Meghozták

Magyar dobozán ez áll:
Speciális- gyógyászati célra szánt - tápszer a termékenységet elősegítő összetevőkkel azoknak a csökkent termékenységű férfiaknak, akik gyermeket szeretnének nemzeni.
Ezek után remélem, marad még némi önérzete...

Lombik márciusban, vagy májusban

Ma voltam a Krizsa dokinál. Jó negyven percet, amiben volt minden: ultrahang, komoly beszélgetés, és nagy nevetések Majd le fordultam a vizsgálóasztalról úgy röhögtem :) :) Még mindig jófej a doki, imádom! Úgy el tudunk sztorizgatni, hogy az valami hihetetlen! :) :)

 

A spermaeredmény: 40 % mozgó...

Ez annyira sajnos nem meglepő, mert eddig is ennyi volt.

Nomármost, én rendben vagyok, szépességes a méhem és a fészkek - kopp, kopp, kopp - és mehet(ne) március 8-án az első Suprefact és április elején beültetés.

Nade, jó lenne ha Pisti szedne vitamint, egybizonyos Profertilt ami kb. másfél hónap múlva hat, teljes hatékonyságát 2 és fél hónap alatt fejti ki.

Ha viszont ezért toljuk a kezdést áprilisra, akkor pont, hogy nem a Cukkerbogár doki csinálná végig hanem más, mivel Krizsa doki április 22- május 4-ig szabin lesz.

Tehát vagy előtte, vagy utána...

 

Így maradtunk a márciusi kezdésben.

Eljöttem, majd találkoztam Anyával - ma van a névnapja és ma volt a csajos napunk - így kószáltunk a városban, jókat ettünk, ittunk, ÉS agyaltam. Sokat. Az alábbiak végett:

 

Ugyanis beszélgettünk Krizsa dokival arról, hogy ha egy nőtől leszívják a petesejtet, akkor láthatják, hogy az érett, vagy sem. Ha érett és hipi-szupin megtermékenyül, osztódik stb., méhen belül megállhat, ez lehet oka annak, hogy az embrió nem ágyazódik be, de annak is, hogy vetéléssel fog járni. Ilyen pl. akkor lehet ha a nő idősebb, gyulladás, stb. volt a szervezetében. Mivel, hiába szép a petesejt , bele nem látnak.

És itt jön akkor a másik oldal.

A spermiumok fejében lévő kromoszómák roncsolódhatnak, akár egy gyulladástól, magas cukortól, alkoholtól, cigarettától... Ahogy a petesejtbe, úgy ebbe sem látnak bele, ergó, kerek perec lehetett a Babám elhalása attól is, hogy a spermával ilyen fokú gond volt.

Nyilván 100 %-ra nem lehet ezt kijelenteni, mint ahogy azt sem, hogy egy idősebb nő esetében ez a probléma. Mert nem.

De ezek után mégis lett némi kétely bennem:

 

- most itt van ez a teljes életmódváltást követelő laboreredmény, amivel holnap megyünk a belgyógyászhoz;

- néhány napja kezdte el szedni a májra a gyógyszert;

- magas a cukor is, ami kíván némi változtatást;

- meg egyébként is, a Profertilt lehet, hogy tovább kéne szedni...

 

Szóóval ezek után visszahívtam a dokit, hogy hezitálok és nem-e kellene, lenne-e ésszerűbb, az áprilisban kezdődő ciklusban kezdeni. Mármint áprilisi ciklus 21. napján - ami mondjuk május elseje - Suprefact indítással, és amire a stimuláció elkezdődne már a doki is visszajönne a szabadságból. Tehát beültetés május közepén. Abban maradtunk, hogy holnap szépen elmegyünk a belgyógyászhoz, meglátjuk ő mit mond, és annak eredményével visszahívom a Kedvencdokit pénteken...

 

Szerintetek hogy lenne jobb?

  

Kineziológia

Megígértem - aztán meg jól elfelejtettem - , hogy írok a kineziológiáról. Most Mariann is kérte, szóval összeszedtem a gondolataim.

