2013

Úgy gondoltam, hogy egy kicsit összegzem ezt az évet, és rá kellett jönnöm, hogy ebben az évben volt életem legszomorúbb napja és a két legboldogságosabb nap, amit valaha is átéltem.

Az egyik boldog nap az esküvőnk, és a legeslegboldogabb amikor először láttam a Kisbabánkat az ultrahangon. A legszomorúbb nem a műtét volt, hanem amikor közölték, hogy nincs már velem... :'( :'(

2013 volt számomra a földöntúli boldogság, és a pokol együtt....

- az év eleje már az esküvőnk szervezésével zajlott, plusz ment a lakásfelújítás ezerrel; plusz Pisti szülinapja, /32 lett/;

- márciusban volt az utolsó BMC-s 3. beültetésünk egy nullás hcg-vel. Nagyon szomorú voltam, és  az akkori zaklatott lelkiállapotomnak volt köszönhető, hogy ezt a blogot elindítottam. Pénteken derült ki a sikertelenség, rákövetkező hétfőn voltam utoljára a budaiban, és akkor, ott, a János kórház parkolójában tárcsáztam először a Kaáli Intézetet,  elmondtam, hogy -a mostani nevén - Kedvencdoktoromhoz kérek időpontot. Ez volt március 11-én. Sűrű elnézések közepette közölte velem a hölgy telefonon, hogy Krizsa dokihoz legkorábban május 27-re tud bepasszintani. Mondtam nem gond, addig várakozom szépen, de nekem ő kell.....Majd néhány napra rá betöltöttem a 26-ot;

- áprilisban kezdtem eljárkálni a homeopátiás doktornőhöz, - egy hónapig bírtam, nem hiszek én már ilyesmiben. Tanultunk a nyitótáncunkra, és jártam kineziológiára;

-május, húúúú úgy elment hogy csak na. 11-én lánybúcsú, 18-án esküvő.
Május 27. volt az első találkozás Krizsa dokival. Kért egy új spermiogramot immár a zuramtól és Nekem javasolt egy laparoszkópiás műtétet;

- június: nászút, Korfu :) Itt mindketten meg voltunk győződve, hogy terhes leszek mire hazajövünk, ugyanis az utazás előtt 2 nappal felhívott minket a Krizsa doki hogy közölje, a Pisti eredménye okés, nekem meg az út alatt volt pé-m. Meghát nászút is. Terhes nem lettem, ellenben mit tesz az agy.... késett 5 napot.....;

-júliusban megvolt a lapar. Az eredmény a bal oldali peteveztő zárt, a jobb átjárható - kopp, kopp, kopp -és a minimális endometriózist eltávolították;

-augusztus, újabb Kaális konzi és végre kaptam recepteket!!

- szeptember 9-én kezdődött a hosszú protokoll, melynek eredményeképp

- október 6-án 11 petesejtet sikerült nyerni, 11-én pénteken kaptam 3 Kisnyünyütöt, fagyasztani nem tudtak; Innen kezdődik az érzelmi hullámvasút, amire ugye még mindenki élénken emlékszik. Főleg én. Ezt itt nagyon nem is részletezném, hiszen még iszonyúan fáj, nem tudok tárgyilagos lenni.

Boldogságunk október 21-től november 21-ig tartott.

- a november és december hónap is, és még egy-két hónap tuti arról fog szólni, hogy magamra találjak. Nagyon fáj. Még mindig nagyon fáj. :( :( Sosem fogom elfelejteni az én első Kisbabámat!!

A szilveszteri buli viszont jónak ígérkezik, annál is inkább, hogy ott nem kell senkinek sem megfelelnem, nem kell semmire gondolnom, csak sordódom az eseményekkel. A buli 30-ától fog kezdődni :) Remélem az óév elbúcsúztatásakor igazán, de igazán magam mögött tudok hagyni minden rosszat, gondolok itt arra, hogy bár örökké fájni fog a veszteség, de szívvel lélekkel tudok ismét hinni a csodában, a csodában aminek be kell teljesünie 2014 évben,és születnie kell belőle Kisnyünyüt2-nek 2014 év végén, 2015 év elején!! Szóval erre iszunk, - lehet sokat :) Sőt! Biztos sokat!!!!Rengeteget!!

Mindenkinek kívánok eredményes újévet, akár egészség terén, akár baba, akár munka terén. És köszönöm a sok támogatást, bíztatást amit Tőletek kaptam!!

Fenyőfaültetés

Eltelt a szenteste és a karácsony is. Viszonylag jól. Ehhez mondjuk kellett némi alkohol, és az, hogy előre elhatároztam, csak azt csinálom ami jólesik, és nem érdekel semmi más.

Ez az első karácsonyi időszak, amin nem eszek össze-vissza. Figyeltem és figyelek a ch-ra, ha megszalad akkor csak gyümiből - tudom az sem a legjobb, de nem szaloncukor -. Most legalább elkerül a kajálás miatti bűntudat is.

23-án feldíszítettük együtt a kiskarácsonyfát, és 24-én délelőtt elmentem Anyáékhoz. Délután vissza Pisti szüleihez, ahol már javában készült a halászlé.

Este 8-ig ott voltunk.

Tudjátok, hogy nagyon féltem a babás szentestétől. Azonban...nem jöttek, mert az apukának dolgozni kellett... Akkor voltak a nagyszülőknél, amikor mi máshol, tehát nem találkoztunk. Most ez nagyon jó volt így. Úgy gondolom ez így lett nekünk elintézve. A sors, az Jóisten, ki miben hisz. De tényleg! Megkímélték a lelkünket.

Este még a két kismalaccal is elszórakoztunk, majd kitalálta éjfél előtt a Pisti, hogy a csokis mécsesnek pattogatott kukorica illata van, így megkívánta és süt egy kicsit... :) ergó csak 25-én sikerült lefeküdni. :) Aznap még Anyáék, majd 26-án István nap...

Nagyon szép lett a kiskarácsonyfa, mindig megsimizem ha arrafelé járok. :)

Ő a mi kettőnk. Bubu és Bebe

És még fát is ültettünk :)

Azt tudni kell, hogy tavaly cserepes karácsonyfánk volt, amire nagyon vigyáztunk, és az volt a terv, hogy majd tavasszal kiültetik apósék a telekre. Hát nem így lett. Nálunk a kertben Pisti szerint nem lehet, és majdcsak lesz vele valami alapon a kert sarkába tettük abban a földlabdában amiben vettük.

December 25-én, mikor már hazaértünk és csak ketten voltunk, kimentünk a kertbe, hogy megnézzük a házat ahogy pompázik a kivilágítástól. Aztán megnéztük a fácskát is, aki szegény senyved azon a kis helyen, abban a vödörben, ennek ellenére hajt és szép mint tavaly. Én még ezen is elsírtam magam. Nagyon megsajnáltam szegényt. Nehogymár meghalljon itt nekünk, ha ennyire akar élni! Úgyhogy másnap elültette Nekem a Pisti! A kertünkbe!:) <3 Ennek örültem a legjobban!

Megjött.

Műtét után 30 nappal.
Innentől számolok vissza... :)

Karácsony

Mindenkinek SZÉP KARÁCSONYT kívánok, és köszönöm, hogy vagytok Nekem!

Akinek ez hasonlóan keserédes ünnep lesz, annak sok-sok erőt kívánok, beleértve magamat is. Mindannyian eszemben vagytok és lesztek is!! Hiszem, hogy jövőre ismét boldog lesz Nekünk is a karácsony!!

 

Lehet, hogy már láttátok ezt a videót, de azért itt is megosztom. A többi karácsonyi zene most kiesik.

Bár, én ezen is sírok. Nagyon is. Nekem más jelentést hordoz...Akkor hallottam először amikor a missed-re vártam... :( Ennek ellenére szép.

Hamis mézes és bejgli

Anyukám féle.  Teljeskiőrlésű, édesítős, méz nélküli. :) Mert megérdemlem. 

Mindenyém :)

Ünnepség, találkozó

Tegnap volt a munkahelyen a karácsonyi összejövetel, ahol 15 perc után elsírtam magam és hazajöttem... Rájöttem, hogy az ünnepek alatt játszott zenék alapjában véve szépek, de most szaggatják a lelkem. Ennek okán a reflexológusnál játszott zenén is ömlöttek a könnyeim...:'( :'(:'( :'(:'( :'(:'( :'( És nem csak a karácsonyi zenék, alapvetően mindenen sírok ami lassú, szerelemes, csöpögős stb...

A délután már jobban telt, ugyanis megint taliztunk a Krettyvel, mivel a héten megérkezett a metafolin ammérikából és átadtam még az ünnepek előtt...
Amúgy a 100 db metafolin - amiből napi egy elég - 2.750 Ft volt, és az inositol 5.290 Ft. Mindkettőt jóval több mint 3 hónapig fogjuk tudni fogyasztani, így az egy hónapra szóló 12.000 Ft-ért vesztegetett inofolic helyett jobb vásárt csináltunk. 
A talira Pisti is jött :) Mert ugyanis, nosizé, tartottam egy kicsit még a pesti közlekedéstől egyedül, navigáció nélkül, így inkább üljön mellettem, meg legalább megismeri a Kretty-t. :) Ezen felbuzdulva Kretty is hozta az ő párját, így a két férj kitűnően egymásra talált, és szívták a vérünket! :) :)
Nagyon jól éreztük magunkat! Az meg hogy alteregó vagyok. Ja persze, a tulajdonságokban, de azokban tényleg. Amúgy meg ő szép sovány, én meg hájas..... :S
No de! Tegnap este is ugrabugráltam egy jó fél órát. Jól esett, de ettől többre még tényleg nem vagyok képes. Úgy tervezem mindig egy kicsivel hosszabbra nyújtom az edzési időm. A diétát tartom a gyógyikat szedem.
A vezetés megyeget. Muszáj neki, elvégre ma én szállítom a zuram karipartira, és majd este megyek érte.

