Tinikorom óta valahogy ott bujkált bennem hogy lesz gyerekem, de nem lesz egyszerű…

2010 novemberében találkoztunk mi ketten! Ő 29 volt akkor, túl egy váláson gyerek nélkül, én 23 teljesen egyedül , és 2 hónapja léptem ki egy kapcsolatból. / Kiléptem? Nem kidobtak 2 és fél év után mert kiszerettek belőlem. Persze lehet, elég nagy szám van, lehet tényleg rászolgáltam.  /

Szóval a november… Netes szerelem, bár sosem adtam hitelt ezeknek a dolgoknak. És mégis. Szerelem és szerelem és nagyon nagy szeretet ami ezután következett. 2011. januárjában össze is költöztünk és már előtte úgy voltam vele, hogy IGEN, ETTŐL AZ EMBERTŐL szeretnék gyermeket és ha már most lenne,  az lenne a legnagyobb boldogság! És be voltam zsongva a gondolatért!! Én, aki 2010 júliusban még szinte sírva ment orvoshoz hogy két szemet kihagytam a tablettából és úristen mi lesz most….

2010 októberben hagytam abba a fogigátló szedését és hát valahogy nem akart megjönni. A nőgyógyásztól kapott gyógyszer hatására januárban megjött, majd elmúlt és megint nem jött vissza. Újabb gyógyszer, majd talpreflexológia mert nagyon sok embernek ez hozta meg a sikert. Aztán valóban menstruáltam 2011. májustól de más nem történt. Minden hónapban remegve vártam, ugye nem jön meg. Aztán szeptemberben megkaptam az arculcsapást. Magának nincs is peteérése!!

Úristen akkor csináljuk már hogy legyen!!! Ez már egy másik orvosnál történt. Csinált! Clostyval.

És nézetett terheléses cukrot és inzulint két pontosat nagyon jó eredménnyel. HSG / petevezeték átjárhatósági vizsgálat/:  persze tök negatív. Spermiogram: lehetne jobb is, de az ágyban, párnák közt fogantatáshoz még jó.  3szor 3 havi Clostylbegytes kúra után sem lettem terhes, csak 14 kilóval gazdagabb,  míg végül felkerestük a Meddőségi Centrumot. Már a gondolattól is kirázott a hideg. Milyen szó már az hogy meddő???

Elég élelmes vagyok, úgyhogy pikk-pakk elintéztem mindent csak hogy mehessek a konzultációra… Ez pusztán azt jelenti hogy utánajártam hogy milyen vizsgálatok szükségesek és már a kész eredményekkel ballagtam a János kórház 9-es épületébe… Közben felmondtam. Igen, mert egy panaszkezelésen dolgozni és az ügyfélszolgálatot is vinni úgy hogy éjfélkor mászok haza nem éppen bababarát….

Két aprócska vizsgálat hiányzott már csak: egy vadi új spermiogram és egy Anti Müllerien hormon /AMH/ érték. Az eredmény: iszonyat rossz morfológia és női részről korai petefészek kimerülés. 25 évesen????  Ezmiez?

 Nem tudják. Talán a sokéves fogamzásgátló, akár a sor s.ar amit megeszünk…. Mindegy is, megyünk lombikra. Mindez 2012. augusztusában hangzott el, és a hónap végén már buzgón szúrtam magamba itthon az injekciókat. napi 3-at 10 napig. Hurrá, lesz babánk! Nekünk!!!!!!  Minden jó lesz!!!!

Eljött a petesejtleszívás ideje. 2012. szeptember. A prognózissal ellentétben altatásban. Életemben nem voltam kórházban, csak látogatni, akkor is csak a pulcsimmal érintettem a kilincseket, nemhogy altassanak és abba az ágyba feküdjek…brr…

De most élveztem hogy idáig eljutottam, én voltam a legjobban bezsongva a szobában! Hisz nemsokára KISMAMA leszek!! Csak altassanak már!! Haladjunk már!! Egyébként ilyen vagyok mindent most akarok! Rossz dolog ez a hozzáállás tudom,ó, főleg – mint utóbb kiderül-  e kérdésben….

Az orvos felkészített, hogy kb 5 petesejt lesz a leszívásra mivel nem reagálok olyan szuperül az emelt adag injekciókra  mint kellene.  És kérdéses hogy lesz e elég érett az ICSI-hez, vagyis ahhoz, hogy a párom spermiumait belefecskendezzék, majd utána osztódjanak. 

A leszívás utáni ébredésre nem emlékszem. A párom szerint énekeltem és úgy hadonásztam a kezemmel hogy majdnem kitéptem az infúziót a kezemből. Arra ébredtem, hogy ott van, simogatja a lábamat és vár. Vár hogy felébredjek, jobban legyek, mert ő ebben a helyzetben még tehetetlenebb. Azonkívül hogy mintát adott, más nem nagyon tud tenni.  Csak ott van Velem, szeretget….

