Átollózva

Szégyen gyalázat, de nincs időm még egyszer lejegyezni a mindennapok összefoglalóját ezért idemásolom amit egy blogba írtam kommentben rólunk. Kicsit ugyan átfogalmaztam de ez a lényeg:

A hogy vagyunk:

Ha alvós nap van, akkor 3 óránként óramű, ha nincs akkor vagy nèzeget, vagy egyfeszt sír. Ez van. Ha sírós a nap, akkor tök mindegy mit csinálok vele. Zömmel karban van, de úgysem igazán jó neki.

Nem foglalkozom senkivel és semmivel, próbálom ösztönösen tenni amit tenni kell. A gyerekorvossal szoktam egyeztetni, neten nem nézegetek semmit.

Lelle rájött hogy üvegből jobban jön a kaja, szóval nem is cicizik. És mi van akkor? Én sem tettem és világi fantasztikus a kapcsolatom Anyukámmal. Szerintem nem ezen múlik a kötődés, bár a csapból is ez folyik hogy pedigde. De nem èrdekel màs mit mond erről. Még a khban mondta nekem a csecsemős egy jó kis bőgés után, hogy ne stresszeljek mert ugyanolyan gyorsan eltelik a babalét mint a várandósság. Èlvezzük! Szóval mi megpróbáljuk így <3

Lelle külön szobában alszik ès ha jó nap van akkor direkt nem kèzben altatom hanem az ágyában. Sírni én sem hagyom. Az viszont nem sírni hagyás hogy a tápot keverem vagy èpp most kezdett el sírni de muszáj pisilni menni. Nem 20 percekre van egyedül magara hagyva .. Ez egy szükséges rossz persze, mivel napközt egyedül vagyok vele. De nem direkt hagyom had sírjon.
A tejet èn is fejem napi 3szor. Ettől kevesebbszer sosem, viszont a napi 4re nincs időm. Nyilván ezért kevés a tejem de mègis van és mègis kapja. Ez sem azèrt lett így mert direkt nem akarok szoptatni, így alakult. A van-e tejed mindenkitől elhangzik. Már azt mondom hogy igen van. Mitől jobb a kèrdezőnek egyébként ha van és mitől nem ha nincs? Én már ezen sem vagyok hajlandó felidegelni magam. Van és jónapot
 Egyébként most is fejek, így szerintem tele az írásom hibákkal. :)

A bújás. Mosolyog már rám meg gagyog és iszonyatosan tud figyelni ha beszélek de ha lefekszem mellé ölelni az nem olyan élvezetes mint karban nézelődni. Ja igen sokszor nem jó neki ha összegubóztatom a karomban és úgy ölelek, mert takarom a kilátást. :)

A fürdés este 7 és 9 között egyszercsak. Ha rossz nap van ès egész napos bömbi után 17-kor alszik el nyilván nem költöm 7kor mert akkor KELL fürdetni hisz szegény nemrég aludt el. Az esti fürdés előtt akkor keltem -jobban mondva a vízben èbred-ha már több mint 4 órája szunyál és mindjárt fél 9 felé vagyunk. Ebből mondjuk nincs gond imád fürdeni. Amit most írok se èrt egyet velem szinte senki:mihelyt letelik a 6 hét lesz olyan este amikor jön be velem a teliengedett nagy kádba és majd ott húzogatom jobbra balra a vízben had élvezkedjen a medencében -persze rögtön előtte lezuhanyzok-.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezek viszont mostani gondolatok:

tegnap volt az első olyan nap amikor igazán fájt a hasa délután. Borzasztó volt! Én voltam vele egyedül és ahogy sírt a karomban - másképp és máshogy mint szokott - , EGYFOLYTÁBAN A SZEMEMBE NÉZETT! Iszonyú volt! Mintha azt kérné hogy segítsek rajta, de azon kívül hogy masszírozgattam, fogtam, ringattam, nem igazán tudtam mást tenni. Tényleg megszakad a szív tőle! Pedig csak egy hasfájás. El sem tudom képzelni - de nem is szeretném - hogy akinek tényleg beteg a gyereke az mit él át...
Biogaia, infacol az hetek óta megy, eddig nem is volt gond. Remélem nem nagyon fog ismétlődni. Az tény, hogy egész tegnap mohón evett és alig büfiztettem. Erre mától jobban odafigyelek.