Pistitől megkaptam a karácsonyi ajándékom. Mivel a régi telefonom kicsit összetört, és nem igazán volt elég a teljesítménye a navigációhoz, így kaptam egy újat. Samsung S4-est. Tegnap váltottuk ki hozzá a microSIM-et, így "muszáj" volt már ezt használatba venni idejekorán. Nagyon szupcsi, ma élesben kipróbálom, hogy navigál... :)

Szenteste napján át KELL menni anyósékhoz, átjönnek a babával is sógornőék, és kvázi az egész napot ott kell tölteni együtt.... Ha tehetném kihagynám, mert most mindenre vágyok csak újszülöttre nem, de Pisti szeretné így megyek. De baromi szar lesz. Nem várom...

Terhelés

Jöttem szólni, hogy megvagyok ám. Múlt pénteken találkoztam Krettyvel! :) Nagyon jó volt, remélem ismétlünk. Valahogy derűsebben látom már a helyzetem a találkozás óta. Jó, volt beszélgetni, látni, teljesen feltöltődtem.

Hétvégén elmentem futni. Frankó volt, dee nagyon fáj a fenekem. Kéretik nem rosszra gondolni!!! :) Szóval a Prontogest után még mindig gumós és érzékeny. Futás közben olyan volt mintha az egész farom csak rám lenne varrva, és most húzódik mert le akar esni... Kellemetlen.

A hasam. Szombat-vasárnap már semmi bajom nem volt, de aztán vasárnap délután jól elmentem futni és jól együtt is voltunk, ezek okán - vagy nem ezek okán -  hétfőn megint fájt, tehát délután elmentem ismét a nőgyógyászhoz. Minden rendben van. Nincs gyulladás. A nyálkahártya 8 mm, és peteérés utáni állapot :) A diagnózis: finoman szólva el van szokva az altestem a szextől, meg a sporttól, ami nem csoda, hisz október 2-től nem műveltem egyiket sem, mostanáig. :) Majd belejön :)

A héten dolgozom utoljára. Legközelebb január 2. Ekkor már abban a pozícióban amire utólagosan átvettek. :)

Csütörtökön mentem volna a a helycobacter-es tesztre, de most beszéltem az én Kedvencdoktorommal és azt mondta, hogy ha nem érzek tüneteket, akkor inkább ne toljunk belém annyi antibiotikumot erre az értékre, van bajom így is elég... Én ezzel maximálisan egyetértettem, szóval lemondom az időpontom. :)

Pénteken kozmetikus és talpreflex, valamint 21-én munkanap. Asszem délig leszünk.

Ééééss, csapjatok agyon, de csináltattam 3 pontos terhelést. Tudom, hogy rontja az állapotot a lombik, tudom, hogy releváns majd 2 hónap múlva lenne, de látni akartam hogy mennyi az annyi... Tegnap este küldték az eredményt 21.45-kor. Hát enyhén szólva: brutál kurva szar lett......

Ennyire rossz még akkor sem volt amikor felírták a Met-et az MM-ben.... Az tény hogy rezisztens vagyok, de hogy ennyire?

Most azon gondolkodom, hogy szedjem csak a gyógyszert oszt jónapot, vagy csak az inositolt? És kérek egy kis megnyugtatást! Ugye tényleg lesznek ezek jobb eredmények is? Mondjuk lombik előtt az éhgyomri inzuka az 4,5 volt Met nélkül....

Cukor      0'    5,1            Inzulin 0'    11,7
               60'    4,6                       60'     56,4
             120'    3,6                     120'     18

Kérdeznék Tőletek

Két és fél hete volt a missed ab, hétfőn volt a kontroll... Ott nem lelt fel a doki semmit bajt, - volt tapintásos vizsgálat, meg uhu - és kérdezte is, hogy van-e panaszom, vérzés, stb. Elmondtam, hogy a vérzés megszűnt 5 napja, nincs hasi érzékenység sem. 

Ellenben tegnap estétől érzem a hasam. Nagyon minimálisan és nem állandóan, csak néha. Normál esetben ezzel nem foglalkoznék, de itt azért rákérdek nálatok. Ez jelenthet problémát? Ez lehet gyulladás? Vagy még belefér? Mert ugye elvileg erre a helicora is megyek, és ott alapból adnak majd antibiotikumot...

Majd persze felhívom az orvost is.... már megint.....

Martina nagyon nem boldog

ettől az eredménytől.....

A helycobactert direkt azért csináltattam vérből, mert nem akartam kimaradni egy egész délelőttre - új munkahely miatt - a kilégzéses teszt kapcsán.

Ugyanis Kedvencdoki kéri a kilégzésest, bár még anno nyáron megúsztuk....

Arra számítottam, hogy negatív lesz, és ezt is elfelejthetem, erre nem pozitív????

max 1 a megengedett érték, én pedig 4,2-t produkáltam...

Hétfőn majd megpróbálom felhívni a dokimat, piszkáljam-e ezt vagy se, mert ugye én március végén lombikot szertnék kezdeni...

Biztos ami tuti, bejelentkeztem egy kilégzéses tesztre csütörtök 8.30-ra és konzira 18.00 -ra szintén ezen a napon... /Ha Krizsa szerint is gáz, akkor nem akarok a kezeléssel januárig várni./

Már csak azért is sürgetem a dolgot, mert most még megy a betanulás, de januártól már egyes egyedül végzem a feladataim, akkor meg gázosabb nem lenni...

A progi érték azonban szépen visszaesett, szóval a mensivel szerintem nem lesz gond.

A prothrombin is jó lett.

Csak hogy még tetézzem, holnap is megyek egy vérvételre, reggel hatra...

És elkezdtem talpreflexológiára járni. Jövő pénteken megyek legközelebb :)

Orvosnál

Voltam nőgyógyásznál a műtét utáni kontrollon. Testileg all right a Martina...Mindent lehet, ami eddig tilos volt. - azért mi már hétvégén feloldottuk a tiltást-. A nyálkahártya 5,5 mm és van egy 17 mm-es tüszőm...

Mivel minden véreredményünk lejárt - már ami az IVF-hez kell - ezért, ott a nődokinál levetettem néhányat.
TORCH
HIV
Hepatitis C, B
helycobacter pylori /ezt azért is, mert a Krizsa doki szereti ennek a kilégzéses tesztjét..., én meg arra nem akarok elmenni, meg szerintem teljesen fölösleges is. Így ha a vv. megvan, talán elég ez is.... /
Ééés még a progreszteron. Ugyanis, azon gondolkodtunk a zurammal, hogy lehet, kissé túllőttük a Prontogestet... ezért látni szeretnénk, hogy szépen visszament-e már az érték...

Hiányzik majd még innen a 3. napi és a 21. napi vv. Azokat majd mondjuk februárban. 

Ma Anya jósnőnél volt... Persze felhív, hogy miket mondtak rólam... Majd 2015-ben lesz nagymama, és a legjobb idő a fogantatásra 2014 szeptember körül... Hát, nemtom. Én nem szeretek ilyet tudni, vélelmezni. Szóval szépen tavasszal megpróbáljuk. Egyébiránt, - mondtam is neki - az áprilisi fogantatásból is 2015-ben születik a baba :) :)

Közben a bőröm meg überpattanásos, úgyhogy elkezdtem a szolit, mivel ez valamennyit mindig segít az állapotomon, valamint szétnéztem a Vichy holnapján, tisztítók, krémek ügyében. Ki kellett tölteni egy kb. 15 kérdéses tesztet, hogy milyen a bőrtípus, hajlamos-e erre-, arra...stb. Szépen jelöltem, hogy Nekem nemcsak hogy fénylik és egyéb,  biza sokságos a pattanásom is. Az eredmény: kidobott két terméket, meg egy személyes tanácsot, miszerint szedjek fogamzásgátlót.... ehh....
Minden esetre kiírtam a krémek nevét - vagyis az egyik mélytisztító - és elbandukoltam a gyógyszertárba. Most van egy olyan akciójuk, hogy ha veszek egy Vichy krémet, akkor 10 Ft-ért adják a mélytisztítót :) :) :) :) Sőt, a krémre van 20% kedvezmény, úgyhogy 2.800 Ft-ért megvettem mindkettőt. Mivel azonban a hátam is undormányos, így arra is használom/használtatom a Pistivel, így vettem még egy sorozatot :)

És szedem az inositolt. Már 4 napja. Ehhez jön még hozzá az inulin-króm, és a balzsamkörte kapszula, péntektől.  Inositolból 2 grammot szedek reggel, 2 grammot este. Adagolókanalam viszont nincs, így kimérettem kis zacsiba egy adagot a gyógyszertárban, azt otthon beletettem egy teáskanálba, hogy lássam mennyi az annyi, és azóta szemre tolom... :)

Ja és vettem egy "kisfeketét" szilveszterre. Csak azért mert szexuális :)

Kaptam, tettem

Ma e-mailt váltottam az egyik legjobb barátnőmmel, ő az, aki egy hónapja adott életet a 3. babájának.

Érintettünk sokmindent, főleg azért, mert személyesen nem találkoztunk már egy ideje. Tudjátok, ő az akinél kinezen is voltam...

Mindig reálisan látja a dolgokat, meg amolyan természet-, és lélekgyógyászosan. Ő küldte ezt:

 

"Mindennek megvan a maga órája, és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében.
²Ideje van a születésnek és ideje a halálnak, ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak.
³Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek.
⁴Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek, ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.
⁵Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének, ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak.
⁶Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek, ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.
⁷Ideje van az eltépésnek, és ideje az összevarrásnak, ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. ⁸Ideje van a szeretetnek, és ideje a gyűlölködésnek, ideje a háborúnak, és ideje a békének.
⁹Mi haszna van az embernek a fáradságából?
¹⁰Néztem azt a vesződséget, amelyet Isten az emberek fiainak adott, hogy azzal bajlódjanak. ¹¹Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében. A jövőt is beléjük helyezte. Csakhogy az ember nem tudja kifürkészni Isten művét, amelyet létrehoz kezdettől fogva mindvégig.
¹²Úgy találtam tehát, hogy nem tehet jobbat az ember, mint hogy örvendezzen és gyönyörködjön, amíg élete tart.
¹³Az emberek ugyanis mindnyájan, akik esznek, isznak és fáradságuk mellett a jót élvezik, Isten ajándékát veszik.
¹⁴Megismertem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökre úgy marad: nem lehet ahhoz hozzáadni, sem abból elvenni. Isten pedig azért tett így, hogy tiszteljék őt.
¹⁵Ami történt, régen is megtörtént, és ami lesz, az is megesett már, és Isten megújítja azt, ami elmúlt."

