Így vagyok...

Sokan kérdeztétek üziben, csopiban, hogy hogyan is vagyok. Most megpróbálom összeszedni a gondolataim, tüneteim.

 

Először jöjjön a lélek.

Nagyon-nagyon örülök, ehhez kétség sem fér, és naponta többször érzem túlcsordulni a lelkem, hogy mekkora fantasztikus dolog történik most Velünk!!

Ezzel most elég megosztó leszek szerintem, de mi hisszük azt, hogy a lélek választ minket. Ennek okán nem győzöm mondogatni Kisbabának, hogy mennyire nagy dolog az, hogy úgy döntött, Velem van, Velem lesz :)

Tényleg fantasztikus és olyan "mosolygóssírós" érzés.

 

Mindemellett azért, van bennem egy jó adag félsz, izgulás. Ezt Popinak is mondtam a talin...Tudjátok, én az elmúlt években annyi sok - és most leírom mert az én blogom - szart olvastam már -bár ne tettem volna - hogy azért eszembe jut, hogy mi, mikor mehet mellé. Ez azt hiszem 3 év várakozás és folyamatos kudarcok után érthető. Már csak azért is, mert folyamatosan arra voltam beállva az évek alatt, hogy próbáljuk, nem sikerül és ugrunk a következő lépésre. Aztán megint próbáljuk, nem sikerül és ugrunk a következőre. Most is a következő lépést terveztem, aztán hoppá, itt vagy Ő! :)

Bár alacsonyka volt a hcg, DE nőtt! Csudiszépre a doki szerint is! És ha ő ezt mondja, majd' 18 év fertilizációs dokiként szerzett tapasztalattal a háta mögött... akkor Neki elhiszem.

Ennek kapcsán jutott az az eszembe, hogy Nekem eddig mindenért meg kellett küzdenem az életben és általában ha valamit megkapni látszott, akkor még egy-két napig lógtam a levegőben, hogy biztos-e, lehet-e örülni.

- például amikor felmondtam és kilátásban volt az új munka, de még túráztattak két napig, és csak aztán lehetett felhőtlenül örülni;

-vagy a Pistivel való kapcsolatomban. Mondjuk ezt én csináltam magamnak, de itt is voltam napokig bizonytalanságban;

- angoltanfolyam, későn kapcsoltam, már nem lehetett a neten jelentkezni, de aztán csak elintéztem;

- és nem utolsósorban az államvizsga előtt. Be tudok-e most jelentkezni, mi lesz, halasztottam is, volt egy kis kavar a szakdogával, de egy-két nap alatt lefutott, hogy minden ok.

És igazából így volt ez most is. Jórészt csak 23-án a második vérvételkor tudtam némileg megnyugodni.

Pontosan a fentiek miatt érzem azt, mélyen magamban, hogy bármennyi fura gondolat, bizonytalanság kavarog bennem, mégsem lesz gond. Mert kivárta azt az időt, amikor ő gondolta úgy, hogy jön, - hiába is szerettem volna korábban - szóval ő döntött, és ennek okán Velem marad. Remélem. Ezt gondolom, és ezt is fogom hinni, remélni, bár az ultrahang előtt pár nappal, tuti elgurul megint a gyógyszerem....

Furi, mert nem lesz petezsák és szikhólyag nézegetés most az ötödik héten, csak majd november 7-én 6+6 naposan, amikor már látható lesz a szívdobogás - tudom, szívcsőpulzálás, mert az még nem a teljes, kifejlett szív - de ez olyan szép szó... :)

Igazából mehetnék most suttyomban nődokihoz, de nem akarok, mert ezt Krizsa dokival kell megnézetnem nem mással. Vele kell majd örülni együtt!! Igazából ez most olyasfajta bizonyosság, mint anno az, hogy én nem a fürdőszobában egy terhességi tesztet szorongatva fogom megtudni, hogy babát várok. És lám, valóban, nem így történt.

Szóval akkor mégegyszer: Örülök! Nagyon! És hiszek és remélek!!

A testi "tünetek"

Ma vagyok 5+3 hetes. Múlt hét óta minden egyes nap puffad a hasam kb duán 5-6 órától. Akkor már nem tudok lenni abban a naciban, amiben napközt. Szabadidőben vagyok jórészt.

Kb. múlt csütörtökig éreztem szurkát, valamint pénteken fájt úgy a méh környéke, úgy hogy kisugárzott a szeméremcsonthoz. Azóta már "csak" amolyan átrendeződés félét érzek altájékon. Pl. akkor amikor hirtelen felállok, lefekszem, vagy épp felkelek. Szóval nem mindig.

Mától érzem azt, de kizárólag azt, hogy a bimbók fájnak ha megfogom. Eddig egyáltalán nem voltak érzékenyek.

Azt pedig nem tudom mennyire tünet, hogy kevesebbet eszem, én aki zabálnék állandóan. Az émelygés annyiban kimerül, hogy érzem hogy ennék, de kinyitom a hűtőt de nem kell semmi... A levesek mennek nagyon. 

Nagyjából ezek vannak. Imádom a puffadást, mert esténként ettől megnyugszom :) Ja és nagyon fáradt vagyok. Van úgy, hogy alszom napközben. :) :)

Szerintem megint kevesebbet fogok majd írni, mert sok mindenről nem tudok. Van még egy db tesztem, hát majd gondolom megcsinálom.

A pár baráton kívül senki nem tudja még a Babát, mert szeretnénk megvárni az uhu-t. Anyáék sem.

De minden rendben van és úgy is marad!!!!