Karácsony első napja a 6. hónap kezdete

Az Életemben az egyik legcsodálatosabb dolog/érzés amikor a Csodalány ficereg a hasamban. Nincs a huppanásaihoz fogható! Egyszerűen nincs!  Köszönöm, hogy mindezt átélhetem! 

Mindenkinek áldott karácsonyt kívánok!  

Babamozi karácsony előtt

A G1 intézetben volt egy befoglalt időpontunk a tegnapi napra. Nagyon szétnézni nem volt időnk, mivel óriási dugó volt, így el is késtünk kicsit. Annyi volt hogy berohantunk, majd én egy gyors mosdóra elillantam, és be az uhuba.

Kisbogár Lelle tökéletes mint mindig! :) <3 Ciklus szerint 22+5 volt tegnap, gép szerint 22+4. Hála az Égnek, eddig minden alkalommal maximum egy nap volt az eltérés. :)

A pindúr fejét a méhlepénybe fúrta, így jórészt olyan képek készültek ahol takarásban van a kicsi arca, vagy épp a méhlepényen kereszül látható. Végig éreztem ahogy vizsgálatkor ficerált! 533 gramm. Imádás van! Imádáááás!

Ami Nekem személy szerint furcsa volt, hogy folyamatosan szabatkozott a szonográfus, hogy jajj a kis fejét a méhlepénybe fúrja, ettől sokkal jobb képek lennének, majd a vizsgálat végén: jajj jobb híján ezek a képek lettek. Én meg nem győztem mondani, hogy Nekünk ezek a legjobb képek és nagyon büszkék vagyunk! Úgy vettem észre, hogy kényszerszerűen igyekezett a szonográfus képet csinálni az arcocskájáról, és az elején hiába mondtam, hogy Nekünk így is tökéletes, a lényeg, hogy a gyerek rendben van, még próbálkozott, és próbálkozott. Összesen 4szer mondtam el mindezt, és azután hagytuk abba a vizsgálatot. 

Nagy élmény volt számunkra! Mint mindig! Csak azt a következtetést vontam le, hogy sok 4D-re járó pár lehet, akik addig nem akarják befejezni a vizsgálatot amíg szemből, premierplán nem kapnak egy képet a gyermekről. 

 

Mindent egybevéve: az első uhu volt amin nem izgultam, mivel az odaúton is, és a vizsgálat alatt is éreztem ahogy ficereg

Most értem el odáig hogy: 

hiába tudtam már augusztusban, hogy jön, -rossz szó ide a nem hittem el, mert elhittem- csak akkor még olyan megfoghatatlan volt. Mostanra már tényleg bele tudok helyezkedni abba, hogy úristen, lesz egy kész kis emberkém tavaszra, akiről elsősorban nekem kell gondoskodni. Föld felett járok kettő centiméterrel. Na de ám a Pisti is. Mindenkinek újságolja, hogy hozzánk majd érkezik a lányunk! Úgy imádom!

És akkor a képek, szerintem meg tök jók :) Nade én elfogult vagyok :) :) :) 

<3

Lelle lábikó, ami majd szét lesz puszilgatva

Helyesbítek: az egész Lelle szét lesz puszilgatva :)

Vérvevőknél

Ma megvolt a 2. trimeszteri vérvevés a cukorterheléssel együtt.  Eredmény holnap, viszont készítettem a cukormérőmmel méréseket.

0 perces: 3,8
60 perces: 6,3
120 perces: 3,8

Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem tartom a diétát.

22+2 ma volt az első körös kismamafotózás ;)

Ha készen lesznek a képek akkor hozok. :)

Ezek nem a fotózáson, hanem Anyáéknál készültek. Ja és elcsórtam egy munkahelyi karácsonyfadíszt. :)

Egy csoda!

21+2

És ficereg és huppan és ficereg! :) Úgy gondolom, hogy nem önthető szavakba ez az érzés. Jellemezhető a fantasztikussal, de sokkal több annál! !! Annyira imádom!
Még csak hanyatt fekve érzem igazán,  bár néha már ülve is! Olyan mintha a szívünk dobbanna a hasunkban, de jóval erősebben. És persze kiszámíthatatlanul. <3 Van amikor a dobbanások egybefüggő ficerálásokká lesznek. Ma este Pisti is érezte!  :) <3

Köszönjük, hogy átélhetjük mi is a csodát!

Télapós

Minden hasonló idegi állapotban lévőnek kötelező olvasmány!

Made by Péter Müller :

"Ha lesz időd még visszanézni halálod előtt az egész életedre, azt fogod látni, hogy elejétől a végéig fölöslegesen féltél.

Csakis ettől féltél, mindig, ami most történik veled, s lám, ettől sem kell félni. Nincs halál. És mennyi mindent rontottál el a félelmed miatt! Hány dolgot nem mertél megtenni, hány dolgot rontottál el, félelemből!

Nem mertél igazán szeretni. Félelem és az igazi szeretet egymást kizárja. Az a szeretet, amit bármiféle félelem vagy szorongás motivál, nem valódi szeretet. Semmi köze hozzá. Csak szenvedély, csak egy kiszolgáltatott, gyenge ember érzése - de nem szeretet. A szeretet olyan állapota a lelkünknek, mely teli van bizalommal. Ebben a bizalomban élnek az állatok, akik néha megrettennek ugyan, nem is alaptalanul, de sohasem félnek. Óvatosak, vigyáznak, ösztönösen érzik, hogy létezni néha veszélyes - de nem félnek. Félni csak akkor kezdenek, ha okuk van rá. Aggódni és szorongani pedig csak akkor, ha túlságosan sokáig élnek emberek közelében. Tőlünk tanulják.
Az emberek elmondhatatlan többsége szorong. De hány szorongó macskát ismersz? És tanácsolom: ne féltsd a gyerekedet. Vigyázz rá! Fél szemmel kövesd a lépteit - de ne féltsd! Bízz benne! S a benne lakó lélekben. Aggodalmas szülők gyermekei gyakran egy életen át nem tudnak megszabadulni a lelkükbe írt hibás programtól."



Ugye milyen igaz?! Azért kissé szíven ütött. Én is kaptam. Köszönöm! :)

Felező :)

Én is angyalka lettem egy kezdeményezésben

Mégpedig úgy történt hogy a Kretty már sokadjára mesélt a facebookon megbúvó zárt kezdeményezésről, ami nem alapítvány, nem pénzt kérnek, egyszerűen csak jóérzésű, segíteni akaró emberek gyűlnek ide ismeretség alapján, akik minden karácsonykor egy-egy gyerekőcöt megajándékoznak. 

Olyan gyerekek ők, akik állami gondozásban, vagy ugyan a szülőjével/szüleikkel élnek, de krízisotthonban laknak. A kezdeményezésbe bevont intézmények lakói minden évben írnak egy levelet a saját angyalkájuknak, hogy kik is ők, hol laknak, mit szeretnek csinálni szabadidejükben, és mi tenné őket boldoggá karácsonyra. 

Az általuk írt levél - véletlenszerű kiosztás útján - e-mailben érkezik meg az ő saját angyalkájához. 

Így kaptam én is. Nekem egy 1 éves 5 hónapos kislány kívánságát kell teljesítenem. A levelet az anyuka fogalmazta, aki mesélt a kislányról - egyes szám első személyben - és leírta, hogy a picilány a 4 testvérével együtt krízisotthonban lakik. (Krízisotthonok az olyan átmeneti szálláshelyek, ahol egy szobában biztosítják a család együtt élését, akik valami elől menekültek ide. Lehet ez akár az, hogy bedöntöttek egy kölcsönt így nincs fedél a fejük felett, azonban sokan vannak, akik az "apa" agresszivitása elől találnak itt menedéket.

A kislánynak babát és tanulókutyát valamint egy használt sportbabakocsit kértek. 

Aki szétosztotta a levelet mondta, hogy a keret összege limitált: 7.000 Ft, szóval a babakocsival ne foglalkozzak, ha esetleg valaki a csoporton belül felajánl, akkor kapnak. 