 

Jól megsirattam ezt is. És ennek okán nyitottam egy üveg bort, így délután egy órakor...

 

De léptem megint egyet előre. Tudjátok írtam, hogy esténként gyertyát gyújtok, és virágot tettem a leendő gyerekszobába, valamint egy dobozba tettem mindent ami a Kisbabához kötött.

A doboz a komód tetején volt. Ezidáig. Már szerda óta foglalkoztatott, hogy lehet, el kellene tennem. Ha csak az alatta lévő szekrénybe is, de el kellene pakolnom. Mert minél később lesz, annál nehezebb lesz, és annál messzebbről zuhanok vissza oda, mint ahol most is vagyok...Ahogy a fenti sorokat elolvastam, megerősített abban, hogy elrakjam, hisz ő már kis angyalka, aki fentről néz le ránk, és ezen sajnos nem változtathatok... A gyűrűt hordom, és mécsest is gyújtok. Virágot is veszek ha épp virágosnál járok...de a dobozt muszáj volt eltennem...

 

Miközben eltettem, elbúcsúztam ismét és - nagyon-nagyon sírtam -  megköszöntem, hogy jött, és volt Nekünk, kértem, ha neki módjában áll, akkor jöjjön vissza hozzánk, ha pedig ő már nem tud, akkor szóljon egy lelkecskének hogy várjuk...Nagyon várjuk, akár őt, akár mást. És kértem, ne feledje, hogy mennyire szeretjük őt!

 

Úgy érzem, hogy most, és az elkövetkezendőkben ettől többet nem tehetek.

Úgy érzem, akkor lesz könnyebb a lelkem, ha legalább a következő lombik kapujában leszünk, és - remélem sikerül, - ha várandós leszek.

Ezért most elkezdem újra építgetni magam és a lelkem, hogy minél előbb ránk essen valakinek, vagy valakiknek a választása... Tudom, hogy sokszor lesz még mélypont, fogok még sírni, de valahol el kell kezdenem...

Köszönöm, hogy vagytok és lesztek Nekem!! Meg a Pistinek is :) <3 - csak mert tudom, hogy stikába néha benéz ő is :) .

Munkahely, angol, szomor, regeneráció

Ugye felvettek a hétfői nappal 6 órás munkakörbe 3 hónapra. Ügyintézek, de ezt már korábban is írtam. Szerdán behívott a felettesem és elmondták, hogy egyébként jók a referenciáim, és úgy egyébként szimpatikus és kommunikatív vagyok, és egyébként az egyik munkaerő szülési szabira megy, így mit szólnék egy teljes 8 órás, határozatlan idős álláshoz náluk? Kellene ez nekem?

Háthogyaviharbanekéne! Ma született végleges döntés - megjegyzem 4 napja ismernek - és elnyertem a pozíciót. Úgyhogy lassan átírják a szerződésemet :) Ja, és mondtam a lombikot, úgy látszik ennek ellenére is kellettem.

Egyébként nagyon kedves a társaság. Jelenleg egyedül vagyok egy irodában, - vagyis most egy tárgyalóban - mert a sok iratnak amit szétraktam kell a hely :) de majd átköltöztetnek máshová.
Csakhogy ne legyen kerek minden, természetesen a kismamának kell betanítania, aki alig fér már az asztal mögött a hasától....

Újra elhatároztam, hogy lejárok angolra. Szerdán volt az épp aktuális. El is indultam szépen, de olyan vastag hatalmasságos köd volt, amitől papírkutya lettem, úgyhogy az utam közben a legelső körforgalomnál "hazairányba" fordultam. Nemhogy ködlámpával, elakadásjelzővel és 20-al ment mindenki! Féltem no...
 

A lelkem még mindig össze van törve. Nagyon. Hullámokban tör rám a végtelen szomorúság és a sírás. Van hogy teljesen jól elvagyok és utána egy pillanat alatt elsírom magam. És a hogyvagytoktól mégrosszabb... a minap Pisti szüleivel váltottunk pár szót, és vázoltuk, hogy a mindennapi "hogyvagytokjajjúristen, jajjkisfiam" telefonoktól nem lesz jobb, csak rosszabb... Még a Pisti is kiborult ezen. Megjegyzem én nem sírok előtte, meg próbálok nem pont akkor összeszomorodni, ennek okán egész nap szépen elvan, és utána jön a telefon hol az apukájától, hol az anyukájától. Értem én őket is, aggódnak. Csak ezzel visszarángatnak a szomorba... :( :( így is eszünkben van minden nap...
Ezennel rovom le hálám Anyáéknak mert az MDKp-s ultrahang óta egy szóval sem említik Kisbabát, és az állapotunkról sem kérdeznek. Egyetlen egyszer mondták el, hogy bármi van segítenek, és legalább annyira fáj Nekik is, mint Nekünk, de azóta akárhányszor találkozunk másról beszélünk.

Szomorú vagyok ha várandóst látok, és szomorú, hogy a tragédiánk óta 3 ismerős is gyarapodott pozi tesztekkel. Túl vagyok azon, hogy magyarázkodjak amiatt, hogy " jajj, tudom ám, hogy ez nem jó és rossz vagyok" és nem fogom egy-két hónap múlva bizonygatni, hogy "nekem biza a szívembe melegség költözik a kismamáktól és őszintén örülök" mert nem fogok. Mert szar. Mert nyomorult érzés. A saját kudarcom visszatükröződése mindez.
Most úgy érzem fényévekre kerültünk mindentől... :(

A testem regenerálódik. Szerintem holnaptól már nem kell a tisztasági. Ámbár a hormonális rendszerem mielőbbi teljes visszaállásával kapcsolatban vannak aggályaim. Nem másért  mint a progreszteron szintért. Úgy gondolom, hogy még mindig magas lehet az érték, mivel toltam a 3*2 utrót és a NAPI egy ampulla Prontogest-et. Remélem megjön még decemberben és nem vág haza. Úgy érzem ha megjönne már akkor kicsit jobban érezném hogy kerek a világ.

Most pedig teszek ide mikulást mert ma este jön :) :)

 

Színváltoztatás

Gondoltam jövök és átváltoztatom a színeket, hogy mindenki szeressen nálam lenni továbbra is. Mert nagyon jó, hogy vagytok!

Majd a rózsaszínt akarom vissza, mert az vagyok én, de azt csak idővel. Most még idegen tőlem. Ezt találtam, ez mégsem olyan színes, bár szerintem kicsit giccses. Nomindegy.

Ma volt az első napom a munkában. Konkrétan semmi érdemlegesről nem tudok mesélni, -talán majd napok múltával - , mára csak annyit, hogy fél 8-ra mentem és negyed 12-kor még mindig nem volt hozzáférésem semmihez...

Elhatároztam, hogy folytatom az angol tanfolyamot, amit az utóbbi hetekben hanyagoltam. Még egy program a hetekre. Szerdánként 17-19.25 ig. :)

És. Mégis úgy döntöttem, hogy jobb túlesni a babalátogatáson. Ott és akkor egyáltalán nem volt rossz. Semmilyen negatív érzés vagy szomorúság nem volt bennem. Még fogtam is elég sokat, mert elaludt a kezemben.:)

Egyedül akkor volt gáz, mikor sógornőm észrevette az ujjamon a gyűrűt - amit vettem Kisbaba emlékére - és megdícsérte, hogy milyen szép.... :(

Hazafelé sírdogáltam. Tudom, kellett ez Nekem, mikor meg lett mondva.... De jó volt ez így. Megnéztük, cuki, és majd látjuk legközelebb karácsonykor. Innentől kezdve meg építgetem fel a lelkem.

És mutatok. Én készítettem. Biztos láttatok már ilyet, ez a pelenkatorta.

Hozzátartozik, hogy nem, nem most csináltam, azért ennyire nem szadiznám magam. Ez már a beülti előtt elkészült.

Advent

ADVENT. Várakozás. Békesség. Befelé fordulás. Csendes szemlélődés. A keresztény szimbolika pedig négy érzést tulajdonít a négy gyertyának, illetve a négy adventi hétnek. Remény, Békesség, Öröm, Szeretet. A mai napon meggyújtjuk az első fényt.

 

A neve: Remény.

 

Ez most időszerű Nekünk is.

Sok mindenben reménykedem. Remélem hallják odafenn...Tudom, hogy hallják... /sír,sír,sír.../

Nem keresem a hibát, de mégis...

2011 októberében mentem el életem első 3 pontos terhelésére. Megjegyzem, a vv előtt nem diétáztam, sőt, én hülye jól besüteményeztem előtte. Lett egy gyönyörű éhgyomri 12-es inzulinom amitől az MensMentisben hanyatt estek. Erre írták fel részemre a Mercformin XR-t.

Az igazsághoz hozzátartozik hogy kb 2-3 napja szedtem, és cseszte a csőröm ez a tortadömping utáni terheléses eredmény. Ezért nézettem egy éhgyomri inzut. Úgy lett ahogy gondoltam 4,3. Szóval rájöttem, hogy nem igazán kaptam hiteles eredményt.

Ettől függetlenül szedtem a gyógyszert, próbáltam heti legalább 4x mozogni és tartani a diétát. A márciusi beültetésem eredménye a 0-ás hcg lett... Ezek után kerültünk a Kaáliba, ahol Krizsa doki leállított a Metforminról, mivel rontja a petesejtek minőségét.

A leállítás után krómot szedtem, mivel ez stabilan tartja a vércukorszintet. Úgy gondoltam, bajt nem csinálok vele, inkább hasznos lesz.

A pozitív teszt után ezt azonnal abbahagytam és nem szedtem semmi mást.

 

És hogy ezt miért írom? Mert igazából nem tudom, hogy a Kisbaba miért ment el tőlem. Tudom, hogy 1000 és 1 oka lehet, valamint, hogy nem kell hibáztatnom magam. Nem is teszem. DE! Ha azokat vesszük számba, amiket én is tudok befolyásolni, akkor én úgy gondolom, hogy a legrelevánsabb, hogy nem volt semmi cukor-inzu szabályozóm miután kiderült a terhesség.