Személy szerint sok mindent kipróbáltam már, hogy oldjam a stresszt, és  lelkileg  harmóniában legyek. Próbáltam a homeopátiát, az ilyesfajta nyugtató hatású szereket, az elixíreket, a talpreflexológiát, a szintén lelki síkon ható dia+ kezelést, a bemer ágyat, és a masszázsokat. Mindent, de mindenfélét, azért, hogy lelkileg rendben legyek, és gyerekünk legyen. Egyik után sem éreztem változást, holott rendszeresen alkalmaztam őket.

Kis idő után rájöttem, hogy a legjobb hatással rám - mármit ami tényleg a lelki békémre, és optimista énemre hat- azok a beszélgetések voltak, amikor beültünk egy kávézóba a Solya barátnőmmel aki természetgyógyász. 

Annyira másképp gondolkodik mindenről, másképp látja a dolgokat, a mindennapi életben lévő problémákat is más megvilágításba tudja helyezni, egyik pillanatról a másikra. Mindezek hatására próbáltam ki nála a kineziológiát, mondván, nagy bajom nem lehet, és ha azután is ennyire más emberként létezem, mint a hosszas beszélgetéseink után, na akkor az már fél siker. 

Még tavaly nyár elején voltam 3-4 alkalommal nála és tényleg nagyon jót tett nekem. Mivel azonban ő most babázik, így hozzá  nem tudok menni, így most ahhoz a csajszihoz mentem akit ő ajánlott. Múlt héten volt az első alkalom. Ez is nagyon jó volt.

Mit is csinál a kineziológus? És miért kellhet?

Röviden tömören: Mindenkit érnek negatív hatások, traumák az élete során, ezeket nem mindig tudjuk feldolgozni. A fel nem dolgozott stresszek elraktározódnak, felhalmozódnak, és valamilyen testi vagy lelki tünet formájában hívják fel magukra a figyelmet. A módszer lényege, hogy segítse a szervezetben bármilyen okból felborult egyensúlyt visszaállítani. A negatív eseményeket - az alany nem is mindig emlékszik rá rögtön- keresik vissza, és az ezekhez kapcsolódó negatív érzelmeket, gondolatokat oldják fel különféle gyakorlatokkal, relaxációs, és normál nyugalmi állapotban egyaránt.  

Ezek a negatív események keletkezhetnek egy adott élethelyzetben, amit mondjuk az egyén nem is tudatosít igazán, de zömében egészen kora gyerekkorból, születéstől, vagy akár magzati életből is hozhatjuk, sőt, még az a közeg is meghatározó lehet, amely fogantatásunk előtt környezetünkben, családunkban jellemző volt. Lehet, hogy generációkon át hozott, ismételt negatív mintáktól kell megszabadulnunk ahhoz, hogy egyensúlyban működhessünk.

Ha most a babatémától elrugaszkodok akkor a párkapcsolati problémák esetében, és régi sérelmek feldolgozásában is egyaránt segíthet ez a módszer. 

Én úgy gondolom, hogy ebben némiképp hinni is kell, és nem, nem az ilyen gondolatok végett..."igen legalább elhiszem hogy használ" "ja, elmegyek aztán majd lesz valami" ... 

Kell ebbe némi hitet helyezni, hogy a gyakorlatok során partnerek legyünk, hisz így tudunk majd például teljesen ellazulni. Nem hiszem, hogy van olyan ember, aki ha hülyeségnek érez dolgokat, akkor abban a helyzetben ő 100 %-ban el tud lazulni, relaxációs állapotba tud kerülni. Ez kizárt. Akkor pedig megette a fene.

A kezelés menete.

Az első alkalommal egy állapotfelmérés történik, na nem fizikálisan, hanem lelkileg, hasonló kérdésekre válaszolva: Miért mentél oda? Miért gondolod, hogy ez segíteni fog neked? Miben kérsz segítséget? és Mi az, amiben Te személy szerint látod a problémát? ha látod egyáltalán...Ez nem több mint egy mélyenszántó beszélgetés a kineziológussal, ami -sok ember esetében - már terápiás hatással bírhat.

Én nagyon beszédes vagyok, szeretem mindig elmondani ami engem bánt, ami fáj, vagy idegesít. Nem tudok semmit magamban tartani, ennek okán számomra ez a beszélgetős "oldás" valóban felemelő. 

