9 hónapos

lett tegnap. (Méreteket nem tudok, majd pótolom. Én szinte sosem mérem, nem jegyzek semmit, a védőnő meg eddig 5 ször látta, tehát a kiskönyv is elég hiányos... - Ja, nem én nem viszem, nem kíváncsiak ránk. Az ok:  sokan vannak kevés védőnőre. Hát jó... Mondjuk ha gond lenne úgyis intézkednék, de ha mondjuk kevésbé lennék természetemnél fogva önjáró, akkor eléggé elveszettnek érezném magam, mert még a védőnő se néz rá a gyerekre, és mondjuk nem lenne kitől kérdeznem.

.

Hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő. Épp a hétvégén fogalmaztam meg, hogy basszus, ha 5-10 percre emlékszem összesen a szülésből, akkor sokat mondok. Pedig minden nap gondolok rá. Minden egyes nap eszemben van, hogy mennyire szuper volt, a gyermekágyas napokkal együtt, de ez utóbbira is alig emlékszem már.

Legközelebb :D viszem magammal kamerát a gyerekágyra és az első pillanatokat megörökítem. Nem a szülést, dehogy, hanem a szülés "kipihenése" utáni első találkozást.

Annyira jó volt amikor mentem először a Lelléért! :) Ezt szívesen megörökíteném.

Az egyik barátnőm babát vár. 6-8 hetes most, pontosan nem tudom. Kérdezte Tőlem hogy én a várandósság mely szakaszában hittem el, hogy tényleg kismama vagyok, hogy tényleg anyuka vagyok. Hát az az igazság,- és ezt most egészen komolyan-, hogy néha még mindig rácsodálkozom arra, hogy jéééé, úristeeen, ennek a gyereknek tényleg én vagyok az anyja. Amikor véletlen a tárcámból az ő lakcímkártyáját veszem elő és hirtelen meglátom hogy "anyja neve"... Még néha most is hihetetlen!!!

Készülök az 1 éves szülinapra is. :)

Eddig minden hónapban megörökítettük őt a két medve mellett amit az első szívhang után vett a Pisti. Azokat a képeket majd persze egymás mellé rakom, de szeretnék az első találkozós fotóból is minden évben egy ugyanolyan "fekvős, egymásranézőst" :)

Mai új tudomány. Iszik egyedül és "anya is kér" felszólításra nyomja az arcomba az iszijét. Megzabálom. :)

Mutatom a medvéket: 34 hetes :), 1 hetes és 8 hónapos a képeken <3