Nos aznap, ahogy a levelet megkaptam és kinyomtattam, munka után bementem egy boltba, és épp Anyunak meséltem telefonon, hogy mi az angyalka program. Mikor letettük a telefont, az eladó jelezte, hogy hallotta miről beszélek és neki van egy piros sport babakocsija, azt szívesen odaadná a rászoruló kislánynak. Nos én annyira meglepődtem, hogy csuda. :) Nem győztem mondani, hogy köszönöm, valamint ezért nem fogok/tudok fizetni... Azt mondja érti az egész lényegét, nem is kell fizetni, ő is angyalka akar lenni.

Vannak még melegszívű emberek!!

A kinyomtatott levelet otthagytam neki, valamint megígértem, hogy a hivatalos ajándékátadóról - ami december 21-én lesz - készítek képet és beviszem hozzá. :)

A 20. hétben 1 év után

Szerdán 18+6 naposan voltunk a genetikai ultrahangon, szintén ugyanott ahol korábban, a Mátyásföld Klinikán. 

Elképesztő alaposan végignézték Bé-t aki most már 1100%osan kislány. 

Az agyát például úgy pásztázta a szonográfus, hogy a teljes képernyőn az agya volt és vonalzó szerűen milliméterről milliméterre átnézte. Mindene tökéletes, és mi annyira, de annyira büszkék vagyunk rá! Olyan jó hallani amikor sorolják, hogy a szervei, a lebenyek, a szem, fül, agy, gerinc és minden de minden teljesen rendben van. A vizsgálat alatt rengeteg kép készült, és a szonográfus - ahogy a 12. hetes ultrahangon is - a vizsgálat végén áthívta a főorvost, aki először átnézte a képeket, elmondta, hogy ez alapján elváltozást nem lát, viszont jelezte, hogy egy kicsit ő is ránézne a gyerekre. Szóval pluszban még ő is átsikálta a hasamat. Oké, hogy drága egy ultrahang, de szuperjó, hogy ketten is megszakértik. :) 

Mindkét doki tündér egyébként. A szonográfus annyira de annyira emberi nőszemély, hogy csúcs. A vizsgálat alatt is folyton magyaráz, és nem feltétlen azt, hogy mit csinál, hanem mindenféléről, hogy oldja a feszültséget. Eléggé megérintette szerintem a sztorink, mert a vizsgálat végén rámtette a kezét és azt mondta - olyan Krizsás szemedbenézősen - "Ez a gyerek egészséges Martina, menjenek el vacsorázni és igyon meg 2 deci bort." :) Nagyon szimpi volt, meg is ölelgettem. :) Legközelebb a 30. heti kötelező vizsgálatra van helyünk hozzá február elején. 

Sokat nyígtam mostanában, hogy nem érzem a gyerekem. Nos az elmúlt napokban 5-6 nap, már, mintha. Ebben a szonográfus is megerősített, mivel volt egy pont amikor magyarázott - az ultrahangfejet nem mozgatta - de rá volt nyomva a hasamra, és ő mondta, hogy érezte rajta keresztül ahogy ficergett. :)
Amiket érzek annál nem lehet még erősséget meghatározni. Hogy is mondjam, olyan, hogy naponta kapok 2-3 huppanást, vagy 1-2 rezgést. :) Ma reggel is huppant egyet a bal oldalon. Gyorsan elővettem a szívhangfigyelőt és odarakva éreztem, hogy valóban felvan, mert ott ficergett. Szóval érzem néha, kicsikét - remélem napról napra jobban - és biztosan tudom már, hogy melyik ő, és melyek a beleim. Csudajó, szavakkal le nem írható érzés! Annyira szeretem őt!!!! <3 <3

Akkor egy kép a Lelle babáról:

A gyógyszereimet -velük együtt a Mercformint is- már korábban leépítettem, és azóta olyan jó a cukrom hogy ihaj. Szerintem nem lesz gond a cukorterheléssel sem. Legalábbis remélem. 

Femibion 400-at szedek, és Magnerot-ot. Néha iszom Ca pezsitabit, na nem azért mert annyi abban a hatóanyag, hanem mert finom. 

És az állandó szerem az L-Thyroxin továbbra is, bár az adagját fokozatosan csökkentgettem. 75 mellett lettem várandós, emeltük 100-ra, majd 3 nap 100 és 4 nap 75. Most viszont - 0,9 TSH volt legutóbb - úgy szedem hogy heti 3-szor 75 és 4-szer 50. Jövő héten megnézetem ismét. Ha esetleg nagyon felment akkor az 50-et felviszem 75-re. 

Aztán tegnap voltam kismama relaxáción. Tulképp ami a nevében is benne van, relaxálunk, elképzeljük magunkban a babát, beszélgetünk az érzéseinkről, félelmekről. Nekem ez nagyon jót tesz, főként hogy az a csajszi tartja aki a kineziológusom is volt anno. 

És van még valami. Dátum szerint ma egy éve, - nap szerint tegnap-, hogy elment a Kisnyünyüt. :'( :'(  Akkor esett le az első hó is tavaly, és a Bolgárkertész utcában voltunk ultrahangon. (Korábban ott volt a Magzati Diagnosztikai Központ)

Soha de soha nem fogom Őt elfelejteni! Rengetegszer eszemben van, és megköszönöm neki is, hogy Bé baba most itt növöget a pocakomban. Asszem talán Est írta valamikor - bár lehet tévedek - hogy akkor van igazán megnyugvás, -de feledés akkor sincs -, ha az esemény fordulóján már ott az élő, fejlődő baba a pocakban. Náluk pont úgy volt, hogy amikor megszületett volna a kislányuk, ott volt a hasában a kisfiuk. 

Nos, csak reméltem, hogy esetleg a csoda ismét megtörténik velünk ez év novemberéig, és tényleg Nekem is megadatik, hogy amikor eljön/ne a fájdalmas nap, itt legyen velem a születendő gyermekem.

Megadatott, és itt van! És hál az Égnek, egészséges! 

Viszont azt álmomban nem gondoltam volna, hogy a Bolgárkertész közelébe nem mentem egy évig és pont tegnap vitt arra az utam, mert oda mentem a rá merőleges utcába kismama relaxra. Tettem is ott egy jó nagy kört mert alig találtam parkolóhelyet. Szívszorító és egyben mégis örömteli volt az érzés. Na jó, azért tegnap sikerült bőgni egy sort. De inkább azon, hogy milyen szerencsések vagyunk és milyen furcsa az élet, milyen a sors fintora, hogy pont egy év után - hasamban a Babával - vezet az út oda, ahol életem egyik legszomorúbb hírét közölték velünk.

És semmi mást nem tudok írni és csak ismétlen magam: Imádjuk ezt a Babát, és köszönjük mindennek és mindenkinek, hogy Bé velünk van! És a másik: Nem tudhatod, hogy mi lesz Veled holnap, nem tudhatod hol leszel egy év múlva. Nem Te irányítasz, de kárpótol az Élet, csak az idejét nem tudod. 

Mivel azonban nem jó a szomor, ezért mutatok: íme Bé járgánya:

ABC Design Mamba. Kifutó darab, a közeli Brendonokban már csak egy volt ebből a színből dobozában, a többi kiállítási darab.  Így megvettük. :) Annyira szuper és még annál is inkább szuperebb érzés! 

Egyébként jó masszív kocsi és jobbra-balra lehet pakolni az ülést, tehát a sportrész is lehet szemben velem ha azt szeretnénk. :)

És a végére a boldogság, imádat tárgya ismét:

 

Imádom! Imádom! Imádom! És alig várom a tavaszt hogy találkozzunk szemtől-szembe, és jól összeölelőzzem! :) :)

18. hetes :)

12+2 és 18+0 reggel

Baba neme ápdét

Tegnap 17+4 naposan voltunk egy ultrahangon - természetesen nincs gond hál Istennek, - csak már rég láttuk Bé-t, és kezdett elborulni az agyam. Mivel nem érzem még Őt, így vasárnap úgy keltem, hogy minden hülyeséget beképzeltem magamnak. Addig-addig, míg vasárnap este 21.40-kor időpontot kértem egy vizsgálatra.
Naszóval:
Minden rendben a Csöppömmel, aki 17+2 napos az Újpesti rendelő ultrahangja szerint, szépen fejlődik és nagyjából 200 gramm. :) Imádom! A mellső fali lepény végett természetes, hogy nem érzem, de megnyugtatott, hogy igazi kis izgága. :) A leletre is azt írták: nagyon élénk magzatmozgás tapasztalható :)
Mosolygott, ivott a magzatvízből és premierplán mutatta, hogy ő - az én Kisfiam - LÁNY! :) :)

Ez alapján - és ha a jövő heti genetikai uhu is igazolja, hogy valóban kislány, megvan a neve. :) :)

 

16+5 Pocó, toxoplazma

Gyakorlatilag ugyanakkora a pocak a képen mint a 12 heti fotón. Annyi a különbség, hogy a múltkori délután, munka után készült, míg ez már az ébredés utáni állapot :) Keveset fáj a hasam, de amikor igen, akkor bepótol egy hetet is. Ha fekszem akkor még nem emelkedik ki a méhem, és még nem érzem Bé-t határozottan. Azt néha igen, hogy mintha - mintha! - kaparászna, de utána napokig semmi. 

