:(

Sógornőmék esküvője ugyanott volt mint ahol a miénk lesz és elkövettük azt a hibát hogy a szolgálató személyzet egy része is meg fog egyezni.

Mindez nem azért alakult így mert másolnám, vagy túl akarnék tenni rajta, nem. Egyáltalán nem. A környéken ár értékarányban ők voltak a legelfogadhatóbbak minden más klasszisokkal drágább lett volna. És hát úgy gondoltam hogy egy két évvel ezelőtti és egy mostani esküvő között nem támad majd zavar a rendszerben....

Hát támad. A párom szülei - nem direkt -  de állandóan úgy beszélnek a sógornőmék esküvőjéről mintha az lett volna az ász és azt nem lehet majd űberelni. Sem a zenekart, sem a ruhát, semmit.

De hát én nem is akarom!!

Meg hát abba az esküvőbe ez is volt, az is volt.....Ezt olyan sokszor mondják. Tudom hogy nem bántásból teszik, de azért rosszul esik mert a miénkkel kellene foglalkozni. A miénkkel amiben sajnos nem lesz minden, mert nem akarunk ész nélkül költekezni....

Ez szintén húsvéti történés, és szintén sógornőm, aki telefonon bejelentette hogy a jövő húsvétot már egy 4 hónapos babával töltik.....

Amikor aztán vissza lett kérdezve, hogy akkor most lehet-e gratulálni, azt mondta hogy csak viccelt...

No hát ezt nem értem. Ilyennel én nem viccelnék, valószínűleg ő sem, és lehet rögtön megbánta hogy előre elmondta és még vár/várna egy picit.

Persze örültem ennek a hírnek mert miért ne örülnék, de akkor abban a pillanatban olyan mélységes fájdalom lett rajtam urrá hogy azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány.

Annyira rossz lesz hogy minden összeröffenésen csak erről lesz majd szó, ezzel a témával lesz foglalkozva, ami egyébként természetes, csak én nem akarok asszisztálni hozzá....

Mondjuk ebből is látszik hogy nekem nem sokat ért a kineziológia azon fajtája amin részt vettem. Pont azért is mentem, hogy minden terhességnek, babának úgy tudjak örülni, hogy közben nem mardos a szomorúság...
Jelentem ez nem használt. :(