A kineziológia az izomtesztelésre épül, melynek alapja az, hogy bármilyen stressz, negatív gondolat változást idéz elő a testben, így az izmokban, izomtónusban is, ez az, amit a kineziológus az izomteszteléssel érzékel.

Tehát,a kezelés során az alkarodat fogja és a pici rezdülésekre hagyatkozik amelyeket, bizonyos kérdéseknél a testünk ad. 

Ezzel a módszerrel visszamehetünk az időben, hogy hol, és mikor lehetett egy olyan trauma amit az egyén nem tudott még feldolgozni és ha megvan ez a probléma, akkor egy relax állapotban, vezetés segítségével megpróbálják feloldani. 

Nekem ez volt tavaly nyáron. 

Hihetetlen, hogy mik jutottak eszembe, milyen érzések kavarogtak bennem, mennyi mindenre emlékeztem a környezetből is. Gyerekkénti trauma volt, de nemcsak azt a beszélgetést, vitát tudtam felidézni, hanem azt is, hogy milyen napszak volt, mik voltak körülöttem. Miután végigéltem ugyanazt, kellett találnom - szintén vezetéssel - egy megoldást rá, nekem, a saját mostani önmagamnak. Az oldás után megkönnyebbülést éreztem, illetve mintha más dimenzióba kerültem volna, de másnap ment minden a maga útján. Nem is járt többet az eszembe. 

Aztán kb. 2 hétre rá kezdtem álmodni azokkal a személyekkel akik a kezelés alatt feljött problémámban benne voltak. Nagyon jó álmok voltak ezek Mindegyik pozitívan zárult és minden esetben jó érzésekkel ébredtem belőle. Újra és újra megálmodtam ugyanazt a szituációt is, de mindig jó kimenetellel. Nos, ezek után gondoltam, hogy ez lesz a nekem való.

A mostani alkalommal nem a múltat vizsgáltuk, hanem a jelent, hogy mi lehet a gátja annak, hogy egészséges babát tudjak kihordani.
Először modellezni kellett saját magamat, a páromat, és a babánkat. El kellett helyezni magunkat a térben, jelen esetben le kellett tenni a földre 3 különböző lapot amelyek  nyilacskát formáltak, tehát nem volt mindegy hogy melyik merre néz...
Amint kész voltam - a szerintem bámulatosan jó elhelyezésemmel - először az én lapomra kellett ráállni arccal arra, amelyre a lapomból képzett nyíl mutat. Az eredmény? Totál háttal állok a gyerekemnek és a férjemnek...
Majd rá kellett állni arra a lapra amin a férjet modelleztem. Egy az egybe, ő is háttal áll nekem és a gyereknek...

Majd relaxációban oldás következett. Ezt már lépésről lépésre nem írom le, mert nagyon hosszú lenne, meg ami relax alatt történik az mindenki sajátja, és csak ő tudja, illetve még az aki végzi az oldást. A lényeg, úgy érzem léptem megint előre. Nem is egy lépést.
Megyek jövő héten is. :) :)

Előnye: aki fogékony rá, annak legalább 150 fokos fordulatot jelenthet egy-egy alkalom;
Hátránya: ez is pénzbe kerül. Másfél óra 8.000 Ft... És szerintem legalább 3 alkalom szükséges...

P.S.: Ami még nekem baromi nagy segítség az az agykontroll. Majd erről is írok legközelebb egy szösszenetet.

Javulás, félés...

6 napja tértem vissza a Mercforminra, és a korábbi 5,7-es, 5,5-ös éhgyomrik helyett ma 4,4-et mértem!!!! :)

Ma Pistinek spermiogram lesz. Holnap konzi. ......

A helyzet ettől kétségbeejtőbb már nem is lehetne

Na jó, biztos lehetne, de azért ez most brutális... Tegnap óta érlelődik bennem ez a dolog, de most már nagyon elegem van.

Kicsit vonatkoztassunk el tőlem és az én eredményeimtől...Én teszem, és tettem eddig is amit tudtam/ tudok, és próbálom a lehető legjobban.

