyunk egymagunk az egész utcában, ha kimegyünk mint télen.

Ahh, most a legmenőbb a világon a csütörtök délelőtti program mikor is várjuk a kukásautót. VAn amikor kettő is jön, na az a teljes extázis. Ja igen, és munkáskesztyűben kell várni, mert megfigyelte, hogy a bácsik is azzal fogják meg a kukákat. Irtó ari!

Mostanában volt megint egy szókincsrobbanása, és a személyes névmásoknál az Én és a Te megjelölést már szépen alkalmazza.

1 foga hiányzik a teljes szetthez, 11 kiló 80 deka, olyan 93 centi körül van 23-24 es lábbal :)

Roppant segítőkész, mindig jön és mondja: "Jejje segít", port töröl, mosógépbe-, szárítóba pakol - durva de el is tudja indítani a programot - , kap majd szülinapra játék porszívót mert azt is állandóan művelné, és az igazit nem bírja el. A minap voltam az egyik barinőmnél akinek egy 6 hós kislánya van és vigyáztunk rá ketten Lellelánnyal, míg az anyuka ügyintézett :) Hát gigamegacukker volt a Lelle mert folyamatosan a baba mellett volt, hogy ő most akkor segít:

lökte a hintáját, mutogatta a játékokat és hozta oda nekem a tápszeres üveget, hogy etessük meg. Majd a végén hozta a cumiját: "tesékbaba" és berakta a szájába! :) Olyan kis ügyes és nem durva gyerek, nagyon büszke vagyok rá!

Az esetek 75 százalékában tényleg bármikor és bárhová el tud velem jönni, ha megkérem akkor csendben marad amíg telefont bonyolítok - 10 hós kora óta esküvőszervezek -, vagy épp csudin elfigyelget mikor egy megbeszélésre muszáj magammal vinnem.

Nadena! Ilyet is tud:

Tegnap épp kopogóscipő! :) keresésben voltunk neki, és boltjártunk. Hozzáteszem a Market Centrálban ahol minden Nekünk való üzlet egymás mellett van, tehát tényleg nem egy nagy wasistdas. Az egész nem volt több mint egy óra.

Több helyre benéztem, mert minél olcsóbban akartam megúszni, tekintettel arra, hogy nem ez lesz a fő cipője, tényleg csak szoknyához veszi majd fel, ergo ezért nem akartam 11 ezret adni.

Bementem egy kínaiba, ott leszedegette a cipőket a polcról - én szépen vissza a szokásos "Lelleilyetnemszabad"-al, ami tök jól beválik az esetek nagy többségében. Ennek ellenére lefeküdt a földre, hogy nem megy tovább....

Átfutottunk egy cipőbolton-n - kb 3 perc volt -, itt folyamat rá kellett szólni,

majd a H&Mben elszaladt tőlem és bemászott a ruhák közé, ezt követően szétdobálta a keze ügyében lévő cuccokat és elkezdte tépni a felakasztott hajpántokat. Majd szintén elrohant. Többször kértem nagyon szépen, majd megfogtam mindkét babakezet és úgy magyaráztam, hogy miért nem szabad tépni, dobálni, elszaladni. Ennek ellenére mégjobban tépdesett, ordibált, tőlem pedig megkapta az első kézfejre ütést. Na bazira nem volt nagy - ami tök jó - de arra elég volt, hogy megszeppent és hagyta, hogy a karomba vegyem. Itt vettem neki nagy-nagy kompromisszumokkal egy cipőt csakhogy végre kijussunk és mehessünk haza, majd vesztemre - azt hittem abbahagyta a hisztit evés után, és bementem még egy boltba, ahol egyrészt megtaláltam A kopogóscipőt! - ami kényelmes, bőr és talán nem ázik be -, majd itt átéltem, hogy a mindig cukker gyerekem, aki soha nem nyit ki semmit míg ki nem fizetem, levesz egy kindertojást és egy szempill alatt kinyitja, majd ledobja a földre, ahol ugye széttörik és utána a kezével sepri a csokidarabokat. Itt ledobtam a láncot.

Ezek után még vissza a HMbe visszavittük a kiscipőt...

Majd rámszól a zuram telefonon, hogy ha még van kedvem?!?!!!! akkor nézzek már neki sportcipőt...

Otthon bort nyitottam.