 

Azt, hogy valóban van-e Nekem inzulinrezisztenciám,  - mivel több terhelésem nem volt - nem tudom, és most a terhesség is befolyásolta a hormonszintem, ergó, most terheltetni nincs értelme, csak mondjuk legkorábban, január-február magasságában.

Én viszont kezdeni szeretném az új stimulációt márciusban. Ehhez viszont nem tudom megvárni a februári terhelést, amin esetleg kiderül, hogy az értékeim szarok és valamit tényleg, mégiscsak kellene szednem, mivel nincs már annyi időm akkor, hogy bármi is kifejtse a hatását.

 

Tehát most valami olyan terápiát kellett keresnem magamnak ami - ha esetleg tényleg indokolt részemre - használ, de ha feleslegesen szedném, akkor meg bajt nem csinál...

Amikor a nődokimhoz elmentünk a missed ab kapcsán, kitért egy kicsit az inzulinrezisztenciára és a Metformin fontosságára...Mivel Krizsa doki hadakozik a Met ellen, ezért erre nem igazán térnék vissza, de amit a nődoki mondott, az egy alapot adott a továbbiaknak.

Elmondta, hogy van most egy új szer. Ez az Inofolic, mely Magyarországon még csak mostanság került piacra és segítséget nyújthat a gyermekteleneknek. És hogy mi van benne?  Mio-inozit 2000 mg és folsav 200 µg.

Szóóóval amiket innentől kezdve nyomatok, az alábbiak.
 

Mio-inozit másnével Inositol. Ez egy B vitamin fajta. B9, hogy pontosak legyünk. Erről írt mondjuk Kretty a blogjában, szóval idegen tollakkal nem ékeskedek csak egy-két mondat róla.

Az inositol rendkívül jó hatással van a sejtek fejlődésére, ezáltal a petesejtek minőségére. A vérben lévő magas inositol szint a sejtek egészséges fejlődését idézi elő, mindemellett szerepet játszik  az inzulinrezisztencia kezelésében, mivel az inzulin érzékenységet növeli, a glukóz toleranciát javítja és csökkenti a szabad tesztoszeron szintet valamint az össz koleszterol szintet is.

Nem mellesleg az  Inofolic-ot már az MM-ben is ajánlják. 

Ez tetszik Nekem is mint Metformin helyetti alternatíva. De mégsem az Inofolicot fogom szedni, hanem a sima Inositolt.  Egyrészt mert fele annyiba kerül mint az Inofiloic -5.200 Ft, -, valamint azért mert folsav az valóban kell mellé, nekem meg ugye itt ez a heterozigótásféleség, ami végett a folsavat ilyen formában hasznosítani nem tudom, tehát felesleges.
 

Az inositol mellé Metafolint rendeltem - az a biológiailag aktív folsav- amit a szervezetem hasznosítani tud. Metafolin egyébként Magyarországon nem kapható - milyen meglepő - csak a Femibion az, amely tartalmazza. Az meg ugye a legdrágább.
 

Ezek  mellé fogok még szedni Inulin-Króm kapszulát, és Balzsamkörte kapszulát. Ezek csökkentik a vérben a trigliceridek szintjét, támogatják a vércukor szintjének normalizálását.

Ergó biztosra szeretnék menni. Remélem sikeredik.
 

Köszönöm a témában Kretty és Eszter tanácsait!! És ide is lejegyzem, hogy valószínű lesznek még kérdéseim :)

 

 

 

Álmok

Mostanában 3 dologról álmodom.

Az egyik a szex. Azt hiszem, nagyon nem kell magyarázni miért...

Ezzel régóta álmodom, de ezek az álmok most ritkábbak. Mondjuk a műtét után még egy darabig álmodozhatom.

A másik kettő november utolsó hetétől van jelen. Ezen a héten folyamatosan velük álmodtam. Az egyik a Kisbaba,- többnyire ultrahanggal álmodom - , a másik a Krizsa doki.

Nem tudom, hogy a nyugtatónak van-e köze ehhez, de ha a Babáról és Krizsáról álmodok, van legalább 2-3 álmom egy ugyanazon estéről, amire emlékszem. Van ebben jó is és rossz is.

Tegnap például álmodtam egy Kisbabásat és két Krizsásat. Szóval most ott tartok, hogy még este se tud lenyugodni az agyam...

 

Sokszor sírok még most is. De most olyan szabályozhatatlan. Mármint a legváratlanabb helyzetekben jön elő. Tegnap elmentem bevásárolni, és ott sírtam a karácsonyi zenéken. Szar ez még mindig. Általában a reggeli ébredés a legrosszabb, mert minden reggel újra és újra tudatosodik, hogy nincs velem, illetve azok a kora esték amikor egyedül vagyok itthon...

 

Hétfő délután babalátogatóba! megyünk. A sógorékhoz. Tudjátok, az ő babájuk születése után mondtuk el a miénket.

Már a múlt héten szóltak, hogy várnak. Hát jó. Eddig húztuk, de mondtam a Pistinek, hogy mivel tesója, ezért inkább ejtsük meg mielőbb... Jobb úgy sem lesz Nekem egy darabig. Ezt meg majd kibírom és legalább lement a kötelező kör karácsony előtt... Mert ugye a szenteste együtt lesz. Nadenempanaszkodom....

Műtét után

Először is szeretném megköszönönni, hogy mellettem voltatok/vagytok! Bár sokszor nem tudtam mit reagálni rá, de nagyon jól eset minden egyes leírt gondolat!!

 

Másodsorban, a mi lesz most.

 

A gyászom már benn, magamban élem meg. A végzettségem szociálpedagógus, szóval külön, kifejezetten tanultuk anno a gyászt és azok fázisait, mely szerint az elfogadás előtti lépcsőt depressziónak hívják. Depressziós biztos, hogy nem vagyok, ellenben senkivel nem akarok Kisbabáról beszélni csak a Pistivel. Nem akarok sajnálkozó fejeket látni, viszont a barátnőmmel szívesen találkozom, mert ő nem nyúz. Beszélünk össze-vissza mindenről. És ez így jó.

Azzal, hogy a Kisbabáról beszámoltunk a családnak, akik gratuláltak, most - függetlenül attól, hogy megkértem mindenki hagyjon békén - valahogy csak nem nyugszanak, és beszélni akarnak róla. Valamilyen szinten ez is rendben van, csak nem Nekem és nem most... Nem akarok róla beszélni, sem a babáról, sem a műtétről, sem a hogyvagyokról. Egyedül itt jó beszélni róla és itthon kettesben...

 

A fájdalom megvan. Szívbemarkoló és kimondhatatlan. Az ultrahangon látottakkal kelek és fekszek.

Csak remélni tudom, hogy újra átélhetjük azt a csodát, hogy igen, várandós lettem.

Csak remélni, hogy lesz még baba a méhemben.

És csak reméleni tudom, hogy legközelebb minden rendben lesz.

 

Pistivel megbeszéltük, hogy legközelebb még tovább várunk, vagyis még a szívpulzálás után sem számolunk be róla senkinek. Csak örülünk magunkban. Örülünk és várakozunk. Aztán, mondjuk majd a 12. hét után. Vagy ha tényleg gyönyörűen fejlődik, akkor a 10. után... Remélem lesz legközelebb. Azt is tudom, hogy ha a Kaáliban sikerül, onnan el nem jövök a 11. hétig. Még egyszer nem leszek napokig bizonytalanságban.

 

Próbálok még jobban felkészülni az elkövetkezendőkre, újra elkezdtem az IR diétát, valamint inulint, krómot, inositolt és balzsamkörtét fogok szedni. Erről majd részeltesen írok. Köszönet Anikónak és Eszternek!!
A Valeriana-t és a vastablettát még szedem egy darabig, nagyjából míg el nem fogy. Ebből a gyógynövényes nyugtatóból dupla adagot szedtem minden nap, kb a bevét utáni egy órára elég volt a hatása. Sok mindent nem csinál, a szomorúság megvan mellette, csupán annyi, hogy nem sírom el magam a legváratlanabb helyzetekben.

Amúgy múlt hétvégén ott tartottam hogy begyulladt a szemem. Pisti azt mondta, egyrészt a sírástól, másrészt meg hogy törölgettem, piszkáltam. Kenegettem, meg borogattam, illetve lecseréltem a kontaktlencsét szemüvegre.

 

A műtét utáni másnap már nem volt vérzés, csak ilyen kis utócucc, amire elég volt a tisztasági. Már nem fájt a hasam sem, csak ott, a jobb oldalt érzetem, ahol a baba is volt. Mondanom sem kell, nem ez a fájdalom volt a jelentős, hanem ami ettől a szívembe hatolt. :( :(

 

Selejteztem már korábban gyógyszereket, beleraktam a Suprefact maradékot, és az összes injekcióstűt amit a szeptember 9-i első beadástól összegyűlt. Ez 139 darab. Nem is tudom miért gyűjtöttük. Talán azért, hogy ha minden rendben van, akkor lefényképezzük az összeset egy nagy halomba, és ezt is eltesszük mint az első várandósságom emléke, hogy később, ha nagy lesz a gyermek, akkor ezt is vissza tudjam nézni. :(  :( Ezt már biztos nem.  Szóval tegnap ezeket elvittem a gyógyszertárba, leadtam. Ezzel eltüntettem szem elől az utolsó kapcsot is, mely emlékeztetett erre a lombikra.

Azután elmentem koncsorogni. Vettem jó néhány holmit - magamnak - meg karácsonyra ajándék gyanánt.
Ma orvosi vizsgálatra megyek és jövő hétfőn kezdek a munkahelyen. Elvileg csak 3 hónap, de nagyon jó lesz, hogy nem ülök itthon tétlenül.

Nőgyógyászati kontroll december 9-én, Krizsa dokis konzi január 8-án...
Most pedig várom a hétvégét, hogy itthon legyünk csak kettesben és ne tegyük ki a lábunkat a házból... 

 

Életem legszomorúbb bejegyzése...