2015.05.20  az első HEŐŐ /azt hiszem ez nem kell magyarázni. Azóta minden nap többet mondja :) /
2015.05.23 először rám mosolygott meg mosolyog a függőknek a kiságyban és a hintában. :)

Tegnap csavarogtunk együtt csak mi ketten. Elmentünk Anyuért az oviba, majd DM-be, tankolni, és hazavittük Anyut. Ott megetettem, majd haza. Annyira cuki volt, olyan jól bírta!
Ma pedig 1 hós kötelező viziten voltunk a gyermekorvosnál. :) Minden rendben van. Június 1-én visszük hallás vizsgálatra és a kötelező uhukra. Ezeket magánba mivel így is két helyre kell egy nap menni, ne kelljen még sokat várni is.

A tegnapi és a mai nap:

24 napos boldogságos

Kevés időm van blogolni, annál is inkább mivel hétköznap ketten vagyunk Lellével, így ha fenn van akkor vele foglalkozom, ha pedig alszik akkor pakolgatok, mosogatok, rendezem a lakást és magamat. Mindkét mama dolgozik még, de ha nyugdíjasok is volnának, engem zavarna, hogy ha itt lennének folyamat. Nagyon. Persze babanézni jönnek, de én magunknak szültem ezt a Babát és meg tudjuk egyedül is fürdetni. Azon meg ha egyáltalán nem akar aludni nem sokat tudnak segíteni.... Az meg hogy magyarázzak nekik mit csináljanak az éppoly fárasztó.

Mondjuk nyilván más lenne az álláspontom ha két baba lenne egyszerre, vagy úgy testvér, hogy egyik kicsi, másik pici. Abszolúte más!! (szóval Cic!!! semmi ügyet ne csinálj abból hogy ott van anyós/anyukád! Csak élvezd ki! )

Lelle nagyon cukker baba, és nem gondoltam volna, hogy ennyire édesbogarat szülök. De tényleg. Gondoltam kopasz lesz, meg lilásgyűrött, de tuti nekem ő lesz a legszebb. De hogy ilyen szép legyen na!!!!

A 4. nap jöttünk haza a kórházból és kellett neki 1-2 nap átállás, hogy megszokja a szobáját, az itthoni szagokat. Ergo másnap a védőnőt meg a gyerekorvost zombiként fogadtuk. :)

Az első napokban volt gond az alvással, konkrétan nem aludt. De egyáltalán nem. Az újszülöttem az első 10-12 napján a 24 órából 8-at ha aludt akkor sokat mondok.

Aztán beállt arra, hogy eszik-alszik, vagy épp eszik-nézelődik a hintában-alszik. Persze mindezt csak akkor ha nincs nyűgös napja. Ha nagyon fúj a szél kinn - és tényleg így van- akkor egész nap nyűgös, ébren van és csak sír. A karomban is. Gyakorlatilag egy hétből 2-3 nap ilyen. Akkor teljesemberes és full le vagyok amortizálva mire Pisti hazaér.

Volt már, hogy utóbbi esetekben ő kelt Lelléhez hajnalban, illetve ő vacsoráztatta mert én fürdeni még letudok aztán elmegyek elájulni az ágyba. Az előző bekezdéshez: ha Pisti nem segítene ennyit már elhagytam volna a hajamat. Fürdetni is felváltva szoktunk: egy nap egyikőnk másik nap másikónk. Vagyis amikor Pisti itthon van. (Ő egyik héten délelőttös, másikon délutános. Ha délelőttös akkor dolgozik hétvégén is).

11 naposan vittem ki először levegőzni, azóta szinte minden nap járunk ha jó idő van. Voltunk már autózni is 4 szer. :) Szoktatom őt is és magamat is ahhoz hogy ketten vagyunk és ő hátul elvan, én meg elől már egy másik életért is felelek. Háááát nagyon furcsa! Az első 35 perces utunk olyan érzést keltett mint amikor friss jogsival először vezettem úgy forgalomban, hogy nem ült mellettem senki. Hozzáteszem, hogy a fáradtság miatt amúgy is lassabb a reakcióidő, meg ösztönösen halmozottabban figyelek. Még egy-két hetet várok aztán jön velem már butikolni is.

