Már írtam korábban is, hogy nagy lazaság van, volt, és lesz a lombikról, babásodásról való gondolataimban. Kb. március óta nem vettem véresen komolyan semmit, csak abban éltem, hogy majd lesz, és saját lesz. Hovatovább odáig süllyedtem, hogy a vitaminjaimat is alig szedtem, és azt merészeltem mondani, hogy nincs igazán tétje az augusztusi beültetésnek - van persze, de valahogy még sincs - mivel ha nem sikerül, akkor ott a szeptemberi friss stimuláció, és még az után is marad legalább kettő fagyibaba.
Noshát ilyen lelkülettel utaztunk el. Persze azt néztem előtte, hogy mikor fog megjönni - nem mintha a tampon-tenger kombó annyira izgatna-, de azért mégis más a kikapcsolódás, ha nem szeli ketté a menstruáció. A naptárt nézve megállapítottam, hogy nyugi van, másfél héttel a hazautazás után fog csak jelentkezni.
A nyaralás ultra all inclusive volt, vagyis orrba-szájba eszel, iszol, részeg vagy és hízol. És tényleg. Iszonyat sokat ettünk. Dehogy néztem én diétát, meg napszak szerinti étkezést. Túrtam be a gözlemét serényen - az olyan mint nálunk a nutellás palacsinta - és toltam rá a pálinkát meg a vodka-kólát. Ja. Szégyen gyalázat, attól, hogy ingyen ihattunk bármit is azért a feladóspoggyászban ott figyelt a liter házi. :P Kétszer be is rúgtam. Rengeteg kólát ittam - oké, hogy light - de baromi nagy mennyiség volt naponta, ugyanis a sok felest csak kóla kíséretében tudtam legyűrni.
Kirándulás nem volt, hanem a 11 napot passzív pihenéssel töltöttük. Ettünk, ittunk, ettünk, feküdtünk hol a beach-en, hol a medencék mellett, de volt, hogy a nyugágyakban. Sőt, Pisti még itthon, indulás előtt letöltött plusz egy évadot az aktuális kedvenc sorozatunkból, és az ebédek után felmentünk a szobába - konkrétan ledögleni - és közben pedig lestük a Rejtélyt :) És volt sok összebújás is. :)
Éjszakáztunk is eléggé, mert vagy akkor barangoltunk a bazárokban, vagy a disco-ban ugráltam. Az utolsó előtti este még beach disco is volt, ahol, némi alkohol után úgy ugráltam, hogy nem vettem észre, hogy valami szétvágta a lábamat. Na jó, azért egyszer sem fetrengtünk a pia végett, de adtunk az érzésnek. Ugyanis mikor ha nem most, mikor ha nem beültetés előtt? Most volt az első olyan hónap amikor nem néztem, hogy "jajj, elhaladtam a középidőt, lehet, hogy gyerek van, akkor most nem iszom, nem bulizom, nem tornázom, nem erőltetem magam, mert lehet, hogy gyerek van...." Felszabadultan tovaengedtem ennek a gondolatnak még az utolsó foszlányát is, és kiélveztünk minden pillanatot, amit Törökország nyújthatott, testi-, lelki-, és élmény szinten.
A hazaút 2 és fél óra volt, mindez késői indulással. Így konkrétan a tervezett szerdai nap helyett 31-én csütörtökön értünk haza hajnali fél 1-kor. Miután hazaértünk betúrtam a jó nagy fehérlisztes szendómat amit a gépen kaptam, plusz két nektarint, aztán elmentünk aludni.
Másnap rohanás a fodrászhoz - újítani a vöröst -, a labor kft-be az NK funkció vérvételre, majd talpreflexológushoz. Este pedig vendégek jöttek. Naná hogy koccintani kellett a hazaérkezésünkre.
Pénteken Kolbászlátogatás - alias Kincső - majd hajnal 1-ig pakoltam a kisszoba cuccait ugyanis lomtalanítottam, hordtam a nehéz cuccokat.
A következő héten kezdődött a munka. Azon a héten pénteken már esedékes volt a nemvárt. Ha nem akkor, úgy legkésőbb a hétvégén. Aznap délután a madarasban egyedül vásároltam és megakadt a szemem a terhességi teszteken. Vettem is 2 dobozzal. Persze, hiszen kb. 3 hét múlva már bőven meglesz a fagyasztott beültetés, a tesztelési időszakra pedig kell muníció. Hazaértem, nagyon sok mindent vettem, még jó hogy a kicsikocsival voltam. Becipelni is bőven elég volt.
Aztán gondoltam egy általánost. Azért nem "merész" ez a próbálkozás, mert kb 0 tétje van, és - akkor úgy gondoltam - 0 értelme. Szóval, rápisilek egy tesztre. Ha már az X-epilben 2 teszt is van, és ráadásul 2 dobozzal vettem, akkor miért ne. Életem első olyan tesztje volt amit rögtön a mártogatás után ráhelyeztem a mosógép tetejére, aztán elhagytam a fürdőszobát, és ha valami végett beléptem is, direkt nem pillantottam még a teszt felé sem. Kivártam kb. 15 percet. Aztán bementem kidobni és ez fogadott:
El--nem--tudjátok--képzelni, hogy mit éreztem.Húúúhhh. Míg élek nem felejtem el! Aztamindenit. Vigyor a fejre azonnal, és egyszerre kapott el az "ez kész röhej" és a "te jó ég mégis teljesült a vágyam" érzése
Ekkor volt 16 óra és kb. a 14. dpo. Rögtön hívtam a zuram:
M: Szia Szív! Tudod már mikor jössz haza?