Elvesztettem a Kisnyünyütöm!! :( :(

Nagyon-nagyon fáj, mérhetetlenül bánatos vagyok. Ez életem tragédiája.

 

A reggeli ultrahang képe míg élek bennem lesz. Tisztán, világosan, élesen. Kisbaba már bele volt simulva a petezsák falába, mérni sem igazán lehetett... Azért még megnézte ezzel a színkódos valamivel az orvos. Magyarán, ahol piros az ultrahangon a kép, ott pulzálás van. Az én részeimnél  volt, de a babára akárhogy közelített semmi nem látszódott... Azt sem fogom elfejelteni míg élek, hogy a legeslegelső ultrahangnál folyton azt kérdezgettem, hogy ugye él a Kisbabám? Most meg azt, hogy ugye már nem él, és nem fog érezni semmit ebből a borzalomból?.... :( :(

Megkaptam a tágítót. Kicsit aggódtam, hogy mikor kell ennek hatni - mármint olyan mensis fájás kell - mivel nyílik a méhszáj. Negyed óra múlva már éreztem. Aztán elkezdett ömleni belőlem a vér... És olyan fájdalmaim lettek, hogy csak görnyedve tudtam sétálgatni a folyosón. Ekkora fájdalom a HSG-m óta nem volt. Iszonyat volt. A doki is ledöbbent hogy elkezdtem vérezni, de azt mondta azért, mivel a méh is már szeretett volna megkönnyebbülni, és mihamarabb túlesni ezen. Tulajdonképp csak ez a löket kellett neki. Tehát elkezdődött a spontán vetélés.

A műtétre 12.20-kor hívtak,  a doki elém jött, vigasztalt, és simizte a lábam amíg elaludtam. Ahogy felfeküdtem sírdogáltam. Nagyon rendesek voltak. Együttérzőek.

Kábán ébredtem 14.30 kor. Van egy halvány emlékem a dokiról, mivel bejött hozzám. Elmondta, hogy minden rendben volt, és egyszerűen ment minden... Két hét múlva kontroll nála. A fájdalom maradt műtét után is, azt hittem elpusztulok a görcsöléstől, így kibotorkáltam fájdalomcsillapítóért.

A műtét után nem sírtam, ám rengeteg babasírást lehetett hallani. Egyik vagy 20 percig nyomta megállás nélkül. Sok történetet olvastam, hogy másnak ilyen helyzetben ezt milyen szívfájdító volt hallani, látni a kismamákat, stb. Furcsa, de én abszolút közönyt éreztem. Ordít? Ordít. És? Nem az enyém. Inenntől nem érdekel. Nem volt szívfacsaró, amolyan semmilyen. Azt viszont már most tudom, hogy pokol lesz a karácsony, mivel együtt lesz a sógornőmékkel, akiknek most született a gyerek. Én most abszolút azt érzem, hogy egy ideig hallani sem akarok senkiéről, de bunkó nem leszek, ellenben próbálom minimalizálni a találkozásokat. Képtelen vagyok örülni és tündibündizni, amikor az én várva-várt Kisbabám elment tőlem... Most már sírok megint.

 

Elment, nincs már velem, de sosem felejtek. Remélem a Jóistenke, és mindenki aki ott fenn van vigyáz rá, és egy nap találkozhatok vele...

Sosem felejtem el és sok mindenről az eszembe fog jutni...

 

Ettől kezdve minden októberi meleg napsütés az Övé, hisz ekkor sétálgattam vele az utcában a hasam simogatva, mondogatva neki, hogy ágyazódj be Babám, maradj Anyával... És miután már tudtam, hogy valóban velem van, akkor is csodás idő volt. Szinte végig napoztattam magunkat és földöntúli boldogságot éreztem.

Ellenben tegnap, az első szállingózó hópelyhek napján lett kimondva végérvényesen, hogy itt a vége és ne tovább. Így számomra az első havazás nem fog sok örömet okozni.

 

Mint eddig minden nap, ma is gyújtottunk gyertyát. Teszek egyet ide is... :'( :'(

 

 

 

Nagyon szeretlek  Drága Kisbabám! És soha nem felejtelek el! Akárhogy is lesz, mindig Te maradsz az első Kicsi Babám!! Ég Veled Édesem! Vigyázzanak Rád a mennyországban!! Köszönöm, hogy az Anyukád lehettem! Tiszta szívemből SZERETLEK!!

Holnap műtét...

Ma visszamentem a nődokimhoz. Már 5 napja nincs bennem semmi plusz progreszteron, de abszolúte nem mozdul az állapotom semerre.

Meguhuzott. A petezsák 1,6 cm - ugyanakkora - és Kisbaba 3 mm. /6mm volt csütörtökön/. Annyi az egyedüli változás hogy a petezsák nem elnyújtott, hanem szép szabályos kör formájú. Bár ezt leszámítva a lehető legszarabb minden. Ebből spontán nem igazán lesz belátható időn beül semmi...

Azt mondta a doki, hogy akkor csütörtökre bejegyeztet a kórházba. Így is lett. Viszont azt is mondta, hogy holnap ő lesz ügyeletben, és szerinte jobbat tenne, ha már túllennék rajta holnap.

Én akkor és ott kategorikusan kijelentettem, hogy nem, marad a csütörtök.

Aztuán átgondoltam. Szívhang nincs, baba a fele lett.... Szóval visszahívtam és elmondtam hogy holnap reggel fél 8-ra ott leszek... Megkönnyebbültem. Túl leszünk rajta. Ettől függetlenül a hazautat végigsírtam.

Tágító tablettát kapok reggel. Aztán nagyjából 13 óra felé lesz a műtét. Úgy néz ki, bejön Anyu hozzám 10 felé...

 

Aztán - tudom, hogy ez a legnagyobb hülyeség -, de mivel a zsák elnyújtottból szabályos lett..... Itt reménykedem. De miben már? Szóval az agyammal tudom, hogy nem, de a lelkemben még ott tartok, hogy ugye nem hamarkodom el? :( :( 

Én annyira nyomorultnak érzem magam, hogy legszívesebben elbujdosnék... :'( :'(

Tegnap

Beszéltem tegnap a doki asszisztensével. Kérdeztem, hogy a vérzés tekintetében mi számít  tolerálhatónak, és mi az ami nem. Azt mondta, hogy ha 5 percig fennáll az, hogy ömlik, de mint a zuhatag, és ezután sem áll el, akkor azonnal be kell menni. A fraxi nem okozhat gondot... Ellenben ha tényleg ilyen lesz, akkor Pisti nem tud hazaérni és bevinni, így megkértem Pisti Apukáját, - ő most a héten itthon van -, hogy ha arra kerülne a sor, akkor segítsen bejutnom.

Szintén beszéltem, az önkormányzatos emberkével. El kell majd mennem jövő héten?! orvosi vizsgálatra. Ez amolyan alkalmassági. Itt azért elmondtam, hogy hét vége felé adjon időpontot, mert ez és ez van. Ugyanis úgy döntöttem, hogy hétfőig, max keddig várok...

Vettem tegnap egy ezüstgyűrűt. Fehér és fekete kövek vannak benne. Rögtön első pillanatra ez akadt a kezembe. Szerintem nagyon szép, és viselem/viselni fogom minden nap.

Nekem innentől ez jelképezi a véget nem értő köteléket a Kisbabámmal, az én Kisnyünyütömmel, akinek egy hónapig én lehettem az anyukája, és aki soha nem fog megszületni... De hiába van ott a fekete sáv, a köteléket szét nem szakítja.

Tettem be a szobába virágot is. Narancssárgákat vettem és még a kertből is hoztam be egy-egy szálat. Most ott van a gyertyával és a dobozzal együtt a komódon... A dobozban van minden irkálmányom, leletem, ultrahang kép, és benne van az aláírt csibés pohár is a tesztekkel együtt,  mivel abban gyűjtögettem őket...

Szintén tegnap, Pisti elszaladt délután vásárolni, én rám meg rámjött az ordítva sírás. Úgyhogy hasaltam az ágyon, fejem a párnába, utána könnyebb volt...Bár még kétszer megismétlődött...

Olyan nyomorult érzés várakozni. Várni arra, hogy még nagyobb üresség legyen, mint ami most van. Ma úgy ébredtem hogy két másodpercig nem tudtam, miért érzem magam nyomorultnak. Aztán eszembe jutott... :(

Egyébként megkérdeztem a Pistit, hogy szerinte bolond vagyok-e a virággal meg a gyűrűvel, de azt mondta hogy nem, sőt, majd veszünk még virágot! Úgy szeretem!!

 Egyébiránt ma van a megismerkedésünk évfordulója. Elfelejtettem. Egyáltalán nem vettem semmit... :(

Most tudok írni...

Tegnap rengeteget sírtam. Igazából ma is, mert hajnal kettőtől fenn vagyok. Most nincs rajtam a sírás, gondolom majd még lesz. De hányszor! Tudom. Most inkább olyan üresség van, mindenmellett az üresség mellett azt is érzem, hogy még Velem van! Meg olyan gépiesség van...

Tehát most írok, mert most tudok. Ha sírok akkor nem megy ez sem. Viszont írni kell, mert anno pont terápiás célból nyitottam a blogot.

 

Tegnap olyan nehéz volt este nem beadni a szurikat, hiszen még itt van, és én meg elvonok tőle mindent?! Persze ez hülyeség, de akkor is ez járt a fejemben...

Szóval szerintem az lesz a legnehezebb ha elkezdődik a vetélés és testileg elválok tőle. De lélekben sosem fogok.

Ő az én, a mi első Kisbabánk!! A Kisnyünyüt!!

 

Tegnap elpakoltam egy dobozkába minden papírt, mindent ami ehhez a stimuhoz köthető. Leszedtem az ultrahangképeket a hűtőről, elpakoltam a gyógyszereimet és eltettem szem elől minden könyvet, minden újságot ami babás. Még azt a nadrágot is eltettem amit az utóbbi hetekben hordtam, mert a puffadás végett csak ebbe fértem bele...  A csibés fórumon kívül mindenhonnan töröltem magam. Szóltunk a szülőknek és megkértük őket, hogy innentől ha találkozunk viselkedjenek természetesen. Én nem tudom hogy vagyok beállítva, de nem bírom azt, ha engem sajnálnak és sírnak miattam. Sokkal rosszabb.