Egy dolgot már megtanultam - Pisti még nem :P - amikor alszik akkor kell csinálni amit aznapra terveztem ugyan, de nem arra az időre. Például, van hogy délután 5-kor én már meg vagyok fürödve, ugyanis akkor alszik, viszont amikor már felébred akkor már leköti az időm és este 10-kor pedig már nincs erőm zuhanyozni, hajat mosni. Szépen rendbe teszem inkább magam amikor alszik, így mire hazaért a férj legalább még illatos is vagyok. :)

Egyébiránt már voltam fodrásznál is, meg kozmetikusnál szempillázni. Egyrészt kész felüdülés beszélgetni a csajokkal ott -attól még imádom a gyerekem - másrészt meg zavar ha el van hanyagolva a fejem. :) A héten megint megyek pillázni, így legalább a smink kérdés meg van oldva. Lelle baba pedig olyankor elvan az apukájával. :)

Van egy elektromos hintája Lellusnak, és csodák csodájára úgy elnézeget benne hogy csak lesünk. Ok. Ha nyűgös nap van akkor semmi nem jó, a hinta sem, de például ha kaja után délelőtt még ki van pattanva a szeme akkor beteszem egy 15 percre, addig teszem a dolgom, illetve nézem őt, ahogy nézi a fényt!!! Olyan édes! Még sárga volt amikor elhelyeztük a hintát a balkonajtó elé, de ott is maradt mert a délelőtti napfénynél szinte füröszti magát a gyerek. :)

Aludni a saját ágyában alszik a saját szobájában. 4 verzió közül van valamelyik:

1. még bebóbiskol etetés közben a karunkban és úgy megy az ágyba

2. beteszem az ágyba de még ficereg és kellek, ekkor simogatom a hátát és a homlokát egy kicsit, majd elalszik.

3. beteszem az ágyba és elnézeget ott magának és elalszik

4. a nyűgi nap: sehogy sem jó: ilyenkor mindennel próbálkozunk de úgysem alszik.

Kész lett a fotókönyve amit a várandósságról csináltam és csináljuk róla a sok-sok képet. Éssss: megvolt végre a babafotózás is. :) Inkább családos fotók mert ugye az én lánykám jobb szeret nézelődni a hatalmas szemeivel mint aludni, így azok az alvós beállított képek csak elvétve készültek. Mondjuk nem is baj, nem kell az egész sorozatnak cukkermukker beállítottnak lenni.

Illetve még van egy emlékőr: a Krettyéktől kaptunk hétvégén talp-, kèzlenyomat kèszítőt. Természetesen mén nincs megcsinálva mert azt csakis a Pistivel lehet. Kizárólag! Ő meg nem èrt rá eddig. :/

Nagyjából most ennyi. Megyek teszem a dolgom. Addig is néhány képet megosztok.

  

Bármennyire is fáradt voltam, ez volt a mosolygóssírós reggel

 11 nappal szülés után. Azért a hasamnál ott a bőrháj.

szem-száj-orr!!!! :) <3

"Felépülés" a nagy esemény után

Azt írtam, hogy mihelyt kibújt, százezer százalékban nyilván nem vágódott el semmi fájdalom, de a fájások megszűntek és tényleg giggggganagy megkönnyebbülés volt.

Kaptam két lokális szurit a gát köré és kb. 15 perc alatt végzett a doki a varrással kaparászással.

A méhet ilyenkor kitakarítják ilyen kanálszerűséggel. Erre nincs fájdalomcsillapító, de engem a szülés olyan fájdalommal ismertetett meg, hogy ennél a műveletnél elég volt, hogy erősebben szorítottam a Pisti kezét. Volt méhnyakrepedés, azt is ellátta, meg a gátvarrás. Ezeket kb egyáltalán nem éreztem, sőt a varrásnál röhögtem már nagyon, ugyanis az orvos úgy varrt mintha versenyen lenne. Aztamindenit! :) :) :) :) Én még ilyet nem láttam. :) Meg a végén kérdezte milyen legyen? Mondom szűk és csipkés. :) A folyamat azzal fejeződött be hogy leellenőrizte a végbelet is, hogy ott nem lett-e repedés. Hála az Égnek ott nem volt.

Vért sokat vesztettem, így az ájulás szélés voltam ha fel kellett állni, így tolószékben vittek a szobámba. Kérdeztem elmehetek e fürdeni, de kinevettek. Tényleg nem tudsz. Csak fekszel mert ha felülsz forog veled a világ. Hajnalban a nővér vitt ki pisilni mert ott is majdnem elájultam. Felülni is úgy kell, hogy nem nézel lefelé hanem előre, csakis előre.

Alig aludtam valamit, de ez érthető :) Hajnalban elmentem fürdeni és hajat mosni, immár egyedül és mentem a Babámért.