P: Szia! Hát szerintem amikor szoktam, előbb nem biztos. Miért?
M: Hát csak terhes vagyok képzeld!! :) :)
Aztán el kellett küldeni neki a képet üziben, mire hív:
P: a vastagabb a terhesvonal? .......ááááá
Ezt követően hívtam Krizsa dokit, hogy ne várjon a jövő hét után ultrahangra,majd egy kicsit később, ha a Jóisten, a Sors, az Élet, az Égiek és mindenki úgy akarja.
Gratulált! :) Kérte, hogy az Utrogestant, Fraxiparine-t, Aspirin Protectet szedjem szúrjam és nézzünk időpontot uhu-ra. Én óvatos voltam és kértem, hadd hívjam fel 3 nap múlva - azaz hétfőn - és ha akkor is pozitív a tesztet akkor kérek szépen időpontot. Nos, péntektől hétfőig ezt produkáltam:
És ezt a 24. dpo-n. Aznap 10148,7 volt a hcg-m.:
Ahogy a kolléganőm szokta mondani : " ...hát így..."
Hát így! Hazahoztuk Törökországból.
Abból a Törökországból, ahol össze-vissza ettünk, híztunk, piáltunk, és
majd egy liter kólát megittam mindennap... Nagyjából a beágyazódás
napjaiban, volt a repülőút, éjszakáztam, ittam, raktam rendbe egy egész szobát, lomtalanítottam, és hordtam
fel a tetőtérbe a nehéz cuccokat. Rájöttem, nem mi irányítunk. Ha
megérünk rá, akkor jön.
Csak annyit szeretnék mondani, és úgy, hogy az alábbiakat a saját magam önön tapasztalásából szűrtem le:
Rájöttem: nem azért fog jönni a Baba mert mérlegen számoljuk bolondulásig a kaját, és nem merünk megenni néha egy cukros szart amire már fél éve epekedünk, nem azért mert azt nézzük miben mennyi magnézium van, nem azért mert állandóan hőmérőzünk. Nem azért fog jönni mert mindig vérvételekkel ellenőrizzük magunkat. Nem akkor jön amikor azt hiszed mindent megterveztél, amikor minden klappol, akkor jön amikor Ő úgy gondolja és abban a helyzetben amiben gondolja. Nem fog számítani, hogy beültetés után le fogsz-e hajolni, vagy sem, az, hogy kirúgsz-e a hámból vagy sem. Majd jön ha akar. Nagy szavak ezek, de amikor megláttam a tesztet ez volt a harmadik gondolatom. Az, hogy ezt nem én irányítom. Nem mi irányítunk. Ésaztamindenit ténylegnem!!
Természetesen oda kell figyelni a cukorra, néhány embernél folyamatosan szükséges az diagnosztika, de most már én is azt mondom: - jó inkább nem mondom, hogy görcsösen nem szabad akarni, mert ez idegesítő mondat-, inkább azt mondom: én nemhogy nem görcsöltem, de úgy elengedtem magam, mint soha semmikor.
Nos para volt, van. Tünetek voltak, vannak. Mindezekről később.
Mivel Krizsa doki azt mondta, hogy a Pisti művét ő is szeretné látni, ezért tegnap megejtettük az első ultrahangot a Kaáli Intézetben.
Saját számításaim szerint középidő után foganhatott, tehát az uhu napján volt 6+4 napos, de ahogy a doki rápillantott rögtön mondta: Martina ez egy nagy gyerek. Azt mondta, hogy inkább 6+6, sőt bőven. Úgyhogy kéremszépen: 6+6 hetesen a mi Babánk:
 |
| Petezsák: 2,18 cm |
 |
| És hallottuk! És hallottuk! |
 |
| A Babánk 8,5 mm :) :) |
Imádjuk. Persze le voltam ám fehéredve mint a fal a vizsgálat előtt, erre Krizsa doki: "No jó Martina kerítek magának egy férjet." :) Pistit behívta és elmondta, hogy először ő megnézi mit lehet egyáltalán látni, és ha ok akkor nézzük mi. Rögtön tudtam, hogy minden ok, mert a Doki ahogy behelyezte az uhu fejet kb. abban a pillanatban fordította is felénk a monitort :) Rögtön láttuk, hogy gyorsan ver már a szívecskéje, és a Dokibácsi kihangosította Nekünk. Ilyen hangot még csak a filmekben hallottam. Ennek okán nem olyan hatásvadász hangos volt mint tévén keresztül, de hallottuk. Hallottuk!! Ez is egy olyan dolog volt amit soha nem felejtünk el. Először hallani a szívverését. Akkor és ott nem sírtam, csak kiült a mindjártsírok de közbenvigyorgok arckifejezés. Most viszont könnyes a szemem. <3 <3
Él és élni fog. Ügyesbabám! Pisticsinálta.
Elnézést azoktól akiknek nem mondtam, vagy ködösítettem, de meg szerettem volna várni az első ultrahangot, hogy lássam megfelelő-e a Baba növekedési üteme.
.JPG)