Más első babás - esetleg olyan mint én, akinek mellső fali a lepény - hogy volt ezzel?

 

A szívecskéjét hallgatjuk. Erős ütemes, szóval szerintem jól van, csak jó nagy a helye. Bár hogyne lenne, nekem tipikus homokóra alakom van, jó széles csípővel. Ott van helye bőven. :) 

A hétvégén kitaláltam magamnak, hogy nem nézettem 2012 óta toxoplazmát. Tudjátok, ez a macskák, nyers cuccok, mosatlan gyümölcsök és zöldségek által elkapható fertőzés, ami terhesség alatt agyi károsodást okozhat a babánál. Ha valaki mégis akut pozitív, akkor napi 6 szem antibiotikumot kell szednie egészen a szülés végéig, aztán vagy-vagy...

Nos ezzel a vérvétellel úgy voltam mint a rákszűréssel. Agyban tudom, hogy nincs bajom és nem is érdekel egészen addig, mígnem az eredményre nem várok. Akkor már méhnyakrákot, halált, mindent beképzelek magamnak... Nem részletezem milyen gondolataim voltak, hogy ha pozitív lenne a toxo. 

Aztán persze próbáltam magam lehiggasztani. 

Figyelemelterelőnek megbeszéltük milyen bútorokat szeretnénk a gyerekszobába ( Pisti nagyon szeretne sarokszekrényt :)), viszont ha már vesszük, akkor nem mintásat, hanem normál szekrényeket, kiságyat vennénk. Már csak azért is, mert az a bútor akkor maradhat neki nagyobb korára is. Kivétel a kiságy :)Véglegesítettük a babakocsit - elméletben - viszont az a márka azt a típust, abban a színben már nem gyártja, kifutó darab lett. Jövőre már egész biztosan nem lehet kapni. Szóóóval, a következő uhu napján november 19-én, megyünk is megvenni. :) Ha addig el nem fogy. 

Visszakanyarodva a toxora: ma a Bálint analitikában kezdtem és 12.03-kor meg is érkezett az eredmény: 

TOXOPLASMA      ______         
TOXOPLASMA IGG. NEG.           
TOXOPLASMA IGM. NEG.   

Huhhhhh. Nagy-nagy kő le. :) Kb. 2-3 hónap múlva ismétlés, mert az IgG negatív azt jelenti, hogy életem folyamán még nem estem át a fertőzésen, az IgM pedig azt jelzi, hogy akut fertőzés nincsen. Vagyis kontrollálni kell bizonyos időközönként. 

Egyébként ha valakinek az IgG pozitív az csupán annyit jelent, hogy korábban már átesett a fertőzésen, és életre szóló védettséget szerzett, vagyis nem kell ismételni.

Szülőszoba látogatás

A héten megjártuk a Szent Imrét és találkoztunk a szülésznővel.

Nem tudom, más hogy van vele, de én akárhányszor járok ebben a kórházban, mindig eltévedek. Most is meg volt beszélve, hogy a szülőszobán találkozunk, erre amikor megálltunk a babanézős ablak előtt, akkor már kezdtük kapizsgálni, hogy nem jó helyen vagyunk. 

A szülőszobák nagyon szépek, abszolúte nincs kórház jellege és ez nagyon tetszik. A szülésznő körbevezetett. Megnéztük a vizsgálót, amibe rögtön azután kell menni, hogy csöngettünk a szülőszobán, a vajúdót ami 6 ágyas és ott Pisti nem lehet benn, a szülőszobákat amiből 3 sima, 1 alternatív. Ide 2 ujjnyi méhszájtágulás után lehet átmenni a vajúdóból. 

A 3, úgymond sima szoba annyiban más, hogy ott nincs kád-, bordásfal és kötél, illetve franciaágy helyett állítható ágy van. Van viszont zuhanyzó és labda. Nekem mindegy melyikbe kerülök, csak a gyerek jól legyen...

Szülni saját ruhában fogok, Apukának pedig speckó öltözék szükséges - ez az Apa csomag - amit gyógyászati segédeszköz boltban lehet megvásárolni. 

A szülésznő nagyon kedves, közvetlen és tegeződünk. Elmondta, hogy minden nagyobb vizsgálat után hívjam telefonon, hogy átbeszéljük hol tartunk, valamint a 35. héten találkozunk személyesen szintén a szülőszobán, amikor is megbeszéljük, hogy mikor kell kórházba indulni, milyen fájásoknál, a kórházba érkezéskor mi lesz a menet (Ez azért is jó, mert a látogatásunkkal egyidőben zajlott a szülésfelkészítő is, amely pont ezeket a kérdéseket járta körül). 

A kórházban egyébként betöltött 36. hét után lehet szülni, ugyanis nem szakosodtak koraszülött ellátásra. Ha mégis előbb jönne a baba akkor a SOTE 1, vagy a János kórház közül tudok választani. 

De szépen kivárja az idejét :)

Beszélgettünk arról is, hogy első baba lesz, milyen hosszú út van mögöttünk, hány műtétem volt, hány lombik, mi lett az előző babával. És a kérdés: hogy viseltük ezt az időszakot? 

Igazából szarul, de amiért mégis elsírtam magam az az, hogy most először fogalmaztam meg kívülállónak mindazt a problémát, hogy sok év küzdelem és csalódás után egyszerűen nem merek 100 százalékosan hátradőlni, pedig milyen jó lenne. Az egyik legnagyobb feladatom legyőzni a hülyeségemet, de ha őszintén kell válaszolni, akkor azt mondom, hogy a rögös út miatt elvesztettem a boldog tudatlanságot és felesleges köröket csinálok/teremtek magamnak. Elsírtam a sok aggódást, felesleges félelmeket, hisztit, az ultrahangok előtti pánikot. 

Egyben azt is megfogadtam, hogy utoljára rinyáltam! Itt is, máshol is. Eddig is minden rendben volt. Továbbra is renden van minden!

A szülésznő is azt mondta, mint mindenki, hogy bízni kell, és már eddig is bizonyított a Baba, a Jóisten, bízzak és minden rendben lesz. Annyira de annyira jól estek a szavai, pedig annyiszor hallottam már. Tőle más volt. Azt is mondta, hogy teljesen megérti ami végbemegy bennünk, hisz a saját lányáék már 4 éve próbálkoznak és még nincs baba. 

A sírás után sokkal jobb lett, és azóta nem agyaltam hülyeségeken. Remélem ez így marad. Minden nap beszélgetek Bé-hez, ha vezetek akkor énekelek - amúgy borzasztó hangom van -, és minden reggel végigsimizem a hasam, és konstatálom, hogy igen, itt van Ő, bár néha még mindig hihetetlen. :) Már egy pillanat alatt megvan a szívhangja, és egyre hangosabban is hallani, sőt, még azt is lehet hallani ha ficereg, rugdos, vagy épp elfordul :) Annyira de annyira szeretem! És igen: megszületik és egészséges, és minden rendben vele! :) Addig pedig élvezem a várandósságot! Ennyi.

https://www.facebook.com/video.php?v=359317124232057

Leálltam a szerről

Vagyis: 15+4 nap -azaz tegnap- elhasználtam az utolsó szem Utrogestant is. Gondoltam lejegyzem. :)

Ma kiütés lett a számon. :( Remélem nem herpesz, már csak azért is mert olyanom még nem volt és nem most kellene kipróbálni.