A probléma most 1/1 ben a Pisti.

Amit már korábban is írtam, baromi magas a vérnyomása. Ezt már ősz elejétől tudjuk egy otthoni vérnyomásmrésből. Egészen novemberig szépen kértem, kérleltem, hogy ennek menjen, MENJÜNK EGYÜTT utána, mert 33 évesen nem lesz jó vége a 175 ös vérnyomásoknak, legyen egy labor, egy általános kontroll, ha már én ennyit kínlódok azért, hogy gyerekünk legyen, tegyen ő is valamit. Azután már egyre idegesebb voltam, ergó, nem mindig voltam vele ez végett türelmes, és egyre nehezebben toleráltam, hogy egészen januárig kellett várni arra, hogy elmenjen a háziorvoshoz vérnyomáscsökkentőért. 

Azóta úgy áll a dolog, hogy a háziorvos elküldte őt egy ekg-ra, és általános vér, illetve vizeletvizsgálatra. Ezt megejtettük tegnap előtt... /azóta már a face-en, illetve üzenetben egy-egy embernek kipanaszkodtam magam, de most lett még egy szar a lapáton.

Kiderült ugyanis, hogy a májenzimjei az EGEKBEN vannak és a cukra is. A vizelet 3 keresztes...Az éhgyomri cukor 9,5! 

Tegnapi nap ment vissza az eredménnyel a háziorvoshoz. Azon az egy mondaton kívül hogy váltson életmódot és kapott egy gyógyszert, sok minden nem történt. Majd 3 hónap múlva kell egy kontroll vérvét...

Hát bakker! Diétáznia, legalább sétálnia, stb kellene, de én ne beszéljek, mert se belgyógyász, se diagnoszta nem vagyok szerinte.Mármint Pisti szerint.

2 hete már kivagyok. Egyrészt azon, hogy ugyan mikor szánja rá magát arra a szaros vérvételre, másrészt meg, végül kap egy ilyen szar laboreredményt és se hasi ultrahangra, se belgyógyászhoz se sehová nem küldik el. 

Ilyenformán rám nem hallgat, mivel a háziorvos nem mondta ezt, nem mondta azt, nem küldte ide-oda, ezért én ne akarjam megmondani neki, hogy mit csináljon...Könyörgöm, ne szórakozzunk már ezzel! Annyira elegem van már ebből. Az ismerőseink közt - nem mellesleg egy idősek - van, aki minden nap megküzd az életéért, mindent megtesz hogy minél jobb legyen az egészsége, mindent megtesz amit csak lehet, erre ő meg szarik rá.

Jövő hétre intéztem neki magán uhu-t, és magán belgyógyász rendelést, le is fog zajlani csütörtökön. Ezt még nem tudja. Majd ma jó nagy veszekedés árán megbékél vele. Vagy nem. 

És itt jön még egy nagy probléma:

Ugye a lombik. 

Ugye a spermiumok.

Ezek után nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ez mennyire kavarhat be a minőségbe. 

Felhívtam a Krizsa dokit mobilon. Elmondtam hogy mi a szitu, így egy hónappal a lombik előtt. Monológom után azt mondta, hogy ez kurva nagy probléma, és kell egy spermiogram. Anélkül nem csinál semmit. Kedden spermiogram, és szerdán, a hetek óta várt Krizsás konzimon megtudom, hogy egyáltalán el tudunk-e indulni, avagy sem.

Ha az ősztől való szájtépésem, kérlelésem után, - amikor még rengeteg idő lett volna bármit kezdeni az egészsége érdekében- , most kiderül, hogy nem kezdhetünk, és kitudja meddig parkolópályán leszünk akkor nem tudom mi lesz. Velem se, velünk sem. Kurvára belefáradtam abba, hogy én pedálozzak azért, hogy tegyen valamit az egészségéért, erőmön felül érzem ezt a kínlódást ami megy, hisz nem adhatok neki két pofont, mondván azt csinálod amit én mondok és kész... 

Kérlek Benneteket, gondoljatok Ránk, hogy a jövő heti eredmények fényében jobb híreket kapjunk mint ami most van.

???