 

A méhtevékenység még ugyanúgy megvan. Szívfájdító, hogy ezek után is ugyanúgy érzem a "húzódzkodást" ha mondjuk tüsszentek, vagy hirtelen mozdulatot teszek. Tudom hogy ez nem múlik el egy csapásra, de olyan rossz. Tegnap Pistivel ültünk a tévé előtt, néztünk ki a fejünkből, és ahogy felálltam annyira nagyon meghúzódott alul a hasam, hogy ebbe már a lelkem is fájt. Természetesen megint sírtam.

 

Mivel elkövettük azt a hibát hogy a szűk családnak elmondtuk Kisbabát, én hülye a Mamának is, aki 120 km-re tőlünk egyedül gubbaszt otthon, és össze van szomorodva, - mivel Anya felhívta és elmondta mi történt - muszáj volt felhívnom... Mami még aktív, szellemileg is, viszont ő a kimondott szavakból, azok hangsúlyából ért. Magyarán ha úgy beszélek vele, hogy azt sugárzom, minden oké, akkor ő úgy veszi.

Szóval felhívtam, és jókedélyűen elbeszélgettem vele, arról, hogy ez egy természetes folyamat volt és már minden ok Velünk. Meg beszéltünk a hidegről, meg a fűtésről, meg hogy jövő héten lehet hogy esni fog a hó... Jól csináltam. Abszolút elhitte, hogy minden rendben. Ügyes voltam. Legalább ő nyugalomban van. Ez után is sokat sírtam. Aztán gyújtottam gyertyát. Kettőt is.

 

Pisti is elég szarul van. Szomorú. Ő is megkönnyeződött a dokinál, de azóta nem, csak bújik meg ölelkezik. Meg folyton azt mondogatja, hogy félt engem, hogy fogom viselni. Meg, hogy szeret.

 

Krizsa doki sajnálja, vár vissza, és azt mondta, hogy  ha szeretnénk, akkor márciusban megcsinál Nekünk egy új lombikot. Szeretnénk. Ha fizetősen is, de szeretnénk. Még a terhesség kiderülése előtt két nappal kértem hozzá időpontot. Nem mondtam le, szóval január 8. 10 óra. Bár most úgy gondolom, ha egyszer megint pozitív lesz a teszt akkor végtelen félsz lesz bennem ami majd csak akkor szűnik meg, ha túljutunk a számunkra kritikus időszakon...De remélem sikerül.

 

Ma érdekes nap lesz. Kedden felhívtak innen az önkormányzattól egy állásajánlattal kapcsolatban. No nem nagy munka, nem nagy pénzért. Én mondtam, hogy jelenleg babát várok, de nincs minden rendben és várakozunk... Emberke azt mondta, hogy a baba tök jó és úgyis vár, és minden jót kíván. Beszéljek a dokival és döntsem el jövő hétig. Hát az élet megoldotta. Ma felhívom, hogy szeretném. December 2-től kezdhetek. Lehet, hogy ma bemegyek személyesen megbeszélni a dolgokat.

Dec. 2-ig vagy így, vagy úgy, de befejeződik a terhességem... :( :(

Ma még elmegyek vásárolni, úgy érzem vennem kell valamit Kisbabának, ha egy csokor virágot akkor azt.

 

Nagyon rossz érzésem van ha Kisbabára gondolok. Tudom hogy nem én csesztem el, de akkor is bűntudatom van, hiszen bennem nem tud tovább élni. Bennem! Az én Kisbabám akinek már vert a szíve!! Azt hiszem visszaállok a Metforminra, meg az eddig számomra semmit nem adó IR diétára.

 

Még egy utolsó gondolat. Tegnap az orvosnál még nem gondoltam bele, de estétől halálfélelmem van, ha a vetélésre gondolok. Azt mondták,  mivel a petezsák másfél centi, olyan zuhatag szerűre lehet számítani. És Krizsa doki is azt mondta, hogy ne lepődjek meg, ha benn van a betét, de mellette majd folyik a lábamon... Hát, tekintettel arra hogy a vérhígítót szerda estig szúrtam, meg ez a zuhatag, sőt azt is mondták, hogy olyan lesz mintha megnyitnánk a csapot, én nagyon félek. Pisti egész hétvégén melózik, ami azt jelenti, hogy elmegy hajnalban és talán délután 5-re hazaér... Egyedül leszek itthon. A jövő hét sem jobb, mert akkor szintén. Kérdem én, meddig számít majd a zuhatag, meg a csapkinyitás normálisnak? Percekig? Fél óráig? Vagy meddig? Meddig lesz normális? Mikortól van az, hogy gond van?

 

 

 

Egy hónapnyi várandósság

2 mm-t nőtt a Kisbaba egy hét alatt. Már nem dobog a szíve. A petezsák is kisebb lett. Elment... Aki vizsgált azt mondta, hogy műszeres befejezés, a saját nődokim meg azt, hogy ma hagyjak abba mindent és had intézze a természet. Kijelöltük a jövő csütörtököt, ha addig nem jön meg akkor utána megcsinálja. Beszéltem a Krizsa dokival is. Azt mondta hogy szerinte is maradjon ez a humánusabb megoldás...

 

Egy hónapnyi várandósság jutott Nekünk... :( Ennyire nagy fájdalmat még nem éreztem soha... Még soha! Most azt hiszem ennyit tudtam írni.

Fél éve házasságban!

 

http://www.youtube.com/watch?v=f2s73NFlk7M

http://www.youtube.com/watch?v=8xaLlDh27HU

http://www.youtube.com/watch?v=gQzWOve5bUk

Magzati Diagnosztikai Központ

Azt tudni kell rólam, hogy én képtelen vagyok lógni a levegőben, Nekem minden mindig, azonnal kell, és azonnal kell tudnom. Soha nem voltam hajlandó őrlődni ha volt megoldás. Ennek okán a hétfői "sajátorvosos" mizéria után már hazafelé a bkv-n eldöntöttem, hogy a fene se fog várni jövő hétfőig. Addig én megbolondulok.

 

Ezért gyorsan felhívtam azt az intézményt, ami elvileg a legkorszerűbb ultrahang gépekkel van felszerelve, egyszóval ha itt azt mondják, hogy minden okés, - csak az apjára üt a gyerek mert olyan lusta -, akkor leszarom, hogy a sajátorvos a sajátgéppel mit látott hétfőn.

Max. kivárok egy hetet, hogy visszamenjek hozzá, csupán csak azért, nehogy megint rámhozza a frászt. Alig akartak időpontot adni, de végül is bepasszintottak csütörtökre. Mondjuk el is bőgtem magam. Megjegyzem nem direkt. Erre az asszisztens azt mondta,  hogy szerinte tök mindegy, mert ha hétfőn nem volt szívdobogás akkor csütörtökön sem lesz. Mondjuk ettől akkor és ott, lógva a telefonban, nem éreztem jobban magam.

 

Anya kedden nagyon kedvesen, tapintatosan felajánlotta, hogy ha igénylem, akkor eljön korábban munkából és eljön velem az MDKp-ba mert úgy volt, hogy Pisti nem tud velem jönni. Közben persze elintézte, hogy később megy be, de azért visszahívtam Anyát is, szóval ő is jött velünk.
Fura volt Anya. Mindig olyan kis nyomulós a maga módján, meg hajlamos behisztizni, meg mindenen sírni /jáááájjjj -ezért is nem mondtuk a lombikot/, de most ő is érezte a helyzet komolyságát, és nem akaszkodott ránk, hanem csak finoman írt egy üzit, hogy ha úgy gondolom ő szívesen. És übernyugalmasan viselkedett! Jól esett!!

 

Az uhura bejött Pisti, Anya kinn várt.

Dr. Harsányi Lehelhez kerültem. Természetesen ugyanannyira izgultam mint a 6 hetes ultrahangon a Kaáliban. Talán jobban. Viszonylag kedves volt a doki, és a várakozásaimmal ellentétben az asszisztens is. Bár gondolom, nem ő volt az, aki hétfőn az előjegyzéseket intézte...

 

Uhu be, és már látszott is a petezsák, a szikhólyag és látszott Kisbaba. Azonnal mérte és közölte, hogy nőtt, de kicsi, 4 mm, és látszik a szívpulzálás is, ami ütemes, de mivel pici nem tudjuk meghallgatni. Hát jó.

Aztán felöltöztem és beszélgettünk.

Elmondta, hogy ő a spontán fogant 7+3 nál, ami nincs elszámolva, azt mondja, hogy nem megfelelő az ütem, és nem ad sok esélyt.
DE. Mivel a baba lombikkal lett, így kinn töltött 5 napot a nagyvilágban, minekutána nem biztos, sőt egyáltalán nem, hogy miután behelyezték, akkor ott, tankönyvszerűen viselkedik. Kitért még arra is, hogy ugye Nekem 6+3 nál volt 2,6 mm a baba és örömködött a dokim a Kaáliban, no ő spontán fogant babáknál erre sem örömködött volna, merthogy korához kicsi.  Azt mondta, hogy - természetesen a jövő hét dönti el - de arra gondol, hogy később kezdte meg a beágyazódást, kicsit még gondolkodott, azért van nagyjából 5-6 napos lemaradásban.
Mondjuk ezt szerintem baromira igazolja, hogy ET +10 napon 57 -es volt a hcg-m, szemben azokkal akiknek már a 9-en 150 körüli az érték. Megjegyzem Nekem két nap múlva is "csupán"102 volt. Tehát már ekkor mondta a Krizsa doki, hogy lassabb a baba, de az még nem baj!!!!