Aztán eljött a pillanat. Jön a biológus. Párom kezét szorítom, szorítom. Ha azt mondja hogy nincs érett petesejt, beleájulok az ágyba… De van!! 9, szép, érett!!! Ez a gondviselés. Ha eddig csak 90 % ban hittem a sikerben most már 120 %ban. Milyen jó mennyiség és minőség lett!! Tuti sikerül a teherbeesés.

A megtemékenyítés után 6 db 5 napos blaszto baba lett. Vagyis 5 nap után mentem beültetésre. 2 blasztocysztát kaptam vissza. 4-et lefagyasztottak.

Előtte a 2 beültetendő blasztót megmutatták monitoron. Egyszerre fényképeztem és sírtam. Mosolyogtam amikor ismét a műtúasztalon voltam immár érzéstelenítés nélül hisz most kapom vissza a babáimat!!! Nagy pillanat volt! Még az órát is megnéztem hogy később dokumentálhassam, ekkor és ekkor kaptam vissza őket.

Majd várakozás, fekvés, napi fél kiló túró és fehérjepor, hogy elkerüljük a leszívás szüvődményét , a hiperstimulációt és segítsem a babókat beágyazódni. Az eredmény: hcg 1. Nem sikerült.

Mindketten végigsírtuk a hazautat…

Nem gond, az első senkinek sem sikerül… Majd a következő. Átnézzük a dokival a vaskos mappámat. Az alacsony AMH-t leszámítva minden ok Velem. Októberben szinte rohantam az orvoshoz hogy kérek vissza 2 fagyibabát!!!  Rendben volt peteérés, így csak a tüszőrepesztőt kellett magamba szúrni. Megvolt a beültetés, várakozunk, nem fekszem, neeem. Biztos ezért nem sikerült az első. Mindent csinálok úgy, mintha mi sem történne, de csak finoman.  Valahogy nem jött be. Hcg 0. Konkrétan el sem indult semmi.

Megint átnézzük az anyagom, minden jó. Tuti jó. Orvos szerint 3 sikertelen lombik után el lehet menni kromoszóma vizsgálatra és méhtükrözésre de most még nem kell… Nem érdekel. Mi most megyünk!! Kromoszóma: negatív! Méhtükrözés: szinte az altalás utáni kábulatból azt vártam, hogy az orvosom azt mondja, cudarul néztem ki belülről,itt volt a gond, de most már rendbetettek. Hát nem így lett. Méhtükrözés: negatív, minden csodaszép odabenn. Hát akkor?

Aztán eszembe ötlött a terheléses cukor. Sok mindent olvastam, hogy valaki IR-es és ezért nem ágyazódik be a babó, hátha ez a gond. De hát már csináltak ilyet nekem korábban is. Igenám de most elmentem MAGAM. Magam mert senki nem mondta, javasolta, vagy küldött volna. 3 pontos cukroslöttyös ivós vizsgálatot kértem melynek kiértékelésekor az endokrinológus majdem hanyatt esett, hogy ez nagyon rossz és azonnali gyógyszer, diéta, és mozgás. Úristen! Itt a megoldás!! Ez a bajom! Ezért nincs gyerekem!!! Mindez kiderült 2012 október végén. Biztos, ami biztos elkezdtünk kineziológushoz járni mindketten. Azért hogy egy kicsit a lelkünket is tegye rendbe valaki.

A diéta után másfél hónappal már sokkal jobb értékeim lettek.  Ez év februárban csináltattam még egy kontrollt, hogy tuti jó-e minden, és igen! Mehetek vissza a maradék 2 fagyibabáért mert jók az értékek. Most már beágyazódnak.

Januártól kezdve két hónapon át napi 8 féle gyogyit szedtem melyek vitaminokból, jódból, szelénből és az IR gyógyszeremből állt. Szintén saját szakállamra a beültetés előtt 1 héttel elkezdtem szedni a vérhigítót és ittam a vörösbort, hátha ez hozza meg a sikert. 2013 februárban megvolt a beültetés. És meglett a vérteszt eredmény. Hcg: 0…

Szóval itt állok 5nap fekvés után és diéta tartás és , gyogyik után … Semmi nem történt! Nem tudom mi lesz ezután… Mindig ez a maradék 2 év jár a fejembe. Még korábban felhívtam  a TEGYESZT hogy hogy működik az örökbefogadás. Ujszölött családba érkezése kb. 3 év. Ez szíven ütött.

Megbeszéltük, hogy jövő februárig adunk időt a saját babáknak – persze utána is próbálkozunk – de ha februárig nem lesz siker, akkor jelentkezünk, hogy szeretnénk örökbefogadni egy kisbabát. Akkor leszek 27 éves. És talán 30 éves koromra legkésőbb – más úton – de ANYA leszek.

Szóval ettől egy kicsit megnyugodtam. De tudom, muszáj megnyugodni és előre nézni, mert gyakorlatilag mióta együtt vagyunk, minden hónapban lekonyulok. Nem jó ez így. Minden ciklus aktuális 28-ik napjától egy hétig megy a veszekedés, stressz, szomorúság. Párom pedig újra és újra kedves és nyugtatgat. 100% optimistán.

Én már rég elhagytam volna magam. De ő nem! Ráadásul ez év májusában elvesz! Engem!!