9 hónapos

lett tegnap. (Méreteket nem tudok, majd pótolom. Én szinte sosem mérem, nem jegyzek semmit, a védőnő meg eddig 5 ször látta, tehát a kiskönyv is elég hiányos... - Ja, nem én nem viszem, nem kíváncsiak ránk. Az ok:  sokan vannak kevés védőnőre. Hát jó... Mondjuk ha gond lenne úgyis intézkednék, de ha mondjuk kevésbé lennék természetemnél fogva önjáró, akkor eléggé elveszettnek érezném magam, mert még a védőnő se néz rá a gyerekre, és mondjuk nem lenne kitől kérdeznem.

.

Hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő. Épp a hétvégén fogalmaztam meg, hogy basszus, ha 5-10 percre emlékszem összesen a szülésből, akkor sokat mondok. Pedig minden nap gondolok rá. Minden egyes nap eszemben van, hogy mennyire szuper volt, a gyermekágyas napokkal együtt, de ez utóbbira is alig emlékszem már.

Legközelebb :D viszem magammal kamerát a gyerekágyra és az első pillanatokat megörökítem. Nem a szülést, dehogy, hanem a szülés "kipihenése" utáni első találkozást.

Annyira jó volt amikor mentem először a Lelléért! :) Ezt szívesen megörökíteném.

Az egyik barátnőm babát vár. 6-8 hetes most, pontosan nem tudom. Kérdezte Tőlem hogy én a várandósság mely szakaszában hittem el, hogy tényleg kismama vagyok, hogy tényleg anyuka vagyok. Hát az az igazság,- és ezt most egészen komolyan-, hogy néha még mindig rácsodálkozom arra, hogy jéééé, úristeeen, ennek a gyereknek tényleg én vagyok az anyja. Amikor véletlen a tárcámból az ő lakcímkártyáját veszem elő és hirtelen meglátom hogy "anyja neve"... Még néha most is hihetetlen!!!

Készülök az 1 éves szülinapra is. :)

Eddig minden hónapban megörökítettük őt a két medve mellett amit az első szívhang után vett a Pisti. Azokat a képeket majd persze egymás mellé rakom, de szeretnék az első találkozós fotóból is minden évben egy ugyanolyan "fekvős, egymásranézőst" :)

Mai új tudomány. Iszik egyedül és "anya is kér" felszólításra nyomja az arcomba az iszijét. Megzabálom. :)

Mutatom a medvéket: 34 hetes :), 1 hetes és 8 hónapos a képeken <3

Együtt és külön programok

Nagyon jól elvan Lelle anyuékkal, így nekünk/nekem sokszor van kimenő.

Eleinte fürdés-fektetés után mentünk, de a legutóbbi színház alkalmával már este 6-kor leléptünk. Iszonyat jól feltölt és én nem aggódok semmin. Szépen elvan anyuékkal, a nagyszüleivel, akik kényeztetik, én pedig jól érzem magam a férjjel, vagy épp barátnővel.

Voltunk már így el szórakozóhelyen, fesztiválon, vacsorázni, moziban, színházban, és én egészdélutánosban. Feltölt, és ilyenkor igazán nő vagyok. Imádom ezeket az alkalmakat.

Vásárolni is szoktam egyedül menni, ilyenkor Pisti vigyáz Lellére, és annyira, de annyira jó érzés ez is. Veszek egy nagy latte-t elvitelre és azzal róvom az utcát, boltokat. Próbálgatok, veszek ezt-azt, zenét hallgatok, szóba elegyedek és újult erővel vágódok bele az itthoni menetbe. Konkrétan a múltkor még kabátban voltam ahogy beestem az ajtón, de már fel is kellett venni a Lellét mert jött elém és vittem pelenkázni, játszani. Mondjuk igen, egy pillanat alatt tudni kell átállni. :D

De együtt is sokat megyünk, csak mi ketten a lányommal. :) Szépen elvan, bár nem tagadom, hogy minden elindulás előtt legszívesebben innék egy vodka-martinit mert annyira nehezen viseli a leányzó a készülődést, az öltözködést, meg az ülésbe pakolást hogy leizzadok. :D

Új ülése lett, mert bár nincs még 9 kiló, de kilógott már a kagylóból. Ilyen:

Most tapasztalom csak, hogy mennyire könnyű volt a kis ülése, amit csak átpattintottam a babakocsira, és nem ébredt fel arra, hogy kiveszem az autóból, hogy milyen jó volt, hogy bárhová bevittem így, és ott elücsörgött amíg én végeztem. Pl. fogorvosnál én a székbe, ő pedig a földön szemeskedett. Vagy épp csak 1 percre beugrani a patikába, őt a karomon be mint a kiskosarat, földre le és már végeztünk is.
De most, hogy még nem áll magától stabilan, hogy nem tudja milyen megülni egyhelyben, nem jár, így marad a vagy karban közlekedés, vagy minden alkalommal újra kinyitni a babakocsit amihez vinni az overált, takarót, lábzsákot. Ahhhhhhh: várom már a tavaszt.

A bevásárlás mondjuk meg van oldva mert már benn feszít a bevásárlókocsiban mint a nagyok. Vettem rá huzatot ami mindig nálam van, így garantáltan nem fogdossa meg a gyerek a ragadós elemeket...

Puszit ad

integet, és tapsol már vagy 2 hónapja.
A puszit úgy adja hogy közelhajol bekapja az adott arcfelem - és a nyelvecskével, giga sok nyállal összeken -. Hátazegyiklegjobbavilágooon!

Kötődés

Ezekben az években az ajánlott nevelési eszközök az együttalvás, hordozás és az igény szoptatás, vagyis a kötődő nevelés.

