Diszkrepancia

Nagyon szépen köszönöm Nektek a tegnapi hozzászólásokat!

Remélem, hogy a beszámoló, és a képek láttán más is kedvet kapott! :) :)

Egyébként, kicsit hezitáltam, hogy végül feltegyem-e őket, idevalóak-e. De végül úgy döntöttem, hogy igen. És hogy miért?

Tudjátok, ahogy az elkészült képeket nézegettem, akkor jöttem rá igazán, hogy a lelkem mekkora nagy óceán, és mennyi minden megfér benne egymás mellett. És ez az, amit mindig prédikálok másoknak. Ha akarom, átadhatom magam az önfeledt örömnek, ha akarom nem. Ha akarom sírok, ha akarom mosolygok. A lényeg, hogy már én irányítok! És ettől én még jó ember vagyok, csak nem hagyom, hogy úrrá legyen rajtam az önsajnálat és a fájdalom. Amikor kissé mélypontot tapasztalok, némi bandázással, filmezéssel, fodrásszal visszarángatom a mosolygós énemet. És ez nem azt jelenti, hogy elnyomom magamban, nem. Már meggyászoltam mindent és mindenkit, és előre nézek ahogy kell.

Ember nem mondaná meg ezen fotók láttán, hogy mit össze nem harcolok nap mint nap, mit meg harcoltam önmagammal mire újra tudtam önfeledten mosolyogni! Még a fotók készítésekor is gondoltam a lombikra, a babánkra, volt szomor pillanat, de mindig felülkerekedett rajtam az optimista énem, és így igazán élveztem azt, ami volt körülöttem. Így élem a mindennapokat is, és a képek is adnak némi bizonyosságot számomra a tekintetben, hogy igenis élvezzem továbbra is az életet, és mindenben lehet valami jó. Ez az érzés már év elején felszabadult bennem, de jó nagy megerősítést adott nekem ez a pénteki móka is.

Photos Part 1

6 darabot kaptam ízelítőnek, a többit a megbeszéltek szerint kb jövő hét közepéig megkapom. Nektek is ízelítő: :)

Léleksimogató

Tegnap a fotózás...

Valami fantasztikus volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 

Újpesten voltam egy iparterületen, mámint úgy iparterület, hogy nagy-nagy épületek vannak halomban, és ott az egyik régi épület van kibérelve e célra. Elrettentés ne essék, belülről pont olyan volt mint a filmekben a műterem, vagy ahogy egy-egy riport alatt néhány kocka erejéig felvillannak azok a képek amikor a stúdióban dolgoznak. Húúúúúúú!

Kettő órára mentem és este 6 után jöttem el! 

Egy sminkes, egy fodrász, egy világosító, és Andi, a fotós volt jelen.

 

A mindennapokban a bb krém-púder-szemceruza-szempillaspirál kombó játszik, és nagynéha sminkelem a szememet pasztell árnyalatokkal. Most olyat akartam, amilyet én nem tudok magamnak, ergó, füstös szemeket kértem/kaptam. Ha már egyszer csináljuk, akkor legyen vagány. Egyébiránt jelentem, - hazajövetel után - a férj számára is felismerhető volt az arcom, szóval annyira nem "maszkíroztak" el. Bár úgy eltűntette a csajszi az arcomon a pattanásokat, hogy kb. nulla retus lesz a képeken.

Apropó retus.

Andi is tud olyat - mutatta is - hogy lesoványít, megkövérít, eltüntet...stb... De ilyet én nem kértem. Ennek a fotózásnak a célja az, hogy lássuk, a mostani önmagamból mit lehet kihozni és nem azt akarom tudni, hogy néznék ki 10 kilóval könnyebben.

Egyetlen egy dolgot kértem csupán. Az pedig a pattanások eltüntetése.

/Tudjátok mondtam korábban, hogy az őszi hormonbomba után pattanásos lett a hátam és nem múlt még el. Sőt, olyannyira nem múlt el, hogy még a karomon is van egy-kettő. :( /

A hátam a képeken nem látszik, de a karom igen, így majd az ott éktelenkedőket letakarítják virtuálisan.

A hajam be lett sütve, mivel alapvetően egyenesen hordom, de alkalmakra hullámos és azt nagyon csípem. :)

A fotózás alatt asszem 4-szer öltöztem át, váltogattuk a hátteret meg a bútorokat :)

Volt a műterem mellett egy másik is,amiben hófehér bútorok voltak. Nekem ez annyira tetszett, hogy ott is készítettünk néhány képet. Itt született egy-két fehérneműs kép. :)

 

Amikor a fotózással végeztünk, akkor jött a válogatás, ki kellett választanom belőle 30-at, ami az enyém lesz. Több is lehetne, de mivel darabáras, így valahol határt kellett szabnom magamnak. Hétvégén kapok belőle egy-kettőt és a teljeset, majd két héten belül. Ugyanis a fényeket, árnyékokat

Andi szerint állítgani kell még... :)

 

Aztán, hogy ez miért is volt jó?