Szóval hiszek, remélek és nem netezek. Megmutatta, hogy igenis ott van, és él. Láttuk ahogy ver a szíve. Próbálok nem agyalni és várom, hogy Krizsadoki majd a szabija végén felhívjon, hogy ő is erősítse bennem az optimistát!! :)

Úgy döntöttem nem veszek pocakosnaplót, hiszen arra a néhány sorra amit az uh- kép alatt kihagynak, - uh-on tapasztaltak, érzések leírása cimkével -, hát oda mindez nem férne ki. :) :)

Ja és egy kis Anyukám női mivoltját erősítő adalék: Köztünk 19 év van. És Anya nagyon fiatalos. Most 46 éves. Az MDK-p ban - ahol csak babás ultrahang van - kétszer, két különböző asszisztens kérdezte meg tőle, hogy ő melyik ultrahangra jött :) :)  Tisztára zavarba jött :) :)

Hazaértünk...

7+3 naposan 4 mm-es ülőmagasság, dobogó szív.
 Bár még kicsi és nem hallani. A sima nődoki szerint 1 héttel kisebb a gesztációs kornál. De én hiszek és remélek. Abba kapaszkodom hogy alacsony volt a hcg-m a 10 és 12 napi méréseknél is. Erre azt mondta a nődoki, hogy ő simán el tudja képzelni, hogy feltették és hezitált az beágyazódással...
Írtam a Krizsa dokinak sms-t, remélem mielőbb hív.

Köszönöm a szorítást, még ne hagyjátok abba!

Nagyon félek a holnaptól

Valahogy olyan érzésem van mint mesében, amikor a mesehős egyik vállán egy kisördög, a másik vállán meg egy angyalka van. És mindegyik mondja a magáét. Ki a negatív, ki a pozitív gondolatokat.

Az egyik részem azt mondja, hogy sajnos jól lett mérve és készüljek fel...

A másik részem meg szinte ordítja, hogy nehogymár, ez a Kisbaba azért jött, mert meg akar születni!!!!

Lehet, hogy rosszul mérték. Különben is. Annyi mindenről hallani mostanság. Lehet hogy valóban jól lett mérve, de most összeszedi magát, és már látjuk holnap az eredményt! Ha 2 mm-t növekedés lenne, akkor lenne 4,8 már ezzel is kiegyeznék. Akkor azt jelentené, hogy él, és élni akar, és élni fog!

 

Hihetetlen, hogy 2-3 mm-től mennyire sok minden függ...egy élet!!

És ez van most...

Ott tartottunk, hogy megnézték csütörtökön 6+3-on a babát. Láttuk a szívdobogását. És meg is mérték 2,6-2,7 mm.

Aztán egy-két blogot olvasgatva rájöttem, hogy ennyi idősen mindenkinek nagyobb volt a babája. No de nem baj, majd megnő. Azt is olvastam, hogy ennyire pici korban egy-két nap alatt is nagyon sokat tudnak nőni. Pont azt beszéltük ma a Pistivel hogy már tutttti sokkal nagyobb,  és mekkora lesz majd mire újabb uhu-ra kell menni...

 

Ma elmentem "sajátnőgyógyászhoz". Pusztán csak azért, hogy végre én is meglobogtathassam a papírom és bejelentkezzek jövő csütörtökre egy ultrahangra.

 

Nézegette a doki a papírt, melyen a méretek és az elbocsátó szép üzenet van, én meg ekkor egyetlen kérdéssel elindítottam valamit, valami nemistudommit, pusztán egy ártatlan kérdéssel, ami a mai napot egy csapásra életem legbizonytalanabb és egyik legsírósabb napjává változtatta és jelenleg nem tudom, hogy hét közepéig, hogy telik el az idő.

Ugyanis a doki nézte a papírt, örült, és én abban a pillanatban megkérdeztem hogy nem kicsi a korához a 2,7 mm? Azt mondta, hogy 6+3 - on okés, meg már azóta úgyis nőtt, de majd a jövő heti ultrahangon kiderül. Mondtam, aha csak én eddig mindig nagyobbakról olvastam... Erre azt mondta, hogy nem kell az internetnek hinni, szépen nyugodtan kell lenni, hisz ezek a picúrok napról napra úgyis nőnek... És aztán elhangzott az, amitől most megint 10 cm-el a föld fölött lehetnék de nem vagyok: 

"Tudja mit? Megnézzük és megnyugszik." Mondom, ha ez nem baj a babónak akkor oké. Azt mondta, hogy az jobban baj, ha agyalok feleslegesen.

 

Aztán jött a hidegzuhany: Nagyon ne ijedjek meg, de a baba ugyanakkora mint csütörtökön volt, és ő egyáltalán nem lát szívműködést...

 

Szóval nem, nem nőtt. Egyáltalán nem nőtt. És ha még a szívpulzáláson nem is akadok fenn - mert azt valóban uhu gépe válogattja ilyen csöppnél, de nem nőtt a baba!!!! :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'(

 

Most mindenki mondhatja hogy megnő meg még nőhet, de ennyire kicsinél már legalább 1, 1,5 mmes növekedésnek kellene lennie... Ezt a doki is mondta. De azt is hogy persze, ne temessem el magam és jövő hétfőn vár és akkor meglátjuk hogy mi lesz...

 

Aztán most értem haza. Közben azon kattogott az agyam hogy hétvégén ittalvósvendégek jönnek, akiknek mi szerveztünk programot. Szóval nem akarom a hétvégét is bizonytalanságban tölteni.

Csütörtökön 11.40-re megyek a Magzati Diagnosztikai Központba. Hátha ha csak tényleg, nemistudom, hátha nő.

 

:'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'(

 

Bejelentés :)

Az ultrahang után meglátogattuk mindazokat, akik még nem tudtak a 4. lombik akciónkról :)

Kisbabának mindkét szülőpár és a Mami is nagyon-nagyon örült :)

Először Anyáékhoz mentünk.

Írtam korábban, hogy előző nap született a sógornóm kisfia, így az a kép is nálunk volt - telefonban - amit a kórházban csináltunk a babáról. Anyuék körülállták a telefont, majd Pisti mutatta és kommentálta a babafotót:

"Itt van Anyuék unokája..." majd előrántotta az uh képünket....

"Ő meg itt a Ti unokátok" Anyu először azt hitte, hogy nagyon durván átverjük. Aztán úgy kellett bizonygatni, hogy hát az én nevem van az uh fotón :) Majd végül tudatosodott benne és alig tudtak szóhoz jutni :) Nem is sírt, - pedig mindig szokott -, annyira lesokkolódott :) Hozzátartozik hogy kb 2-3 hete kérdezgette már tőlem, hol tartunk a Kaáliban, mikor lesz már beültetés, mit mond a doki, "mikormárvalami". Én meg kitérő válaszokat adtam... /piszkoshazudóslány/

Este átmentünk Pisti szüleihez. Ott ugyanez a verzió volt a babaképpel.

"Itt az unokátok"

"Itt pedig a másik unokátok" Pisti apukája nem tudott szólni úgy örült, és - ha nem látom nem hiszem el - toporzékolt :)

Aztán felhívták Anyáékat és együtt örömködtek. Meg másnap is hívták egymást, hogy ki, hogy tudott aludni a hírtől... :) :)

Maminak meg úgy mondtam el, hogy elővetettem vele egy vonalzót, hogy nézze meg rajta mennyi a 2,7 mm :) Sírt nagyon ! :)

Az első ultrahang :) 6+3 :) avagy a 100. bejegyzés :) :)

Ma vagyok 6 hetes és 3 napos várandós. Mint időközben kiderült,  3 nappal kisebb mint ahogy én számítottam, mégpedig a punkció napja miatt...vagyis, jól számolta Anetta :)

Megjártuk az Intézetet.
Pisti elé a munkahelyre 11-re mentem, de már ekkor azt hittem megzakkanok. 11.20-ra értünk oda. A félelem, izgalom, miután odaértünk sem csitult bennem, már remegtem. Aztán végre szólítottak, és bejött Pisti is. Persze ő nyugtatgatott, és ezzel még tovább növelte a felfokozott idegállapotomat...
/olyannyira, hogy mondtam még a Krizsa dokinak uhu előtt, hogy ha most gond lesz, akkor a Dunának megyek....természetesen kinevetett/
Itthon még úgy gondoltam, hogy majd jól megnézem a doki arcát miközben vizsgál, aztán az arckifejezéséből máris levonok bizonyos következtetéseket, de ott annyira papírkutya voltam, hogy csak a plafont bámultam és minden másodperc ólmos perceknek tűnt...Nem mertem a dokira nézni. Rosszul lettem, annyira ideges voltam! Úgy éreztem, hogy a szívdobogásomnak már rendesen hangja van.
Csak az járt a fejemben: Úristen! Végre valaki mondjon már valamit... Lehet, hogy még most nincs szívhang? Vagy van? Vagy mi van már? Miért nem lehet szólni mááárr???? Egyáltalán ott a baba?
Aztán végre megtört a jég! Egyszercsak megszólalt Krizsa doki:
 

Martina, itt is van, minden rendben van!! Nézzék csak!! Itt a petezsák, itt a szikhólyag, és itt a Babájuk!
 Ezzel eljött a pillanat, amire oly régóta készültünk! Láthattuk a babánkat! A mi babánkat akit már úgy vártunk!!

2,7 mm :) :) Az én kis-nagy culám!! A doki dícsérte, mosolygott, én meg nagyon-nagyon néztem a monitort mert mutatták a szívpulzálást, de nem tudtam hirtelen, hogy hová is kell nézni... :)

/Egyébként majdnem elfelejtettem leírni azt a mondatot, amitől még most is könnybe lábad a szemem: A doki azt mondta:  Martina, és most nézze meg a kisbabája szívverését!! /

Aztán végre láttam. Nem ver még olyan gyorsan, mivel még picike, de azt mondta a doki, hogy ennyi idősre ez nagyon-nagyon szupi!! No onnantól kezdve a párbeszéd a doki és én köztem:

"Akkor él a babám?!"
"Igen, él a babája!"
"Jajjistenem él a babánk!!"
"Igen, él a babájuk!!" - de itt már nevettek a Pistivel és a nővérrel :)  
"Akkor él a babánk!!"
 

Számomra ez életem, eddigi legszebb napja!!!!!!!!!!!!
Szép volt az esküvőnk is, de ez, hogy bennem van egy pici élet, ez mindent felülmúl! Továbbá elkapott az a bizonyos már sosem leszek/leszünk "egyedül"/"magunk" érzés!!

