Closed

Sziasztok!

Elérkezett az idő, hogy a blogom innentől zártan működjön tovább.
Azt gondoltam, hogy ha nem burkolózok láthatatlanságba, abból sosem lehet baj...

Tavaly tavasszal azért hoztam létre a blogot, 

- hogy kiírjam minden örömömet, minden fájdalmamat, amely a gyermekvállalás, és várandósság témakörében bennem felmerül;

- hogy megpróbáljak segítséget nyújtani mindazoknak, akik hasonló problémákkal küzdenek, esetleg el vannak veszve a vizsgálatok és teendők dzsungelében, vagy éppen annyira padlón vannak, hogy kell nekik a megerősítés: igenis menni kell tovább, másnál is vannak mélypontok, szar gondolatok, de mégis fel kell állni, és pozitívan kell hozzáállni a helyzethez;

- hogy támogatást nyújtsak azokban a helyzetekben, amikor az olvasó azt érzi, nincs tovább, reménytelen minden, hovatovább a kapcsolatai is válságban vannak. Ezek az emberek végigkövethették(hetik), hogyan dolgoztam fel a kudarcokat, hogyan nevettem bele a sors arcába mikor egy újabb pofont kaptam, hogyan kerültem padlóra, és hogyan álltam fel onnan, milyen gondolatok cikáztak a fejemben, hogy éltem meg ha terhes nőt láttam, ha elvetéltem, vagy ha szimplán csak otthon a lombik végett összevesztünk;

- célom volt az is, hogy lássa meg a világ, bármi nehézség jön a pár életében, azt, ha igazán szorosan szeretik egymást akkor kibírják, és ezáltal az a láthatatlan kapocs egyre szorosabb és szorosabb lesz közöttük, függetlenül attól, hogy morog-e a másik a fürdőszobai összefröcskölt tükör miatt, vagy sem;

- segített a napló abban is, hogy saját magam is sorstársakra találjak, és az ő vigasztalásaikból, tanácsaikból erőt meríthessek.

Ez az én naplóm, ezek az én gondolataim, és azok a bejegyzések, vélemények amelyek életünk legszomorúbb időszakaiban születtek, azok azért lettek, mert akkor abban a pillanatban, ezt éreztem, ezek kavarogtak  bennem, ezek szorongatták a lelkem. Minden leírt mondatomat vállalom, akkor és abban a helyzetben az érzéseim alapján lettek virtuálisan papírra vetve.

Nagyon-nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki szívvel, és szeretettel olvasta bejegyzéseimet, és ha gondoljátok legyetek velem a későbbiekben is. 

Aki szeretne tovább olvasni annak - ha kapok e-mail címet, akár itt, akár a közösségi oldalon, vagy e-mailben -, küldök meghívót.  

Tudom, hogy vannak zugolvasóim is. Mivel nem szeretném, hogy innentől kezdve olyan is olvassa soraim aki aztán a visszájára fordíthatja, ezért kérem, hogy aki olvasni szeretne, de még sosem szólt hozzá, egyáltalán nem ismerem, nem váltottunk üzenetet, nem olvasom a blogját, nem is tudom, hogy itt van, az a facebookon keressen meg, csak egy üzenet erejéig. Köszönöm!