Nekem a hasam onnantól, hogy betoltak a szobámba egyáltalán nem fájt. Furcsa, de egyáltalán nem. A varrások még aznap annál inkább, aztán fokozatosan megszűntek, vagyis abszolúte elviselhetővé váltak. Én aloe first-el fújogattam, meg ugyanezen összetevőjű krémjével kenegettem vastagon.

Az orvosom is mondta, hogy úgy közlekedem és ülök, mintha nem is történt volna az ég egy világon semmi.
Amit viszont megjegyeznék, így a végére. Aki majd szül, és a kórházból már úgy jön ki, hogy szinte csak az a kis varrás fáj és az is már alig, ne ijedjen meg ha az itthonlét másnapján azt érzi, hogy a hüvelyén keresztül akar kifordulni minden szerve, olyan érzéssel mintha ólom lenne ott és húzná lefelé. Ez minden tevékenység után fokozódott és estére csúcsosodott ki, volt hogy annyira, hogy megkönnyeztem. Először azt hittem, hogy hüvelygyulladásom van, amit a kórházban szedtem össze, de több frissen szült kismama ugyanezt tapasztalja, így sajnos, nemsajnos ez normális.
Már egyébként múlik, és nincsenek azok a meg nem tudok este mozdulni érzések, amik kb 5-6 napig fennálltak.
Én kamillába ültem bele mert mást nem tudtam kitalálni, de van a bionom.hu oldalon ülőfürdős készítmény "Stadelmann" kifejezetten gyermekágyasoknak. Ezt mire megrendeltem elmúlt a fájdalom. :) Előbb is ráakadhattam volna.
Nekem a vérzés mennyisége egyáltalán nem volt ijesztő, a nagyja sokaság lement a kórházban. 15 nappal szülés után pedig már elég a lehelletvékony tisztasági is.

Gyermekágy

Lelle pènteken a csecsemősöknél aludt, reggel mentem èrte, olyan 8 óra felé. Épp üvöltött mert akkor öltöztették, majd berakták a szekerébe és jöttünk is.
Ketten voltunk egy lánnyal akinek a babája fél órával előbb született. / A mellettünk lévő szobában szült. Nem kicsit kerültem sokkos állapotba mikor hallottam azt a babát felsírni... Ekkor mondtam a Pistinek, hogy a miénk sose fog megszületni.../
Jött délelőtt a fogadott csecsemősöm és mellre raktuk Lellét.
 Mint egy vércse úgy csinált, persze akkor még nem jött több pár cseppnèl. Utána nézelődött egész nap és rágta az öklét veszett mód. A nővèr sokat bejött hozzánk, és délután jött a Pisti fürdetésre. Ekkor mèg a csecsemős fürdetett, öltöztetett, köldökápolt, pelenkázott. Másnaptól a Pisti csinálta egyes egyedül. :)
Ezen az estén is a csecsemősöknél aludt Lelle, mivel, mondjuk ki: fèltem a saját gyerekemtől. Mi van ha este megfullad, mi van ha nem hallom, hogy sírdogál? A fogadott csecsemősöm volt az éjszakás, így viszonylag nyugodtabb szívvel adtam oda, mert majd ha sír megdajkálja és adnak neki pótlást. Egyébként tényleg kiveszik a babákat és szeretgetik, mert bàrmikor mentem oda a bentlétünk folyamán mindig valamelyik kis fenék karban volt. :)
Ez a "leadás"még így is nehezen ment, viszont tej nem volt, Lelle ordított, èn meg fèltem. Még meg is gondoltam magam egyszer. De aztán otthagytam. Mire a nővérpulthoz értem már bőgtem. A szobatárs is. :) Viszont lefürödtünk és tényleg aludtunk egy jót. Másnaptól már csak 1-1 órát. :)
Azt tudni kell, hogy ahány nővèr annyiféle tanács, mást és mást mondtak mindannyian. Mivel nekem volt fogadott csecsemősöm így az Ő tanácsait követtem.
Minden műszakban volt egyébként fantasztikusan kedves nővèr is, de olyan is akihez féltem odamenni. Viszont az utolsó éjszakánkon dolgozó -nem a fogadott - csecsemős előtt is le a kalappal. Tényleg van ember akiknek a szakmája az élete. Aki még hajnal 2-kor is végtelenül türelmesen mutat mident egy olyan friss anyukának akinek ez az első babája, akinek halvány foggggalma sincs semmiről és ráadásul még vigasztalni is kell, mert épp a pelenkázó felett bőg. Na ez a bőgős voltam én. Az éjszakás az Erika, a fogadottam az Edit. Szuperek voltak.
A hazajövetel napja: konkrétan végig sírtam. Csak kèsőbb tudtam megfogalmazni miert. Nos, ez így most hülyén fog hangzani, de sajnáltam, hogy ott kell hagyni a szülészeti osztályt, a gyermekágyat. Azt a helyet ahová évek óta akartam kerülni és -lehet mert nem látogatható közvetlenül-valami nagy rózsaszínság vesz körül a szememben. Ahogy jött Pisti és felöltöztettük Lellèt, vissza kellett tolnom a szekerèt az osztályra. Ahogy toltam a kocsit, végig az járt a fejemben, vajon lesz még gyerekem, fogok-e én még ilyen büszkeségmámorban kóvályogni a folyosókon, fogok-e még szülni, tudok-e majd ugyanennél a dokinál szülni?  És hasonlók. Tetézte a megborult érzelmeimet, hogy többet màr a csecsemősömmel sem találkozom mert jövő októberben nyugdíjba megy -hacsak addig...-.
Oké, hogy ott a gyönyörű gyerekem de elsirattam a várandóssàgom. Befejeződött. Befejeződött az az àllapot ami az egyik legcsodálatosabb volt az életemben. Biztos közrejátszott, hogy az orvosommal kb. 2 naponta találkoztam, és volt hogy naponta csengettem a szülőszobán ctg miatt, és szinten minden utam a kórházba vezetett. Szóval én lökött sirattam ami elmúlt, azt hogy már nincs több ctg, nincs több ultrahang, nem kell találkozni többet az orvosommal, szülésznőkkel... Aztán hazafelé is sirattam mert akkor èrt el az úristenvanegygyerekem èrzès. Egy nagy kaland kezdete aminek nem is tudom, hogy àlljunk neki...