Igazából ez olyan kiütés -remélem - mint amikor lázasak vagyunk, vagy épp más után iszom. Megjegyzem gyerekkorom óta nem ittam más után. Na jó még a babavárás előtt pálinkát üvegből ami kézről-kézre járt. Mentségemre legyen szólva a pálinka fertőtlenít :)

Szintén mai történés, délelőtt volt nálunk a védőnő és hozott Felicitas kupont meg kismappát, valamint a Pistinek "Apa füzetet". Ugyanazokról beszélgettünk mint amikor hozzá megyek tanácsadásra. Igazán jófej, egy órát itt volt nálunk. Pisti is itthon volt, mivel szeretné mindenből kivenni a részét, így mindent úgy szervezünk, hogy jelen lehessen. Ma pl. előbb eljön munkából, mert 18.00-ra megyünk a Szent Imrébe találkozni a szülésznőmmel, és megejtjük a szülőszoba látogatást is.

Kicsit furcsálltam, hogy ilyen korán, de a szülésznő azt mondta, hogy az első találkozás erről szokott szólni. Már nagyon várom.

Addig viszont még meg kell járnom Budát és vissza, mivel már több mint egy hete itthon héderezek, így mennem kell a táppénzes papíromért. Használom már az övterelőt amit Solya barátnőmtől kaptam kölcsön, de mivel ez az egy van, és két autó, kicsit vicces, hogy mindig pakolgatjuk ide-oda.

Az én kocsim vezetőülésén van alapjáraton. De ha közösen megyünk valahová akkor Pisti autójába áttesszük az anyós ülésre, ha pedig úgy jön ki a lépés, hogy én vezetem az övét, akkor átkerül a vezető oldalira is. :) Szóval, van már gyakorlat a ki-be és átpakoláshoz. :)

Ma még hallgatózni is szeretnék. Még rá kell vennem a Pistit. Amióta sokat bénáztam vele, - vagyis sírva hívtam, hogy azonnal jöjjön haza mert nincs meg a gyerek szívhangja, ki tudja mi történt... - na azóta csak ő "vizsgálhat".

Úgy gondolom, heti 2 hallgatózás belefér, annál is inkább mert tökélyre fejlesztettük ezt is. Már se perc alatt megtaláljuk, no nem azért mert valahol már kidomborodik - még lapos fekve a hasam -, hanem mert rájöttem, hogy ha párnát teszek a medencém alá - mily felfedezés - akkor feljebb kerül Bé baba és hamarabb meghalljuk. Kopp. Kopp. Kopp.

Kb. az egész művelet hasbekenéstől szívhangig való olvadozással együtt két és fél perc. :) :)

Bé neme

Szombaton megtörtént Bé baba nemének bejentése az én szüleimnél is. Egy tortát kaptak, amibe előzőleg a cukrászdával megbeszéltem, hogy nekünk bizony kék színű krém kell bele. Így Anyáék számára a tortavágáskor derült ki, hogy KISFIÚ az első unoka. :)

Pisti szüleinek - mivel ők utaztak el, csak szimplán telefonon az uhu napján bekiabáltuk. :)

 

 



:) :)

Rinyálósból szentimentális

Köszönöm szépen mindenkinek a jókívánságokat!
Nagyon kedvesek vagytok mindannyian! :)

 

Tudjátok, valahol legbelül - függetlenül az álomtól - a 12. heti uhu óta tudom, hogy fiam lesz. Nem tudom megmagyarázni. Hozzátartozik, kb. 16 éves lehettem, amikor egy osztálykirándulás alkalmával azon filóztunk, hogy ki megy először férjhez, kinek lesz előbb gyereke és az milyen nemű lesz... Na ekkor én rögtön rávágtam, hogy az első gyerekem 100% kisfiú lesz!

 

Tegnap mégis keveset aludtam és azon filóztam, hogy jó anyukája leszek e az én Csöppömnek, fog-e szeretni míg világ a világ, fogja-e hagyni, hogy szeressem míg világ a világ?...

Igen-igen, egyik nap még azon idegeskedem, ugye él? Ugye jól van? Ugye egészséges? Másnap meg már azon gondolkozom, hogy a kicsi fiam lesz akkor is, ha majd megházasodik.

Terhesség, hormonok, őrület, naná.

 

Szóval tegnap este jócskán előreszaladtam az időben, és szerintem az indikátor az volt, hogy én gyerekként szimbiózisban éltem Anyával mert csak egymásnak voltunk, így természetes, hogy bújtam és mindent megosztottam Vele. Most is sokat vagyunk együtt és hívjuk egymást kb. naponta.

Nem volt gyerekként apukám, nem volt fiútesóm, fiú sem a közelemben. A Nagypapám is korán elment, így férfi/fiú mint olyan, nem volt jelen az életemben.  Így azt nem láttam, hogy nevelik a kisfiúkat...

Ergó: remélem jó anyukája leszek a fiamnak, olyan aki nem láncolja magához, olyan aki jó mintát fog neki az apjával együtt adni, akivel jól fogják majd együtt nevelni.
Szeretném ha sokáig hagyná hogy fogjam a kezét, és ha nem mondaná azt amikor bekísérem a suliba, hogy már ciki vagyok.

Szeretném ha tisztelettudó lenne és figyelmes.

És szeretném ha majd engem hívna fel először, hogy eljegyezte a barátnőjét.:) Na jó. Most már sírok ...

 

Úgy de úgy szeretem a gyerekemet! Az én kisfiamat!

 

És ezen a versen is potyognak a könnyeim annyira szép. A tegnap esti örömsírás után találtam. Annyira kedves vers, és ettől csak mégjobban várom a tavaszt, hogy átölelhessem Őt.

 

Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú!

 

Van, amit az ember előre megérez.

Különösen akkor, ha nemsokára anya lesz.

Biztos voltam benne, hogy nekem csak kislányom lehet.

A fiúk szemtelenek, durvák és csúnyán beszélnek.

A lányok szépek, kedvesek és szeretik a mamájukat.

Nekem lányom lesz.

Szőke hajú és kék szemű.

Angyalka, Tünde vagy Virág.

Vagy fekete hajú és sötét szemű.

Akkor meg Réka, Klaudia vagy Dorottya.

Esetleg Seherezádé.

Persze lehet vöröses hajú és zöld szemű:

Rebeka, Mónika vagy Kleopátra,

s ha gesztenyebarna lesz, szürkés-kékes-zöld szemmel: Kinga, Georgina vagy Gyöngyvér.

Már eljött az ideje,

és én még mindig nem döntöttem.

Mert az apja is mondott neveket,

és ezzel csak megzavart.

Végül úgy határoztam, hogy előbb majd

megnézem, hogy milyen színű a haja meg a szeme, és attól függően lesz Amanda, Imola vagy Fruzsina.

Úgyis tőlem kérdik, hogy mi legyen a neve, ha már megszületett.

Hát valóban tőlem kérdezték, csak előbb annyit mondtak:

GRATULÁLUNK, ANYUKA! KISFIÚ!

Mert úgy látszik, néha még egy anya is tévedhet a megérzéseiben.

És az az érdekes, hogy amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kisfiam van, eszembe se jutott, hogy lányt akartam, csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges, és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk,

Hogyan is lett volna lány, mikor fiú!

És amikor megkérdezték, hogy mi legyen a neve,

mindjárt kettőt is mondtam,

pedig nem is gondolkoztam rajta,

csak egyszerűen tudtam, hogy úgy hívják.

Különben is, nehéz lett volna eldöntenem,

hogy melyik név illik jobban hozzá, mert kicsit kopasz volt, és nem nyitotta ki a szemét.

De amikor mellém fektették, és azt mondtam neki, hogy drága kisfiam,

láttam, hogy megérti, és ő is szeretné nekem azt mondani, hogy drága anyukám.

Persze erre még várnunk kell egy kicsit.

 

Én az első perctől fogva örültem a fiamnak,

 csak akkor még nem tudtam, hogy másnak is akkora öröm,

hogy nekem fiam született.

Hogy örült az apja!

Sose mondta, hogy ő fiút szeretne,

de valószínűleg így van,

mert egyre csak azt kiabálta, hogy

fiam született, fiam született, fiam született,

amíg fel nem világosítottam, hogy nekem is.

