Műtét

Kedden bevonultunk Pistivel a kórházba. Reggel 6 kor már ott voltunk. A vicces az volt hogy kiküldtek mert takarítás folyt, utána meg lecsesztek hogy miért nem érkeztem időben...

Jeleztem a nővérpultnál, hogy a hashajtó amit előző este kaptam nem használt. Egyáltalán nem. Sebaj, mondták máris kapom a beöntést, csak szaladjak a szobába átöltözni.

A szoba 6 ágyas, ahol jelenleg egy néni, egy középkorú hölgy és egy fiatal lány ébredezett. Gyorsan átvedlettem és mentem a vizsgálóba. Abszolút nem volt vészes. Kb 2 perc alatt lement. A vége felé olyan volt mint a tartós hascsikarás.

Én azt hittem hogy egyszerre letudom a beöntéssel járó kellemetlenségeket, de nem. Összesen 16 szor mentem wc-re. El is fogyott a wc papír amit vittem, úgy kellett kimenni a kórház büfébe menni.

Időközben bejött az orvosom és elmondta hogy 2. vagyok kb. 11 kor jönnek értem.

Én még itt is kardoztam, hogy ugye hazamehetek este. Az orvos azt mondta hogy szó sem lehet róla, különben is, várjam csak ki a végét.

De-t bejött hozzám a nővér, befáslizta a lábamat és kaptam nyugtató gyogyit. Közben elővettem a lapi-topit és filmet néztem rajta. Utána arra eszméltem, hogy kiesett az ölemből, merthát, elaludtam :)

Egyszó mint 100, reggel 6-tól 11.40 ig - mert ekkor jöttek értem - eltelt az idő mivel voltak események. :)

Közbe a szobába is jött két néni, így fullon voltak az ágyak.

A műtőbe érve még az ágyon le kellett vetkőzni meztelenre és úgy tettek át ölbe a műtőasztalra.

Itt mindenki vicceskedett, jött az orvos is, az anesztes mutogatta nekem a szívmonitort hogy mi mit mutat, ja és szólt a zene! :) úgyhogy lelazultam rendesen. Bár előtte kicsit megijedtem, mert össze-vissza tappancsokat raktak rám, meg mindenféle érzékelőket.

Az órára utoljára 12.00 kor néztem rá.

Ezt az altatást sokkal jobban viseltem mint az elmúlt kettőt, már akkor észnél voltam mikor áttettek az ágyamra. Ekkor volt 13.30.

Nem kaptam katétert! :) Ez nagyon jó, viszont azt a nővérke elfelejtette mondani hogy drain-t pedig igen, így amikor megláttam, össze is rándultam, úgy megijedtem magamtól.

Pont ekkor jött az orvosom.

Elmondta, hogy nem hiába volt a műtét. A bal petevezetőm teljesen el van záródva és nem tudta feloldani, a fészkek szépek, a méh csodás, és a jobb vezetőm tökéletes. Ellenben endometrium szigeteket égetett el, sokat, ezért kellett a drain.

A korábbi hazamenetel... áhhh, alig bírtam mozogni, szúrt a felsőtestem minden mozdulatra, az infúzióval együtt nyomatták belém a fájdalomcsillapítót. Ha felültem, természetesen jött a hányinger... De az nem volt vész. A cső minden mozdulatára összerezzentem a fájdalomtól.

A nap folyamán 3 látogatóm volt. Ekkor volt 16.00 óra. Az egyik a barátnőm aki bejött, köszönt és elmondta hogy jött még valaki vele akinek fogok örülni és bejöhet-e. Elképzelni nem tudtam hogy ki, ugyanis Pisti csak este 20.00 után tudott elszabadulni munkából.

Hát a Pisti volt!!! Sirattam amikor megláttam. Elkéredzkedett melóból. Cuki volt, és lesápadt mikor meglátott.

Itt még volt két kanyar a látogatókkal wc-re, díszzacskóval a kezemben. /na nemám cipelem kézben a draines zacskót! Nem szépen dísztasakba tettem. Elvégre úrinő vagyok! :) :) :) :)/

Estére még egy fájdalomcsillapító injekcióért repetáztam és paráztam mert hiába mentem wc-re nem igazán volt produktum. A megkatéterezést elkerülvén, még kétszer 45 percet csücsültem a mellékhelyiségben, majd mikor elegendő mennyiséget produkáltam bementem a szobába. Ott már tiszta nyári tábor hangulat uralkodott akkor. Még a nővér is bejött trécselni :)

Reggel iszonyat rosszul voltam. Mondták is a viziten hogy kérdőjeles a hazamenetelem.

Kaptam f.csillapító injekciót és a branülbe hányinger ellenit. No a hányinger elmúlt rögtön de a kicsi vénám amibe azt a nagy adagot benyomták úgy fájt hogy csak na....

Mondták is hogy másnap szarabbul van az ember.

Ismét jött a dokim - akkorra már az injekciók megtették a hatásukat - és kivette a csövet.... Hát azt hittem összepisilem magam.... A doki cuki volt, mert a művelet után megpuszilgatott hogy milyen kis ügyesen bírtam. :)

A záróm 13.00 ra lett kész. Megjegyzem, ekkorra már kiment a csillapító belőlem és majdnem összeestem amikor a záróra vártunk. A kocsiig kétszer kellett megállni pihenni mert nagyon rosszul voltam.

Jövő hétfőn varratszedés.