Nem tudom, hogy màs, akinek hasonlóan sok időt kellett vàrni a gyermekáldásra mint Nekem, az is èrzett-e hasonlókat: konkrétan néha még mindig hihetetlen, hogy itt van és, hogy ÉN VAGYOK AZ ANYJA. Főleg este/hajnalban amikor hallom Őt az őrben, egy ezredmásodpercig nem tudom, hogy mi van. Aztán realizálom és olyan mintha a saját életem filmjèben lennèk.  Majd folytatom. :)

Csodás volt szülni

Csütörtökön kellett befeküdni a kórházba 41+0 napon. Megvolt az aminoszkópos vizsgálat, ami után kb négy órával rendszresen fájt alul a hasam kb 5 percenkét 50 mpig. Ennek okán nem aludtam, csak 5-6perces etapokban, de az aznapi ctg n mutatott fájast.

Másnap is megvolt a periodikus fájdalom, kicsit lökött is rajta az egy szem prosztaglandin amit reggel 7kor kaptam. 11kor ctg ami volt vagy egy órás, nulla fájást mutatott és sajnálkoztak, hogy akkor valószínűleg vasárnapi indítás lesz ebből, azért is mert annyira de annyira fenn van Lelle feje, hogy hihetetlen.  Az orvosom megvizsgálta a méhszájat  ami nagy meglepetesére a majdnem zártból lett egy ujj előző naptól. Ő is mondta, hogy az alhasi fájdalom nem igazi szülèsi fájdalom, de indulgat, nyílik a méhszáj ès jön le a baba feje. De mondta, hogy ez még szülninkevéske, azonban ha nem bánom, csinálna ma is aminoszkópiát, hiszen úgy vagyunk nyugodtak. Abban a pillanatban Lelle baba burkot repesztett, én meg hirtelen azt hittem, hogy lepisiltem a dokit. :) Ő is örült, én pedig annál is jobban. A nagy mosoly kb. 1 óráig még tartott. Utána a ctg nulla fájás, de én már ezzel a fajdalommal is kiegyeztem volna mert már ez is brutális volt. Ugye Lelle feje iszonyatosan magasan volt mindig és rekordidő alatt ékelődött be. Na ezért fajt az alhasam, de a szülésznő mondta, hogy szüléshez az a jó fájás ami fent is fáj. Hát ilyen nem volt.