Nos én ezek közül szégyen gyalázat egyiket sem csinálom. Persze szoptattam 2 hétig aztán fejtem a tejet még 8 hétig. Van egy karikás kendőm amiben kb 8szor volt a gyerek max 15 percre és csak otthon. Együttaludni pedig max akkor szoktunk ha délután együtt szenderedünk el, de ha én megébredek akkor van hogy viszem a helyére. Egyszerűen nem tudok nyugodtan aludni a pörgő-forgó gyerek mellett. Az ágy a szoba közepén van, tehát bármikor leeshet, így én nem kockáztatok.

De a lényeg:

Egyszer-kétszer mondták már Nekem - konkrétan így -, hogy nem fog igazán szeretni engem a gyerek mert nem szopik. A másikuk hasonlóképp: el fog utasítani engem már babakorban a gyerek, nem lesz rám igénye mert nem szopik és nem alszunk együtt. Én ezen nem lelkiztem, mindenkit elküldtem a francba, és úgy tettem mindent ahogy jónak láttam és amit az adott helyzetből ki tudtam hozni. És lőn:

Elég sokszor volt/van az, hogy ha meglát - mert épp hazajövök , vagy sokáig voltam a másik szobában - , akkor azonnal jelez, kesereg és kéretőzik a karomba. Ezt senkinél nem csinálja. Még az apjánál sem.

És a legújabb, hogy éjjel megébred és keres. Többször van hogy szomjazik és kortyol majd azonnal elfordul és alszik tovább, vagy kiesett a cumi és most azonnalkellene, de amikor engem keres akkor nem jó semmi csak én. Imád az apjánál lenni, de ilyenkor visít nála és tolja el magától, amikor meg végre meglát azonnal kéretőzik. Ilyenkor felveszem és a sötétben beülünk a ringatós fotelbe, én énekelek, ő pedig fúrja belém a fejét. Ahhhhhhhhhh. A legjobb pillanatok egyike!!!!! Szóval fúrja a fejét és pihenget, vissza sosem alszik rajtam, de mihelyt a karomban lehet visítás abbamarad és békésen szuszog. Egy-két dal után - annyi minimum kell mert ha időnek előtt abbahagyom akkor ficereg és kér még- simán le lehet tenni a kiságyába az ébren lévő gyereket, akit még megsimizek, majd elfordul és nyugodtan alszik tovább. Az egész max 5-10 perc, de neki nagyon fontos. Gondolom megébred és kíváncsi rá, hogy megvagyok-e még, és ha ebben bizonyosságot nyer akkor megnyugszik. Mi ez ha nem szeretet és igény rám?

Ez olvastam, de szerintem nagyon igaz: "A fontos az, hogy a szülő elérhető legyen fizikai és lelki értelemben egyaránt és vegye komolyan a gyermeke jelzéseit."

Mászik, feláll, térdel, ül és eltűnt a puklija

Nagyvonalakban ezek történtek. :)

December 22-én voltunk a gyereksebésznél aki bekente a Lellehalántékot lidokainnal - erre egy tapadós zacsi -, majd 40 perc múlva konkrétan egy huszár kisollóvágással lenyisszantotta és azonnal lezárta a széleket a lézerrel. Pisti fogta le. Igazából szerintem az jobban fájt a Lellének hogy le volt fogva, mert a beavatkozás után már kb. abba is hagyta ahogy bekerült a karomba. Lett egy nagyon picike pörkösödés, másfél hét múlva elhagyta, és most egy vékony kis hegecske látszik ami napról-napra szebb. Kb. 10 szer elmondták, hogy mennyire jó időben, korán mentem vele, mivel ha várunk és a hemangióma nagyobbra nő, akkor ilyen egyszerűen már nem tudták volna eltávolítani.

December 31 én elkezdett mászni. Konkrétan az tűnt fel, hogy valami nagyon fura a gyerekkel.... :)  Ekkor jöttem rá, hogy jéééééé: mászik! Azóta csak így közlekedik, a kúszást szerintem el is felejtette.

Ül, bármilyen szögből, pózból és olyan egyenes háttal mint a nyíl.

Január elsején kértem Pistit hogy engedje le a kiságy fekvő felületét a legalsó fokra, mert már feltérdel, és szerintem ebből idő kérdése és feláll. Aznap este 8-kor engedte le az ágyat, másnap délelőtt 9-kor már állt a lány benne. :D

Mondja hogy apapapapa - ezzel örökre megnyerte az apját - , és bababababa. Ez utóbbit többször és kb. minden helyzetben. Ha kesereg akkor is, ha mérges, vagy örül szintén. Annyira fantasztikus hogy ebből a gagyogásból is lehet tudni, hogy épp mi a baja. :)

Hisztis. Igen az. Ha valamit fog - amit nem kellene épp - és azt elvesszük akkor visít és csapkod. Ha közben adunk valami pótlékot a kezébe akkor azt nagy lendülettel eldobálja, rosszabb esetben hozzánk vágja. Remélem később kinövi. Anyu azt mondta, hogy emlékei szerint én nem csináltam ilyet.

Hónap elején 4 napot Felsőtárkányban  a Bambara hotelben töltöttünk. Szuper volt! Annyira de annyira élvezte a vizet, a környezetet és, legnagyobb meglepetésemre a játszóházat. Konkrétan amikor felemeltük, hogy visszük fel a szobába addig sikított amíg vissza nem helyeztük talajszintre.

Egyébként muris, de a korabeli babák nem érdeklik, még a másfél 2 éveseket sem nagyon akarta észrevenni. A 4-5 éveseket annál inkább, nade ők nem játszanak ekkorákkal. Szegény babám meg csak forgott utánuk mert nem foglalkoztak vele. :D <3 Hát ettem meg helyben!!! :)