Én igazán az első perctől fogva örültem a fiamnak,

és annak is örültem,

hogy az apja annyira örül a fiának,

pedig akkor még nem is gondoltam arra,

hogy egy fiú az sokkal jobb, mint egy lány.

Aztán meggyőztek róla.

Örülj, hogy fiú! mondta az anyám,

egy fiúnak mindig könnyebb az élete!

És ő csak tudja, hiszen lánynak született.

Örülj, hogy fiú! mondta az apám,

egy lánnyal mindig sokkal több baj van!

És ő csak tudja, hiszen neki is lánya van.

Örülj, hogy fiú! mondta a bátyám,

így nem fog annyit bőgni, mint te, kiskorodban!

És neki is igaza volt, mert én tényleg sokat bőgtem, amikor ő húzta a hajamat.

Örüljön, hogy fiú, mondta a nővérke is, amikor haza készültünk,

és a kezembe nyomta a kisfiamat.

Igaz, hogy ő nem mondott többet,

mert szaladt vissza a többi kisbabához, aki mind bőgött valamiért,

de biztosan neki is megvolt az oka, hogy ezt mondta.

Amikor már otthon voltunk,

és megjelentek a rokonok, a szomszédok és a barátaink gyereknézőbe,

ők világosan meg is mondták, hogy miért jobb egy kisfiú, mint egy kislány.

Örülj, hogy fiú, mondták a rokonok,

a szomszédok és a barátaink mind.

A lányok nyafkák,

kényeskedők

és semmi se jó nekik.

Bezzeg a fiúk!

Egy fiú

az  okos és erős és bátor!

Tinka néni még azt is hozzátette,

hogy egy fiú az mindenhez ért,

egy fiú az kész ezermester!

S azt hiszem, ez mind így igaz.

Mert ahogy elnézem a fiamat,

már most látszik rajta, hogy milyen okos.

Ha megnő, biztosan tudni fogja,

hogy kik lövöldöznek a tévéhíradóban és mért,

hogy a nyilvános vitákban, amikor minden érv olyan meggyőző,

végül is kinek van igaza,

és nemcsak jelentkezik majd minden vetélkedőre,

hanem meg is nyeri.

Ahogy elnézem a fiamat,

már most látszik rajta az is, hogy milyen erős

Ha megnő,

biztosan egyből kinyitja nekem a csavaros tetejű üvegeket,

könnyen feldobja a koffereket a csomagtartóba,

és egyedül megemeli az ágyat, ha alá kell tenni a szőnyeget.

Ahogy elnézem a fiamat,

már most látszik rajta az is, hogy milyen bátor.

Ha megnő, biztosan kikergeti az ablakon

a nagy zümmögő bogarat,

ha villámlik és dörög az ég, azt mondja majd:

ugyan már, csak egy kis zivatar,

és nem ijed meg attól sem, ha bennragad a liftben a kilencedik és a tizedik között.

Ahogy elnézem a fiamat,

azt hiszem, Tinka néninek is igaza van,

mert már most látszik rajta, hogy milyen ügyes.

Nem azért, mert az én fiam, de ritkaság, hogy egy gyerek

már kéthetes korában felemelje a fejét,

és még inkább, hogy kéthónapos korában

a hasáról a hátára forduljon, és vissza.

Arról nem is beszélve,

hogy tegnap megfogta a bögrét!

Nem vagyok ábrándos természet,

de amikor láttam, hogy megfogja a bögrét,

mégis elábrándoztam.

Ha nagy lesz a fiam,

megjavítja a redőnyt, ha megakad,

a csapot, ha csöpög,

a fregolit, ha leszakad,

a rádiót, ha röcsög,

a tévét, ha fut a kép,

a frizsidert, ha nem hűt,

a mosógép kerekét,

s a kályhát, ha nem fűt,

a vasalót, ha zárlatos,

a kvarcórát,

a porszívót,

a cipzárat,

a szárítót,

s mindez nem is csodálatos,

hisz egy fiú mindenhez ért.

És fölkaptam a fiamat a kiságyból

és összevissza pusziltam örömömben.

Este megkértem az apját, hogy csinálja meg

a kiságy oldalát, mert egy léc kilazult,

és elmondtam neki is,

hogy milyen ezermester lesz a mi fiunk.

Ennek az apja is nagyon örült, és mondta, hogy

addig is inkább szóljak a szomszédék Jóskájának,

mert ő, sajnos, nem ért az asztalosmunkához.

Sokszor felemelem a kisfiamat a magasba,

mert úgy szeretném, ha nagyobb lenne!

De most még kicsi.

És amíg kicsi, hagyom ugyan megnőni azt a gyönyörű szöszke haját,

de világoskékbe öltöztetem, hogy mindenki lássa: kisfiú,

és senki se mondja, hogy jaj, de aranyos kislány,

csak azért, mert olyan szép.

Ha már nagyobb lesz,

akkor majd levágatom a haját fiúsra,

és veszek neki kis farmernadrágot

meg csíkos trikót meg tornacipőt,

hogy olyan legyen, mint egy nagyfiú kicsiben.

És amikor már valóban nagyfiú lesz,

és ő maga növeszti meg a haját,

és nem akar mást hordani,

csak farmernadrágot meg trikót meg tornacipőt,

akkor veszek neki szép sötétkék öltönyt

fehér inggel és nyakkendővel,

és elviszem borbélyhoz és levágatom a haját,

hogy olyan legyen, mint egy kisfiú nagyban.

Ha én meg a nagyfiam végigmegyünk az utcán,

biztos, hogy mindenki utánunk fordul.

A lányok majd azért fordulnak utánunk, hogy

megnézzék a fiamat,

aki magas

és izmos

és jóképű,

az idősebbek meg azért,

hogy megnézzék azt az igazán fiatal anyukát,

akinek ilyen figyelmes és jól nevelt fia van.

Mert ez is látszani fog rajta.

 Az én fiam olyan figyelmes lesz, ha megnő,

hogy magától megáll minden cipőbolt kirakata előtt, ha együtt sétálunk,

mindig otthon marad köszönni, ha meghívom a barátnőimet egy kis beszélgetésre,

és sose kérdi meg, hogy melyik is a kedvenc kölnim, mielőtt meglep vele, mert tudja.

Az én fiam olyan jól nevelt lesz,

hogy csak azért ül le elsőnek a buszban,

hogy aztán átadhassa a helyét másnak,

az öreg néniktől és bácsiktól nemcsak megkérdezi,

hogy hogy tetszik lenni, hanem azt is végighallgatja,

ha netán elmondják,

és senkinek sem felejt el üdvözlő lapot küldeni a nyaralásból.

Én meg csak hallgathatom, amikor az ismerősök és a szomszédok elújságolják:

nahát, milyen aranyos ez a fiú,

még nekem sem felejtett el üdvözlő lapot küldeni a nyaralásból!

Elnézem a fiamat,

hát mindez most még nem látszik rajta,

mert még kicsi,

és csak ezután fogom jól nevelni.

Egyelőre ugyanis felveszem, ha sír, mert

most még én vagyok hozzá gyöngéd és figyelmes.

De tudom, hogy mi olyan jóban leszünk a fiammal,

hogy mindig nekem mutatja meg először

a térdét, ha felhorzsolta,

a léggömbjét, ha kipukkasztotta,

és a fagylaltját, ha leejtette.

És ha megnő,

nekem mutatja meg először

a bizonyítványát,

a jogosítványát,

és a kislányt, akit el akar venni.

Micsoda szerencse, hogy fiam született!

Örülök, hogy fiú,

mert így lesz, akit az apja elvihet

a focimeccsre, s akit utána haza is kell hozni,

lesz, akivel az apja itthon is

kártyázhat,

sakkozhat,

bélyegezhet,

és lesz, akivel megbeszélheti, hogy szerinte mi baja a karburátornak.

Arról nem is beszélve,

hogy lesz, aki magától

leszalad a sportújságért,

és sosem felejti el bedobni a lottószelvényt.

Örülök, hogy fiú, mert majd megmutatja az apjának,

hogy egy fiú is szívesen kuktáskodik a konyhán,

hogy egy fiúnak is eszébe juthat, hogy a nagymamának másnap lesz a nevenapja,

és hogy egy fiú is észreveheti,

ha az anyja fodrásznál volt.

