Eddig minden mindig tankönyvi volt. Ennek okán teljesen nyugodtan mentünk a talán utolsó uhura 37+1 napon. A rendelőből utaltak kórházba.
Kórosan kevésnek látták a magzatvizet és -vélhetőleg ennek okán- Lellelányt 10 nappal kisebbnek mérték, 2500 grammnak, valamit az artériás keringése rendben volt, viszont az aortában lévő keringése szintén nem volt mérhető a kevés víz miatt.
Haza sem mehettünk, rögtön szülőszoba. Kb semmi nem volt nálam, mivel egy sima uhura készültünk és utána el szerettünk volna menni ebédelni, este meg anyuékhoz mert aznap volt a házassági évfordulójuk. Ehelyett volt némi pánik, Pisti ahogy behozott ment is vissza a csomagokért haza, Nekem addig ctg, meg egy 2 mpig tartó uhu. Kérdeztem amileszt. Az orvosom ugyanis pont e héten szabin, meg egyébként is milesz, mikorlesz, rendbenlesz, egészségesmarad... stb Az ügyeletes doki akkora bunkó volt hogy eszméletlen, ennek okán elérte, hogy amikor ágyat kaptam a nőgyógyászaton -mert a szülészet fullon van- már sírtam. És azért mert kb. semmire nem kaptam választ csak közölték, hogy felvesznek, ctg-k és majd lesz valami hétfőn, mivel hétvégén nincs normális ultrahang.
HÉTFŐN? ??? És ha addig lesz baja a gyereknek?
Erre: semmi válasz.
Hihetetlen tehetetlennek éreztem magam, hogy én felelek a saját gyermekemért és már a pocaklét alatt olyan helyzet adódik, ahol egyszerűen ha gond van nem tájékoztatnak és nem tudok elérni semmit. Aztán másnap jött a váltás, meg a szülésznők kedvessége. Meg a tegnapi doki is full normális volt. Elmondta, hogy ha a ctg-k rendben vannak, akkor a Baba jól érzi benn magát, és ha a keringés rossz lenne az mutatkozna, mihelyt rámkötik a szerkentyűt. Megfogdosta a hasam és szerinte nem olyan pindúr a Lelle, úgyhogy hétfő délelőtt uhu, és ha jó lesz akkor mehetek haza.
És akkor a mai történés:
Jött sajátorvos, megnyutatott, aztán végre az uhu. Lellelány 3057 gramm, a magzatvíz átlagos, a keringése tökèletes, a ctg-k tankönyvik. Ma már itthon alszunk. Itten kérem semmi gond nincs. De hogy lehetett a pénteki meg a hétfői uhu közt ilyen hatalmas különbség? Ahh. Már mindegy hál Isten...
Imádom a kislányom. :) Meg férjet.