Szülőszoba látogatás

A héten megjártuk a Szent Imrét és találkoztunk a szülésznővel.

Nem tudom, más hogy van vele, de én akárhányszor járok ebben a kórházban, mindig eltévedek. Most is meg volt beszélve, hogy a szülőszobán találkozunk, erre amikor megálltunk a babanézős ablak előtt, akkor már kezdtük kapizsgálni, hogy nem jó helyen vagyunk. 

A szülőszobák nagyon szépek, abszolúte nincs kórház jellege és ez nagyon tetszik. A szülésznő körbevezetett. Megnéztük a vizsgálót, amibe rögtön azután kell menni, hogy csöngettünk a szülőszobán, a vajúdót ami 6 ágyas és ott Pisti nem lehet benn, a szülőszobákat amiből 3 sima, 1 alternatív. Ide 2 ujjnyi méhszájtágulás után lehet átmenni a vajúdóból. 

A 3, úgymond sima szoba annyiban más, hogy ott nincs kád-, bordásfal és kötél, illetve franciaágy helyett állítható ágy van. Van viszont zuhanyzó és labda. Nekem mindegy melyikbe kerülök, csak a gyerek jól legyen...

Szülni saját ruhában fogok, Apukának pedig speckó öltözék szükséges - ez az Apa csomag - amit gyógyászati segédeszköz boltban lehet megvásárolni. 

A szülésznő nagyon kedves, közvetlen és tegeződünk. Elmondta, hogy minden nagyobb vizsgálat után hívjam telefonon, hogy átbeszéljük hol tartunk, valamint a 35. héten találkozunk személyesen szintén a szülőszobán, amikor is megbeszéljük, hogy mikor kell kórházba indulni, milyen fájásoknál, a kórházba érkezéskor mi lesz a menet (Ez azért is jó, mert a látogatásunkkal egyidőben zajlott a szülésfelkészítő is, amely pont ezeket a kérdéseket járta körül). 

A kórházban egyébként betöltött 36. hét után lehet szülni, ugyanis nem szakosodtak koraszülött ellátásra. Ha mégis előbb jönne a baba akkor a SOTE 1, vagy a János kórház közül tudok választani. 

De szépen kivárja az idejét :)

Beszélgettünk arról is, hogy első baba lesz, milyen hosszú út van mögöttünk, hány műtétem volt, hány lombik, mi lett az előző babával. És a kérdés: hogy viseltük ezt az időszakot? 

Igazából szarul, de amiért mégis elsírtam magam az az, hogy most először fogalmaztam meg kívülállónak mindazt a problémát, hogy sok év küzdelem és csalódás után egyszerűen nem merek 100 százalékosan hátradőlni, pedig milyen jó lenne. Az egyik legnagyobb feladatom legyőzni a hülyeségemet, de ha őszintén kell válaszolni, akkor azt mondom, hogy a rögös út miatt elvesztettem a boldog tudatlanságot és felesleges köröket csinálok/teremtek magamnak. Elsírtam a sok aggódást, felesleges félelmeket, hisztit, az ultrahangok előtti pánikot. 

Egyben azt is megfogadtam, hogy utoljára rinyáltam! Itt is, máshol is. Eddig is minden rendben volt. Továbbra is renden van minden!

A szülésznő is azt mondta, mint mindenki, hogy bízni kell, és már eddig is bizonyított a Baba, a Jóisten, bízzak és minden rendben lesz. Annyira de annyira jól estek a szavai, pedig annyiszor hallottam már. Tőle más volt. Azt is mondta, hogy teljesen megérti ami végbemegy bennünk, hisz a saját lányáék már 4 éve próbálkoznak és még nincs baba. 

A sírás után sokkal jobb lett, és azóta nem agyaltam hülyeségeken. Remélem ez így marad. Minden nap beszélgetek Bé-hez, ha vezetek akkor énekelek - amúgy borzasztó hangom van -, és minden reggel végigsimizem a hasam, és konstatálom, hogy igen, itt van Ő, bár néha még mindig hihetetlen. :) Már egy pillanat alatt megvan a szívhangja, és egyre hangosabban is hallani, sőt, még azt is lehet hallani ha ficereg, rugdos, vagy épp elfordul :) Annyira de annyira szeretem! És igen: megszületik és egészséges, és minden rendben vele! :) Addig pedig élvezem a várandósságot! Ennyi.

https://www.facebook.com/video.php?v=359317124232057