 

Nem győztünk köszönetet mondani mindenkinek. Ja és nem győztem ölelgetni Krizsa dokit, :) <3 aki cukorborsó királyfi volt! És ő is nagyon boldog. Tényleg látszott rajta, hogy örül Nekünk, örül Kisbabának! Azért nagy nehezen abbahagytam az ölelgetését, gondoltam hagyok belőle másoknak is. Úgy szeretek mindenkit! Kisbabát, a szervrendszereimet, a Pistit, a Krizsa dokit, Titeket!! :) :) <3 <3

A Kaáliba már nem kell többet menni. Kaptam egy papírt, amivel mehetek a nőgyógyászomhoz terhesgondozásra. Két hét múlva javasolt a következő ultrahang. Mondtam a dokinak, hogy egyrészt ez szuper, másrészt meg szomorú, hogy nem látom őt. Remélem ha a következő babáért megyünk, akkor csodával határos módon még ott lesz, és nem megy addig el máshová :)

Ma már elmondtuk Anyuéknak, akik alig hitték el. Elmondtam a nagyimnak :) és majd este megyünk át a Pisti szüleihez /ami azért lesz vicces mert sógornőm tegnap szült, szóval tegnaptól nagyszülők :) /

 

ANNYIRA DE ANNYIRA BOLDOGOK VAGYUNK!! BABÁNK LESZ!!

Akkora szeretet, meg boldogságáradat van bennem, hogy elmondani nem lehet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
KISMAMA VAGYOK!!

 

Lányok! Mindenkinek ilyen fantasztikus csodát kívánok, és legalább ilyen - szinte megfogalmazhatatlan - túlcsordult szivet-lelket kívánok mint ami most Nekünk van!!

ET+20, még 7 nap

az ultrahangig.

Ha a mensitől számoljuk, akkor 6+6 leszek, ha viszont azt, hogy a punkció nem a 14. hanem a 17. napon volt, akkor 6+3, szóval remélem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, és nem megyünk korán.

Jajj miket beszélek, hogy a fenébe mennénk túl korán, mikor már ma is mennék... :)

 

Ma ellőttem az utolsó-utolsó tesztet ami a házban itthon fellelhető volt. Szerintem szép. És az a durva, hogy bár a 14. napi is szép csík, de nem jött ki rögtön csak kb. 3 perc után, az előtte készítettek pedig főleg... De ez! Rögtön miután felért odáig a cucc! És már akkor elkezdett sötétedni amikor még csak épp elérte a szint a kontroll csíkot :) :) Tisztára beizgultunk a Pistivel hajnali fél 6 kor :) vissza sem aludtunk :) :)

 

Már szurkálás nincs, ellenben ha hirtelen felállok - nem mindig - olyan durva megjövős érzés kap el hogy csak na. Már nem az "átrendeződős" érzés, hanem fáj. De kb. tart 15 másodpercig, majd elmúlik. Aztán van az a fájdalom, hogy egyöntetűen fáj tartósan, ez is mensisen, plusz az egész alhas feszít! Ilyen volt például tegnap is, mikor is muszáj volt egy kicsit rendbekapnom a házat, meg még átültettem 3 virágot.

A mell továbbra sem feszül, se nem fáj, egyedül a bimbók érzékenyek. Na az megmaradt. Hol jobban, hol kevésbé.

Szerintem ezek jók! :) Émelygés nincs, közepes aktivitással étkezem. Most épp tejeskávézom, és haragszom a Pistire amiért nem süt  Nekem hagymás tojást... /viszont a tejeskávét ő készítette :)/

 

És akkor amit mindenképp még lejegyezni kívánok:

 

HAJRÁ ENYÉMKISBABÁM!

  

HAJRÁ ANETTAIKERKISBABÁI!

 

HAJRÁ ANIKÓINSZEMESKISBABÁJA!

 

HAJRÁ MURÁNYIRENIÉSBÓDISBARBIKISBABÁI!

 

HAJRÁ ESZTERAKIHÁTHABABÁS!

 

és HAJRÁ NATASABABA  - aki a barátnőm kisbabája, szép születést Neked!

ők most azok, akikért nagyon kell szorítani!!

/és nem vagyok diszgráfiás, csak több helyen láttam, hogy szokták volt bizonyos szavakat összevonogatni a blogokban! Nekem meg ez tetszik!/

 

Üzenem mindenkinek,

aki eddig azt merte hinni, hogy transzfer után  "hűdenehézavárakozás", és a "legnehezebbminteddigbármi', na az el van tévedve!

 

Még 9 nap ... Édes Istenkém! Csak legyen minden rendben!!

Drága Kisbabánk! Köszönjük, hogy vagy Nekünk! Maradj is Velem kis Csodám!
 

Ma azt mondta a Pisti, hogy : Te kisnyünyüt hordozó!! :) :)  

Így vagyok...

Sokan kérdeztétek üziben, csopiban, hogy hogyan is vagyok. Most megpróbálom összeszedni a gondolataim, tüneteim.

 

Először jöjjön a lélek.

Nagyon-nagyon örülök, ehhez kétség sem fér, és naponta többször érzem túlcsordulni a lelkem, hogy mekkora fantasztikus dolog történik most Velünk!!

Ezzel most elég megosztó leszek szerintem, de mi hisszük azt, hogy a lélek választ minket. Ennek okán nem győzöm mondogatni Kisbabának, hogy mennyire nagy dolog az, hogy úgy döntött, Velem van, Velem lesz :)

Tényleg fantasztikus és olyan "mosolygóssírós" érzés.

 

Mindemellett azért, van bennem egy jó adag félsz, izgulás. Ezt Popinak is mondtam a talin...Tudjátok, én az elmúlt években annyi sok - és most leírom mert az én blogom - szart olvastam már -bár ne tettem volna - hogy azért eszembe jut, hogy mi, mikor mehet mellé. Ez azt hiszem 3 év várakozás és folyamatos kudarcok után érthető. Már csak azért is, mert folyamatosan arra voltam beállva az évek alatt, hogy próbáljuk, nem sikerül és ugrunk a következő lépésre. Aztán megint próbáljuk, nem sikerül és ugrunk a következőre. Most is a következő lépést terveztem, aztán hoppá, itt vagy Ő! :)

Bár alacsonyka volt a hcg, DE nőtt! Csudiszépre a doki szerint is! És ha ő ezt mondja, majd' 18 év fertilizációs dokiként szerzett tapasztalattal a háta mögött... akkor Neki elhiszem.

Ennek kapcsán jutott az az eszembe, hogy Nekem eddig mindenért meg kellett küzdenem az életben és általában ha valamit megkapni látszott, akkor még egy-két napig lógtam a levegőben, hogy biztos-e, lehet-e örülni.

- például amikor felmondtam és kilátásban volt az új munka, de még túráztattak két napig, és csak aztán lehetett felhőtlenül örülni;

-vagy a Pistivel való kapcsolatomban. Mondjuk ezt én csináltam magamnak, de itt is voltam napokig bizonytalanságban;

- angoltanfolyam, későn kapcsoltam, már nem lehetett a neten jelentkezni, de aztán csak elintéztem;

- és nem utolsósorban az államvizsga előtt. Be tudok-e most jelentkezni, mi lesz, halasztottam is, volt egy kis kavar a szakdogával, de egy-két nap alatt lefutott, hogy minden ok.

És igazából így volt ez most is. Jórészt csak 23-án a második vérvételkor tudtam némileg megnyugodni.

Pontosan a fentiek miatt érzem azt, mélyen magamban, hogy bármennyi fura gondolat, bizonytalanság kavarog bennem, mégsem lesz gond. Mert kivárta azt az időt, amikor ő gondolta úgy, hogy jön, - hiába is szerettem volna korábban - szóval ő döntött, és ennek okán Velem marad. Remélem. Ezt gondolom, és ezt is fogom hinni, remélni, bár az ultrahang előtt pár nappal, tuti elgurul megint a gyógyszerem....

Furi, mert nem lesz petezsák és szikhólyag nézegetés most az ötödik héten, csak majd november 7-én 6+6 naposan, amikor már látható lesz a szívdobogás - tudom, szívcsőpulzálás, mert az még nem a teljes, kifejlett szív - de ez olyan szép szó... :)

Igazából mehetnék most suttyomban nődokihoz, de nem akarok, mert ezt Krizsa dokival kell megnézetnem nem mással. Vele kell majd örülni együtt!! Igazából ez most olyasfajta bizonyosság, mint anno az, hogy én nem a fürdőszobában egy terhességi tesztet szorongatva fogom megtudni, hogy babát várok. És lám, valóban, nem így történt.

Szóval akkor mégegyszer: Örülök! Nagyon! És hiszek és remélek!!

A testi "tünetek"

Ma vagyok 5+3 hetes. Múlt hét óta minden egyes nap puffad a hasam kb duán 5-6 órától. Akkor már nem tudok lenni abban a naciban, amiben napközt. Szabadidőben vagyok jórészt.

Kb. múlt csütörtökig éreztem szurkát, valamint pénteken fájt úgy a méh környéke, úgy hogy kisugárzott a szeméremcsonthoz. Azóta már "csak" amolyan átrendeződés félét érzek altájékon. Pl. akkor amikor hirtelen felállok, lefekszem, vagy épp felkelek. Szóval nem mindig.

Mától érzem azt, de kizárólag azt, hogy a bimbók fájnak ha megfogom. Eddig egyáltalán nem voltak érzékenyek.

Azt pedig nem tudom mennyire tünet, hogy kevesebbet eszem, én aki zabálnék állandóan. Az émelygés annyiban kimerül, hogy érzem hogy ennék, de kinyitom a hűtőt de nem kell semmi... A levesek mennek nagyon. 

Nagyjából ezek vannak. Imádom a puffadást, mert esténként ettől megnyugszom :) Ja és nagyon fáradt vagyok. Van úgy, hogy alszom napközben. :) :)

Szerintem megint kevesebbet fogok majd írni, mert sok mindenről nem tudok. Van még egy db tesztem, hát majd gondolom megcsinálom.

A pár baráton kívül senki nem tudja még a Babát, mert szeretnénk megvárni az uhu-t. Anyáék sem.

De minden rendben van és úgy is marad!!!!