Gyermekágy

Lelle pènteken a csecsemősöknél aludt, reggel mentem èrte, olyan 8 óra felé. Épp üvöltött mert akkor öltöztették, majd berakták a szekerébe és jöttünk is.
Ketten voltunk egy lánnyal akinek a babája fél órával előbb született. / A mellettünk lévő szobában szült. Nem kicsit kerültem sokkos állapotba mikor hallottam azt a babát felsírni... Ekkor mondtam a Pistinek, hogy a miénk sose fog megszületni.../
Jött délelőtt a fogadott csecsemősöm és mellre raktuk Lellét.
 Mint egy vércse úgy csinált, persze akkor még nem jött több pár cseppnèl. Utána nézelődött egész nap és rágta az öklét veszett mód. A nővèr sokat bejött hozzánk, és délután jött a Pisti fürdetésre. Ekkor mèg a csecsemős fürdetett, öltöztetett, köldökápolt, pelenkázott. Másnaptól a Pisti csinálta egyes egyedül. :)
Ezen az estén is a csecsemősöknél aludt Lelle, mivel, mondjuk ki: fèltem a saját gyerekemtől. Mi van ha este megfullad, mi van ha nem hallom, hogy sírdogál? A fogadott csecsemősöm volt az éjszakás, így viszonylag nyugodtabb szívvel adtam oda, mert majd ha sír megdajkálja és adnak neki pótlást. Egyébként tényleg kiveszik a babákat és szeretgetik, mert bàrmikor mentem oda a bentlétünk folyamán mindig valamelyik kis fenék karban volt. :)
Ez a "leadás"még így is nehezen ment, viszont tej nem volt, Lelle ordított, èn meg fèltem. Még meg is gondoltam magam egyszer. De aztán otthagytam. Mire a nővérpulthoz értem már bőgtem. A szobatárs is. :) Viszont lefürödtünk és tényleg aludtunk egy jót. Másnaptól már csak 1-1 órát. :)
Azt tudni kell, hogy ahány nővèr annyiféle tanács, mást és mást mondtak mindannyian. Mivel nekem volt fogadott csecsemősöm így az Ő tanácsait követtem.
Minden műszakban volt egyébként fantasztikusan kedves nővèr is, de olyan is akihez féltem odamenni. Viszont az utolsó éjszakánkon dolgozó -nem a fogadott - csecsemős előtt is le a kalappal. Tényleg van ember akiknek a szakmája az élete. Aki még hajnal 2-kor is végtelenül türelmesen mutat mident egy olyan friss anyukának akinek ez az első babája, akinek halvány foggggalma sincs semmiről és ráadásul még vigasztalni is kell, mert épp a pelenkázó felett bőg. Na ez a bőgős voltam én. Az éjszakás az Erika, a fogadottam az Edit. Szuperek voltak.
A hazajövetel napja: konkrétan végig sírtam. Csak kèsőbb tudtam megfogalmazni miert. Nos, ez így most hülyén fog hangzani, de sajnáltam, hogy ott kell hagyni a szülészeti osztályt, a gyermekágyat. Azt a helyet ahová évek óta akartam kerülni és -lehet mert nem látogatható közvetlenül-valami nagy rózsaszínság vesz körül a szememben. Ahogy jött Pisti és felöltöztettük Lellèt, vissza kellett tolnom a szekerèt az osztályra. Ahogy toltam a kocsit, végig az járt a fejemben, vajon lesz még gyerekem, fogok-e én még ilyen büszkeségmámorban kóvályogni a folyosókon, fogok-e még szülni, tudok-e majd ugyanennél a dokinál szülni?  És hasonlók. Tetézte a megborult érzelmeimet, hogy többet màr a csecsemősömmel sem találkozom mert jövő októberben nyugdíjba megy -hacsak addig...-.
Oké, hogy ott a gyönyörű gyerekem de elsirattam a várandóssàgom. Befejeződött. Befejeződött az az àllapot ami az egyik legcsodálatosabb volt az életemben. Biztos közrejátszott, hogy az orvosommal kb. 2 naponta találkoztam, és volt hogy naponta csengettem a szülőszobán ctg miatt, és szinten minden utam a kórházba vezetett. Szóval én lökött sirattam ami elmúlt, azt hogy már nincs több ctg, nincs több ultrahang, nem kell találkozni többet az orvosommal, szülésznőkkel... Aztán hazafelé is sirattam mert akkor èrt el az úristenvanegygyerekem èrzès. Egy nagy kaland kezdete aminek nem is tudom, hogy àlljunk neki...

Nem tudom, hogy màs, akinek hasonlóan sok időt kellett vàrni a gyermekáldásra mint Nekem, az is èrzett-e hasonlókat: konkrétan néha még mindig hihetetlen, hogy itt van és, hogy ÉN VAGYOK AZ ANYJA. Főleg este/hajnalban amikor hallom Őt az őrben, egy ezredmásodpercig nem tudom, hogy mi van. Aztán realizálom és olyan mintha a saját életem filmjèben lennèk.  Majd folytatom. :)