Örülök, hogy fiú, mert egy fiúból minden lehet,

még hajóskapitány,

karmester vagy sarkkutató is,

de azért jobban szeretném,

ha öttusabajnok,

vagy feltaláló lenne,

vagy valamilyen televíziós személyiség,

és ha majd a gyermekkoráról faggatja a riporter a tévében,

akkor elmondaná, hogy tulajdonképpen mindent

a szülői háznak köszönhet.

És ha netán meg akarják mutatni az édesanyja fényképét is,

akkor azt a nyári képemet adom oda,

a pöttyös ruhásat, a fűzfa alatt.

Elnézem a fiamat és arra gondolok,

milyen büszke leszek majd rá,

ha ballag az óvodában,

az iskolában,

ha jutalomkönyvet kap, és az osztályfőnöke megsúgja,

hogy ilyen kivételes tehetséggel még nem volt dolga,

ha ifjúsági sportbajnokként áll a dobogón,

ha doktorrá fogadják és kitüntetik,

ha a fiatalok az ő képét viselik a trikójukon.

Elnézem a fiamat, és arra gondolok,

hogy fogok majd örülni,

ha leszerel,

ha hazalátogat,

ha földet ér.

Elnézem a fiamat a kiságyban,

és a fiam visszanéz rám.

Örülök, hogy fiú vagy, mondom neki,

bár kislányt szerettem volna,

de akkor még nem ismertelek.

És úgy látszik, a fiam is örül, mert rám mosolyog.

Talán arra gondol, hogy

lesz neki még egy húga.

Vagy ha nem lesz,

akkor majd hoz ő

egy kislányt a házhoz.

Persze szépet, kedveset,

olyat, aki szereti a mamáját.

Nemcsak a sajátját,

hanem engem is.

 

 

 

 

 

Kisfiút várunk!

Álom ide vagy oda! Kisfiam lesz!!!!!!!!!!!!!!!!!

Non plus ultra-nak tekintettem, hogy ma megtudhatjuk a nemét, az sokkal inkább érdekelt, voltam végette izgatott, stresszes, hogy egészségesen fejlődik-e.

Éééésss! Igen!

A terhesség kora 14 hét 6 nap pont mint ahogy a számláló is számolja! :)

Mivel ez nem pusztán babamozi volt, részletesen végignézte a szonográfus az agyát, a szerveit, a gerincét és végül kutakodtunk a fenekénél. Kellett köhögnöm, majd lépcsőzni egyet, mert nem úgy feküdt. Mikor már másodjára mondtam, hogy nem baj ha ma mégsem tudjuk meg a nemét, akkor pont látszódott.

Vagyis a szonográfus már pár alkalommal láthatta, csak nekünk az utolsó villantásnál mondta: FIÚ!

Hihetetlen! Annyira hihetetlen! Itt van! Velem van! Nekünk lesz! Mégiscsak megadta a Jóisten és vigyáz Ránk mindenki! Nem győzöm megköszönni!

És kisfiú! :)

Pisti büszke, de persze: Ő aztán nem volt meglepve, ő tudta, hogy fiút csinált :P na persze.

Az ultrahangon sokszor még elhúzódott, de azt mondta a szonográfus, hogy ez azért van, mert most még csak az anyukája hangját, zajait ismeri, most kezdi az apukáét, és erre itt egy idegen hang aki ráadásul macerálja. Majd később "barátkozóbb" lesz. 

Itt azért - hogy az én hangom már javában megismeri - sírtam...

Nem csoda hát, hogy a kapott képen is a kis hátát mutatja.

De anyájának gyönyörű!! <3 <3

Egyébként mondtam már, hogy mennyire felfoghatatlan, szavakba nem önthető érzés és boldogság ez?  Egyszerűen akire annyit de annyit vártunk most itt van, és kis idő alatt azt is megtudtuk, hogy Kisfiú!

Fantasztikus!

És még van egy hírem! :)

14+2 től érzem azt, mintha belülről kapargatnának. Persze nem fáj, de a kapirgához tudom hasonlítani :) A dokinő is azt mondta, hogy ez ő. :) Legtöbbször a kocsiban, vagy fekve érzem, de már álló helyzetben is párszor :)

Anyáéknak úgy jelentjük be, hogy csináltatunk egy csokitortát, aminek a belsejében kék színű krém lesz :)

Majd hozok róla képet :)

Ja és még egy utolsó hír! A kocsiban épp azt ecseteltem a Pistinek, hogy Nekem senki nem adja át sem most, sem később az ülőhelyet mivel nem tömegközlekedem. Erre a Klinikán ma az egyik nő felállt, hogy a kismama üljön le :) :)
Ez is olyan jó!!

Álom

Tegnap este azt álmodtam, hogy kislányom van. A térdemre volt fektetve és olyan kicsi volt még, hogy közel kellett hajolnom hozzá, hogy lásson. Fekete haja volt és Lellének hívták. Ezt a nevet kb. egyszer ha hallottam életemben...

Ma gyorsan megnéztem, a Lelle név, a Lehel női párja. Jelentése: lélek, ajánlott névnapja Lehel napján, - október 16-án - vagyis tegnap volt :) Érdekes. Várom már a jövő hetet. Aztán meg majd jól kiderül, hogy kisfiam lesz. :P

Meglátjuk.

Előadás, endokrinológus, védőnő

Megjártam tegnap este a Szent Imre kórházat, ahol 18.00-kor kezdődött a szülésfelkészítő. 

A Zellner Pál teremben tartották, ami az F épületben van és - gondolom máshogy is lehet -  nekem egy olyan alagsoron keresztül kellett megközelíteni, mint amilyenek a horrorfilmekben vannak. Már csak a baltás hiányzott, de tényleg. :) 

Kb. 17.45-re érkeztem meg - parkolással, odatalálással együtt- , ekkorra a kb 70 fő kapacitású teremben cirka 120-an voltak. Rögtön kerestem magamnak egy helyet elől, egyrészt mert csak ott tudtak ablakot nyitni, másrészt meg 1000%, hogy ha hátul ülnék semmit sem hallanék. 

A kezdést illetően volt némi fennakadás, ugyanis néhány férfi kultúrája kiütötte a biztosítékot, mert úgy kellett rájuk szólni, hogy ők ülnek és kb 20 kismama áll mellettük. Ugyan, adják már át a helyet...

 

Az előadást egy szülésznő tartotta, korábban már írtam: vajúdás, szülés, alternatív szülés tekintetében. 

Elég sok könyvet olvastam már a témában, így egy jó kis összefoglalás volt, néhány plusz, kórházuk gyakorlatáról szóló infóról.

A kisbabát a megszületés után - ha minden rendben van - azonnal az anyuka hasára helyezik és amíg pulzál a köldökzsinór addig nem is vágják el. Ha császármetszést hajtanak végre, akkor pedig nagyon szeretik az apuka meztelen mellkasára helyezni a kicsit, tekintettel arra, hogy a kisbaba minél előbb találkozzunk a szülein lévő kórokozókkal, és - semmiképp sem utolsó szempontból - meglegyen a bőrkontaktus, mint kötődést segítő tényező. 

Amennyiben túllépjük a 40 hetet akkor még 1 hétig otthon pihi - (3 NST, 1 uhu), majd ha még mindig semmi akkor befekvés, és rá 3 napra megindítják a szülést. 

Az is új infó volt, hogy amennyiben elfolyik a magzatvíz úgy 6/12/24 órát is várhatnak az indítással.

Két kérdésem lett volna, melyek a magzatív elfolyása, illetve a terminus túllépés utáni mielőbbi szülés megindításra vonatkoztak volna, de bevallom, a jelen lévő kismamák többsége olyanokat kérdezett, és olyan beállítottságúak voltak, hogy máglyán égettek volna el a kórház udvarán ha meg merem kérdezni, hogy kérhetem-e majd, hogy a magzatvíz elfolyása után 6 órával indítsák meg a szülést, akkor is ha nincs komplikáció. Nade, félve a következményektől, inkább nem tettem meg. 

Jól fel is húztam magam, mert a megszólaló anyukák nagy többsége azzal amit elmondtak, inkább veszélyeztetnék a gyereküket mintsem védenék, vagy segítenék a megszületését. 

