Kötődés

Ezekben az években az ajánlott nevelési eszközök az együttalvás, hordozás és az igény szoptatás, vagyis a kötődő nevelés.

Nos én ezek közül szégyen gyalázat egyiket sem csinálom. Persze szoptattam 2 hétig aztán fejtem a tejet még 8 hétig. Van egy karikás kendőm amiben kb 8szor volt a gyerek max 15 percre és csak otthon. Együttaludni pedig max akkor szoktunk ha délután együtt szenderedünk el, de ha én megébredek akkor van hogy viszem a helyére. Egyszerűen nem tudok nyugodtan aludni a pörgő-forgó gyerek mellett. Az ágy a szoba közepén van, tehát bármikor leeshet, így én nem kockáztatok.

De a lényeg:

Egyszer-kétszer mondták már Nekem - konkrétan így -, hogy nem fog igazán szeretni engem a gyerek mert nem szopik. A másikuk hasonlóképp: el fog utasítani engem már babakorban a gyerek, nem lesz rám igénye mert nem szopik és nem alszunk együtt. Én ezen nem lelkiztem, mindenkit elküldtem a francba, és úgy tettem mindent ahogy jónak láttam és amit az adott helyzetből ki tudtam hozni. És lőn:

Elég sokszor volt/van az, hogy ha meglát - mert épp hazajövök , vagy sokáig voltam a másik szobában - , akkor azonnal jelez, kesereg és kéretőzik a karomba. Ezt senkinél nem csinálja. Még az apjánál sem.

És a legújabb, hogy éjjel megébred és keres. Többször van hogy szomjazik és kortyol majd azonnal elfordul és alszik tovább, vagy kiesett a cumi és most azonnalkellene, de amikor engem keres akkor nem jó semmi csak én. Imád az apjánál lenni, de ilyenkor visít nála és tolja el magától, amikor meg végre meglát azonnal kéretőzik. Ilyenkor felveszem és a sötétben beülünk a ringatós fotelbe, én énekelek, ő pedig fúrja belém a fejét. Ahhhhhhhhhh. A legjobb pillanatok egyike!!!!! Szóval fúrja a fejét és pihenget, vissza sosem alszik rajtam, de mihelyt a karomban lehet visítás abbamarad és békésen szuszog. Egy-két dal után - annyi minimum kell mert ha időnek előtt abbahagyom akkor ficereg és kér még- simán le lehet tenni a kiságyába az ébren lévő gyereket, akit még megsimizek, majd elfordul és nyugodtan alszik tovább. Az egész max 5-10 perc, de neki nagyon fontos. Gondolom megébred és kíváncsi rá, hogy megvagyok-e még, és ha ebben bizonyosságot nyer akkor megnyugszik. Mi ez ha nem szeretet és igény rám?

Ez olvastam, de szerintem nagyon igaz: "A fontos az, hogy a szülő elérhető legyen fizikai és lelki értelemben egyaránt és vegye komolyan a gyermeke jelzéseit."