Kb 3-4 felé bemehettem a kádba és ideig-óráig fájdalomcsillapító hatással bírt. Megérkezett Pisti,  és 17.30kor kiszálltam a fürdőböl. A szülésznőm azt mondta, hogy 18.00ra jön vissza az orvosom, bekötik az oxitocint és 21.00 ra megvan Lellelány. Becslése jó volt, és csak azért csúsztunk mert a doki késett, így az oxi adagolás is később kezdődött el. Mit ne mondjak, Nekem oxi nélkül is iszonyatosan fájt -az alhasi fájdalom ahogy jött lejebb a Babám. Konkrétan már beleharaptam a saját kezembe. Ja és szülés közben vizsgálnak ám: mikor? Akkor amikor fajás van. Üvöltöttem. Erre jött rá 3 nagy adagnyi oxitocin amitől már kb nem voltam önmagam, mert így abszolút nem volt fajásszünet, csak amikor már Lelle feje eléggé lekerült. Ja. És a fajásszünet is fáj, csak nem annyira. Egyébként az volt/van baj nálam, hogy hiába a baromi sok oxi, nem jöttek azok a hullámvonal szerű fájások. Konkrétan ez akkor derült ki számomra amikor már könyörögtem, hogy szedjék ki a gyerekem mert elpusztulok.  Akkor hallottam amit a szülésznő és a doki beszélt, hogy így nem haladunk előre.  Borzasztó volt realizálni. Aztán valahogy mégis elértük a kitolási szakot mert eltűnt a méhszáj 21.15 magasságában.  Kitolási szak. A legelsőt én szúrtam el, után a többinél már odafigyeltem. Viszont nem történt semmi. Ekkor a dokim szólt hogy tolásnál nyomni fogja le a hasam. Ok. Akkor sem történt semmi. Vagyis de:elkezdett csökkeni Lelle szívhangja. Elakadt. Ekkor már 3 doki 1 szülésznő és 1 neonatológus volt benn. Itt 3 választás volt, mind a gyerek egészségèért: 1 sürgősségi császár altatással, vákuum, vagy adunk 1-2 percet annak, hogy megszülöm a gyereket. Úgy döntöttek utóbbi. Az egyik doki támasztott, a másik préselt velem együtt, az orvosom pedig könyékig bennem, és húzta a gyereket. Ennél a pontnál már rajtam múlt minden és valami emberfeletti erőm volt. Csak az volt az eszemben, hogx vagy most az én fájdalmammal nem törődve megszülöm azonnal, vagy maradandó károsodása is lehet.  Ezt pedig nem érdemli. Így esett tehát hogy néhány tolásból meglett Lelle és hála az égnek egészségesen jött a világra.  Örülök, hogy a dokik is èszen voltak, illetve, hogy tényleg létezik az az erő ami a szülő nőket előreviszi.

Születés után kiderül a probléma: Lelle lábára volt többször tekeredve a zsinór, így hiaba akart Ő lefelé jönni, visszahúzta.

Ezt az összefoglalót még vasárnap írtam, és eszem ágában nem volt azt gondolni, hogy ez idővel megszépül. Persze, ez egy "jó"szülés volt mert itt a Lellelány, és szeretnék még szülni, de ennyi. Összességében a szülèsem borzasztó volt. Hánytam, -és minden egyéb más-üvöltöttem, megállt a folyamat. Szültem de szörnyü volt. Ezen nincs minek szépülni. Lehet, hogy következőleg császárt akarok, nem kívanom el ezt többet.

Nos ez volt vasárnap.

Kedd hajnalban újra és újra visszanéztem a szülőszobán készült képeket ès ömlöttek a könnyeim. -most is- . Ugyanis úgy gondolom kedd óta, hogy ez a szülés ÉLETEM LEGSZEBB munkàja volt, és április 24-ének éjszakája volt életem legszebb èjszakája, amit újra és újra át akarok élni. Minden egyes pillanatát! MINDEN PILLANATÁT, hisz úgy volt gyönyörű ahogy volt! És újra akarok szülni, csakis természetes úton ala natur ahogy most. Azt akarom, hogy a szülőszobás pillanatokra mindig emlékezzek amíg csak èlek, és legszívesebben minden egyes nap újranéznèm mint egy filmet. Már csak azt sajnálom, hogy néhányszor kontrollt vesztettem, ezen "javítannék" legközelebb. Hát így. Újra akarom! Ugyanazt a dokit, Pistit, ugyanazt az élményt.

Pistiről külön nem írtam még. Borzasztó összeszedett volt, sokat segített, viszont mindent látott, hallott, így jól meg volt ijedve sokszor. Ő, akinek mèg egy vèrvétel is ájulásig fajulhat, 180 fokot fordulva volt mellettem.

Legközelebb jövök a gyermekággyal, és a hazajövős vègigsírok sztorimmal.

Addig is: Lellelány keveset eszik mint a kismadár, keveset alszik, és ma egy hetes és Ő a mindenünk!