Az egyik anyuka megkérdezte, hogy hol tudja aláírni azt a papírt ami azt hivatott szolgálni, hogy neki biza 1500%-ban csak természetes szülése lehet és nem adhat senki oxitocint, ha meg császár kéne, azt meg nem hagyja. Aztán közölte vele a szülésznő, biza nincs ilyen papír. :P

A másik anyuka meg azt fejtegette, hogy könyvben olvasta: a faros babát is meg lehet szülni. Így ő meg fogja. Hiába mondták neki, hogy persze lehet, meg be is fordíthatják, de ha pl. rövid a köldökzsinór akkor akárhogy beszélget a gyereknek nem fog tudni befordulni. 

Ami szintén kiverte nálam a biztosítékot, az az, hogy elfolyt magzatvíz állapotban xy inkább nem menne be a kórházba, csak majd ha megindul magától a szülés - ami lehet 24 óra is akár, vagy ha 100 % mezőn szülne, akkor lehet az 48 óra is. Az, hogy ezzel fertőzésnek teszi ki a gyereket, azt szerintem meg sem hallotta.

A felháborodásomat még tetézte, hogy hazafelé jövet az én normálisan, szabályosan két vonal közé parkoló kicsikocsimat közrefogta úgy két kocsi, hogy belelógtak az én parkolósávomba, így csak kitolatni tudtam, egyéb kormánymozdulatot nem lehetett tenni. Nem is lett volna gond, de az már inkább, hogy mögém is szépen beálltak, így már épp azon voltam, hogy ráfekszem a dudára, míg jött egy fószer és elnézést kért, majd elállt mögülem. 

Még hétfőn írtam a Breyer Doktornőnek egy levelet, melyben fejtegettem a jelenlegi L-Thyroxin adagolásom- h,sz,p 100 mikrogramm, k,cs,sz,v: 75 mikrogramm,- ehhez megküldtem a vizsgálati eredményeket: 

D vitamin: 125 75< megfelelő
TSH: 0,515 mIU/L 0,350-4,940
T4: 18,16 pmol/L 9,01-19,05 

Valamint rinyáltam egy sort, hogy jobb lenne személyesen a Mercforminról is beszélni. Erre hívtak még hétfőn hogy van visszamondott 8 órási időpontuk szerdára. Így ma iszonyat nagy dugóba keveredve a fél órás utat több mint egy óra alatt tettem meg, mire célba értem. 

A pajzsmirigy érték ok, az adagolás marad. D vitamint nem kell többet szedni, majd januárban ellenőrizzük. 

A vércukoreredményeim tökéletesek, fiatal vagyok és nem kövér, szóval ő nagyon szeretné, ha letenném a Merc-et. Ezen a héten 2xfél szem, jövő héten napi fél szem. És ennyi. Értelme nincs, hogy tovább szedjem, mert jobbára koraterhességben van szerepe, és nincsenek olyan eredményeim ami indokolná, hogy végig szedjem. A cukrom napi 7szer ellenőrzöm általában. Ez szerinte tökéletes, azonban mindig csekkoljam laboros méréseknél a saját mérőkémet és arra figyeljek, hogy a 60 perces érték mindig 7 alatt legyen. 

Ma védőnéninél is voltam, aki ellenőrizte a vizeletet - minden ok - megnyugtatott, hogy a szívhanghallgatóval ha sokáig is keressük a gyereket, baja nem lesz és jelezte, hogy jön hozzánk október végén látogatni. :)

Szülésfelkészítő

A Szent Imre kórház tart egy szülésre felkészítő tanfolyamot és  működtetik a kismamaklubot.

A Kismamaklub minden hónap második csütörtökén 17-18:30 ig az alábbi témákat érinti.
- a szülés megindulásának tudnivalói.
- a kórházba érkezés történései.
- együttszülés lehetőségei és feltétele.
- ismerkedés a vajúdást segítő praktikákkal: - szülési testhelyzetek, légzéstechnika,
masszázs, vízben vajúdás, homeopátia, aromaterápia.
A szülés és megszületés teendői:- gátvédelem, az újszülött méltó megérkezése
(bőrkontaktus, szemkontaktus, késleltetett köldökzsinór elvágás).
A gyermekágyi időszak tudnivalói és a szülészeti osztály működési szokásai.

Erre majd január, február magasságában tervezek menni - mivel ez egy alkalmas - majd úgy alakítjuk, hogy Pisti is el tudjon jönni.

Szülésfelkészítő: kétszer indul egy évben, az egyik szeptemberben kezdődött, a másik jövő februárban kezdődik. Mivel esténként van, így a februári kezdést már kihagynám, mert rossz lenne nagy pocakkal hazavezetni este, amikor már amúgy is kába vagyok. Inkább most, amikor még úgyis beférek a volán mögé :)
A témák:

1. Bemutatkozik a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház Szülészeti Osztálya. A tanfolyam megnyitása
Dr. Sziller István osztályvezető
Nyulas Jolán szülésznő, a Szülőszoba Részleg szülésznő vezetője
A Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban működik Budapest egyik legnagyobb forgalmú szülészeti osztálya. Az előadás a terhesgondozás és a szülésvezetés elveit, gyakorlatát, valamint az abban résztvevő orvosokat, szülésznőket és csecsemőgondozókat mutatja be.


2. A várandósság és a szülés pszichológiája
Dr. Bálint Mihály adjunktus, szülész-nőgyógyász
Dr. Kovács Zoltán, szülész-nőgyógyász
Fantha Zsuzsanna szülésznő
Gyermeket várni nagy kihívást jelent, nemcsak a testnek, de a léleknek is. Méghozzá két léleknek, a leendő édesanyáknak és a leendő édesapáknak is fel kell készülni a nagy kihívásra. Ebben nyújt segítséget a foglalkozás.
2014. szeptember 2.

3. Helyes étrend és helyes életmód a terhességben
Dr. Gasparics Roland belgyógyász és diabetológus
Dr. Reisz Gréta szülész-nőgyógyász rezidens
diétetikus
A fogamzástól a megszületésig tartó időszak mennyiségi és minőségi fejlődésnek komoly étrendi feltételei vannak. Ezek betartása nem a fogamzás pillanatától, hanem az ezt megelőző hónapoktól is fontos. Szakemberek segítenek a magzat megfelelő fejlődését támogató és az édesanya egészségét szem előtt tartó étkezési szokások kialakításában.
2014. szeptember 16.

4. Vizsgálatok a várandósság alatt. Élettani terhesség és egyes terhességi kórképek.
Dr. Csabafi Csaba adjunktus, szülész-nőgyógyász
Dr. Lengyel Dániel szülész-nőgyógyász
Mészáros Erzsébet szülésznő, a Gyermekágyas Részleg ápolási vezetője
Béres Éva szülésznő
Mindannyian egészséges gyermeket szeretnénk szülni. Az esetek túlnyomó többségében ez maradéktalanul sikerül is. Egyes esetekben azonban a terhességben betegség alakul ki, aminek korai felismerése lényegesen csökkenti az esetleges szövődmények kockázatát. Élettani és szövődményes terhességről, valamint az ezt felismerni hivatott vizsgálatokról lesz szó.
2014. szeptember 30.

5. Vajúdás, szülés, együttszülés és alternatív szülés osztályunk gyakorlatában
Dr. Gutmann Orsolya szülész-nőgyógyász
Dr. Kovács Zoltán szülész-nőgyógyász
Kondor Katalin szülésznő
Rakonczainé Szűcs Orsolya szülésznő
Mi történik velünk azután, hogy megindult a vajúdás? Milyen is a „szülő nő”? Mit keresnek egyáltalán az apák (a férfiak) a szülőszobán? Mitől „alternatív” egy szülés? Hol van ebben a folyamatban a magzat? Nagy vonalakban ezeket a kérdéseket járjuk körbe az előadásban.
2014. október 14.

6. Vizsgálatok a szülőszobai felvételtől a megszületésig
Dr. Lengyel Dániel szülész-nőgyógyász
Dr. Reisz Gréta szülész-nőgyógyász rezidens
Csizmadia Erika szülésznő
Vastagné Nagy Éva szülésznő
Ahhoz, hogy gyermeküket minél biztonságosabb vajúdást követően hozzák világra, olykor műszeres vizsgálatokat is kell végezni. Ezek egy része talán nem kellemes, mert befolyásolja a szabad mozgásukat. A vizsgálatok módszereit, kivitelezésüket, előnyeiket ismertetjük.
2014. október 28.