Egyrészt azért amit korábban írtam. Legyen néhány kép rólam ebből a koromból, aztán majd 30 évesen is, és így tovább... Nem szeretem azt, amikor csak ész nélkül kattingat a családtag, aztán megállapítást nyer, hogy mindegyiken idétlen a fejem...

Másrészt, a kis megtépázott lelkemnek is csudi jót tett a fényképezkedés. Alapvetően tudom, hogy mi az előnyöm, mi a hátrányom, és van önbizalmam is. Mert van. De amikor a képeket csináltuk az akkora löketet adott Nekem. Minden korlátomat elfelejtettem, egy más világban voltam. Ja, és kétszer is elsírtam magam...Egyszer a smink-haj elkészítés után, egyszer pedig a válogatásnál. Hogyúristen! Énisszépvagyok!

 

Tényleg mindenkinek ajánlok legalább egyszer egy ilyet !!!! Mert szuper!!!!!!!!!

 

P.S: bulizni nem mentünk mert a barátnőmnek s.o.s ügye lett. Így, nagy szomorúságomra ez ejtettük...

Holnap

Holnap szabin leszek, mert akkor lesz a fotózás, és a buli a barátnőmmel. Egyenlőre úgy néz ki, hogy Pisti nem jön - :( - úgyhogy csajos este lesz. Mindez nagyon jó, és nagyon szupi, csak olyan izéke, hogy ő otthon marad egyedül.
Minden esetre ha lesz rólunk normális kép akkor hozok :)


Addig is a közelgő ünnephez:

Tetszik az írókás technika :)

...

Egy ideje már nem írtam erre a felületre, az ennek oka az, hogy nem igazán van mit, és amit pedig le lehetne vésni az nem igazán ide tartozik...

Amióta írom ezt a blogot, törekedtem arra, hogy a magánéletet csak érintőlegesen keverjem ide, "merthát" nem ezért hoztam létre.

Volt aki nagyon kedvesen érdeklődött, hogy azért vagyok-e ilyen csendben mert babás lettem.. :)

 Jelentem még nem. DE! Pisti is és én is javultunk, annál is inkább, hogy a januári éhgyomri cukorja 9,5 volt, most 5,6 az enyém 5,6 volt, és most 4,4. Mondjuk a TSH-m nem az igazi még, de remélem változik.

Most a minden, jó, minden szép lesz állapotomat élem. Nagyon pozitívan gondolkodom mindenről. Remélem úgy is lesz ahogy megálmodtam magamnak.

Teljes egészében a mának élek, és - ha lehet így fogalmazni - a fiatalság-bolondság napoknak.

Tervezek némi léleksimogatót magamnak/magunknak. Megyünk szórakozni, évfordulózni és a legérdekesebb: elmegyek egy műtermi fotózásra is. Csak én. Ez amolyan nőiesség megtartó-, fokozó, önbizalom növelő dolog számomra. Annál is inkább hogy már korábban kigondoltam, szeretnék szép, unokáknak mutogathatós képeket a 30 éves korom előtti és 30 utáni önmagamról.

Természetesen ruhás képek :)

Más. Bizonyára emlékeztek még, hogy meggyászoltam a babámat. Minden babás dolgomat beletettem egy dobozba, vettem virágot, gyújtottam mécsest és megvettem a gyűrűt amit aztán hordtam.

Telt-múlt az idő, a fájdalom csak némiképp lett enyhébb, de valahogy úgy gondoltam, hogy a dobozt elrakom szem elől, mert úgy könnyebb lesz. Így is lett. A gyűrűt hordtam változatlanul. 

/Most cseng a fülembe amit még Nikolett írt, hogy anno félelelmetes volt rájönnie, hogy le kell vennie az angyalkát a nyakából..../

Már egy ideje gondolkoztam rajta, hogy elrakjam a gyűrűt...

Aztán hétvégén beszéltem valakivel.  Olyan látó-féle a nő, nagyon szimpi,  -majd esetleg még írok róla - és az ő tanácsára tegnap szépen visszaadtam mindent a földnek ahogy kellett..

Magyarán szépen elégettem minden papírt, doksit, papír tesztet , uhu képet. Mindent ami az elmúláshoz kötött. A gyűrűt is eltettem. A hamvakat elszórtam. 

Nem volt látványos megkönnyebbülés mert azon már túlestem. Kicsit sírtam, de teljesen nyugodt lélekkel konstatáltam, hogy igen lezárult. 

Most nincs szomor.

Sosem felejtek, várjuk vissza, akár őt akár mást. A lelkem mélyén érzem, jó hogy ezt megléptem.

Most újra elkezdődhet az örömteli várakozás.