7. Vajúdás bábai modell szerint. Homeopátia, aromaterápia, masszázs
Széles Jánosné szülésznő, a Szülészeti Osztály ápolási vezetője
Nyulas Jolán szülésznő, a Szülőszoba Részleg ápolási vezetője
A vajúdás hosszú, fárasztó óráiban néha kisebb varázslatokra is szükségünk lehet ahhoz, hogy jól bírjuk a még hátralévő terhelést. Kis adagban alkalmazott növényi kivonatok, vérpezsdítő illat és jótékony testkezelés, masszázs segíthetnek. Elmondjuk, hogy mikor, mivel segíthetünk átlendülni a holtpontokon.
2014. november 11.

8. Szülés és megszületés műtéttel. Császármetszés utáni hüvelyi szülés.
Dr. Urbán Márta adjunktus, szülész-nőgyógyász, a Szülőszoba Részleg orvos vezetője
Dr. Bencsik András adjunktus, a Nőgyógyászati Részleg vezetője
Váradi Zsófia szülésznő
Szélesy Eszter szülésznő
A szülés természetes módja az, hogy az újszülött fájások hatására, a szülőcsatornán jön világra. Az esetek egy részében azonban ez csak olyan minőségi sérüléssel vagy ennek kockázatával sikerülhet, amit ma elfogadhatatlannak tartunk. A műtétes szülések javallatairól és kivitelezéséről foglaljuk össze a legfontosabb tudnivalókat.
2014. november 25.

9. Fájdalomcsillapítás a szülés és a császármetszés alatt. Epiduralis érzéstelenítés. Spinalis érzéstelenítés.
Dr. Barna István főorvos, szülész-nőgyógyász és aneszteziológus
Dr. Bencsik András adjunktus, szülész-nőgyógyász, profilvezető-helyettes
Dr. Barna Péter szülész-nőgyógyász, a Gyermekágyas Részleg orvos vezetője
Mészáros Erzsébet szülésznő, a Gyermekágyas Részleg szülésznő vezetője
Szélesy Eszter szülésznő
A szülés folyamata alatt a túl erős, vagy túl erősnek megélt fájdalmak nemcsak a vajúdó élet minőségét rontja, esetenként kedvezőtlenül befolyásolhatja a szülés haladását is. Ugyanakkor a fájdalom mérséklése vagy időleges kikapcsolása növelheti a teherbíró képességet és gyorsíthatja a megszületést is. Az osztályunkon elérhető gyógyszeres és gerinc közeli vezetéses fájdalomcsillapításról adunk részletes tájékoztatást.
2014. december 2.

10. Főszereplő a baba. A csecsemők ellátása a megszületés után. Szoptatás és helyes táplálás. 24 órás rooming-in osztályunkon.
Dr. Csonka Anita neonatologus, a Csecsemő Részleg orvos vezetője
Staár Ildikó csecsemőgondozó, a Csecsemő Részleg ápolási vezetője
Bodó Edit csecsemőgondozó
És végre beszéljünk a sok készülődés végeredményéről, a gyermekről is. Mi történik Vele osztályunkon a megszületés után? Hogyan látjuk el? Mit tanácsolunk az ifjú szülőknek a korai gyermekellátás során? Ezt foglaljuk csokorba és nyújtjuk át Önöknek.
2014. december 9.

Eddig még nem voltam, annál is inkább mert az 5-ös ponttól érdekel igazán. Ma tehát a "Vajúdás, szülés, együttszülés és alternatív szülés osztályunk gyakorlatában" című előadásra megyek. Eredetileg úgy volt, hogy jó lenne, ha jönne a másik felem is, de dolgozik estig. Így majd jegyzetelek. :)

Második trimeszter

Ma 13 hetes és 4 napos Bé. Hihetetlen, de ez már a második trimeszter. 

Annyi és annyi félelem van még bennem mindig, de próbálok úrrá lenni rajtuk. Amikor jönnek a hülye gondolatok mindig elhessegetem, és csak arra gondolok, hogy MINDEN, DE MINDEN RENDBEN VAN!

Két különböző embertől hallottam az alábbiakat, (szonográfus és szülész ) de a lényeg ugyanaz: 

A várandósság az anyaságra való felkészülés, amely azt jelenti, hogy ezen időszak alatt a kismama arra az időre készül, amikor már a karjában van a gyermek, arra, hogy milyen lesz az első egy év, tervezget, szervezget. Semmiképp sem él hétről-hétre, mert ezzel azt éri el, hogy a gyermek persze megszületik, de nem fogja élvezni a várandósságot. Minderre majd csak később döbben rá, amikor már utólag megállapítja, hogy mennyire gyorsan elment az idő, és szinte alig volt nap amikor tudott felhőtlenül örülni. A szülés is túl van misztifikálva, minden szinte csak a körül forog, holott néhány óra az egész és, hogy utána mi lesz arra nem készít fel senki. Röviden: próbáljam meg letenni a terheimet és önfeledtem élvezni azt hogy az én kis gyermekem növekszik bennem.

Amikor ezt meghallottam nagyon elszégyelltem magam. Le kell győznöm a saját démonjaimat, hisz ez a kicsi Élet annyira ügyes és annyira szépen növekszik, hogy nem lehetek mindig feszültségben mert az neki sem jó.

Mindezek mentén próbálok laza lenni, és most kitaláltam magamnak a könyvbeszerzést, olvasást. :) , hogy lekössem magam és tervezgessek. 

Kezdtem azokkal a könyvekkel amiket Anya adott. Ezek jobbára 84'- 85'ös kiadások mivel ő 1986-87-ben volt várandós velem és valami fantasztikus! Nem is maga a könyvek, hanem az, hogy Anya jegyzetelt a könyvek lapjaira, bekarikázott bennük több részt, és megjelölt oldalakat ami leginkább kardinális kérdés volt babakoromban. :) Csúcs! :) Az egyik könyv nagyon is használható, az a címe, hogy 

"Az élet első 12 hónapja". Részletesen leírja, hogy adott hónapban miket csinál(hat) a baba, én hogyan élem ezt meg. Kitér a szülés utáni depresszióra, a növekedési ugrásokra, mindenre. 

Az étkezésekkel kapcsolatos könyv az már idegen tőlem, mert például ha nincs tejed, akkor az az ajánlás hogy a 2-3 hetes !!!! gyerkőcnek már nyugodtan adhatsz gyümölcsöt a tápszer mellé. 

Ez Nekem meredek és azt hiszem, hogy én is hónapokig csak tápszert kaptam, de élménynek fantasztikus! :) 

És arra is jó, hogy rájöjjek milyen könyv kellene Nekem. Nos kérem, olyan amibe konkrétan ilyenek vannak leírva, hogy az oké hogy büfiztetjük a gyereket, de legalább mennyi büfinek kell lenni, hogy nyugodtan letehessem aludni, melyik a legjobb alváspóz és miért, hány fokos legyen a szobája, hány fokos a fürdővize, mit rakunk a fürdővízbe, hány fokos legyen az ennivalója, stb. Oké ez mind fenn van a neten, meg ott a védőnő, hovatovább ott van a saját Anyum, de ha már kívánhatok ideális könyvet amiben mindez benne van akkor kívánnék. Bár szerintem könyvesboltos könyv nincs ilyen, inkább a régi - tantárgyként anno bevezetett - csecsemőgondozós könyvek lehetnek ilyenek.

Ma a munkahelyen kinyomtattam és bekötöttem magamnak a Suttogó 3 kötetét -fogalmam sincs milyen, kíváncsi leszek. Délután megyek a könyvesboltba és beszerzem Dr. Ranschburg Jenő Szülők könyve c. kötetét és még ki tudja mit vásárolok fel. 

November 20-tól pedig - akkor kezdem a 20. hetet :) :) - kismama relaxációra fogok menni. Ez 3-4 alkalmas foglalkozás, a befelé figyelésre, összhangra tanít, és oldja a feszültségeket, félelmeket. 

Holnap szülésfelkészítőre megyek. Utána jövök és mesélek.