Vércukor

Saját mérések:

Éhgyomri
ébredés után 5 perccel :    5,7

Éhgyomri
követlen a vérvétel után             
ébredés után 25 perccel :  5,5                  Labor szerint:    5,3 /nincs szignifikáns eltérés....

Reggeli után 1 órával:      5,7                  

Reggeli után 2 órával:      5,4                  

                                                              Az éhgyomri inzulin is rossz: 12,9

Úgy látszik, hogy a terhesség előtti jó cukor és inzulin leleteim nem térnek vissza....
Ugye hogy vissza kellene térnem a Mercforminra?

????

Aminek örülök, hogy a 3,3-as TSH-m az 50 mikrogramm L-Thyroxintól 19 nap alatt 1,53 lett :) :)

Vérvétel, vércukor, napi gyógyszeradag

Vettem vércukormérőt. Pontosan "ilyenfajtát" mint a képen.

Oka csupán annyi, hogy a terhességem után eléggé elszálltak az értékek, így szeretnék néhányszor magam ránézni. Hétvégén tervezek egy ötpontos - de minimum 3 - pontos mérést,  és hétköznap pedig az éhgyomrikat mérem. Ma szabin vagyunk, és mindketten - Pisti és én - vérvételre megyünk.

Kért a MensMentis TSH-t, FT4-et, vasat, és csak úgy magamnak nézetek cukrot és inzulint is. Plusz megmérem én is a cukormérőmmel az éhgyomrit, hogy lássam, mennyivel mér felé a laboros értéknek. Amúgy elég siralmas... 5,5-5,7 között mérek éhgyomorra...

Kérdeztétek páran üziben, hogy miket szedek most.

Reggel:

Balzsamkörte - /cukorra, inzulinra/;

Mozsaras szelén /pajzsmirigyre/;

6000 NE D vitamin;

Inulin /cukorra, inzulinra/; 

E vitamin;

Metafolin;

Búzafű kapszula /lúgosításra/;

Jodid, 100 mikrogramm /pajzsmirigyre/;

L-Thyroxin, 50 mikrogramm /pajzsmirigyre/
Gravida

Délben: 

Inulin;

Búzafű kapszula

Este:

Balzsamkörte

Búzafű kapszula;

Króm /cukorra/
Magnerot

Minden nap 3-3 Schüssler só /NaCl, Kálium-, és Calcium phosphoricum/ vízben feloldva, a nyálkahártyára, sejtekre, só-víz háztartásra.
 

Heti 3-szor tornázom, plusz elég sokfélét szert szedek a vércukorra, mivel próbálom normalizálni a magas értékeket, viszont még nem olyan nagy sikerrel...

Kicsit el is bizonytalanodtam, hogy lehet mégis inkább be kéne kapkodni napi egy-egy Metformint esténként, hogy a reggeli értékek rendben legyenek, és ezekre az értékekre lehessen építeni a napot. 

Minden esetre ezzel az esetleges partizánakciómmal megvárom a laboreredményeket, meg az újabb konzultációt. 

A sokak által preferált Inofolicot, - én sima Inozitolt - nem szedem, egyrészt mert híztam tőle, valamint előrehozta a menstruációmat, szóval a luteális szakasz nagyon lerövidült. 

Harmadrészt pedig nem gondolnám, hogy akkora hatással lenne a vércukorra, hogy kísérletezzek vele. 

A kísérletet arra értem, hogy nemsokára ismét stimulációt kezdek, és nem szeretném, ha bekavarnám a saját magam normál működését egy olyan szerrel amit eddig huzamosabb ideig nem próbáltam. Pont ez végett nem iszom például a gyógyteákat sem a stimukor. Lehet, ha hosszútávon szedném, akkor egy-két hónap átfutási idő után jó hatással lenne rám, de most így ilyenformán nem merem alkalmazni.

Ma délután megyek még kineziológiára is. Majd lejegyzem a tapasztalatokat.

Mamánál

Hétvégén hazamentem Mamámhoz vidékre.

Terv szerint - még hét elején - úgy volt, hogy Pisti is jön velem, de dolgoznia kellett.

Nagyon örültem magamnak mert hazafelé ajtótól-ajtóig, 1 óta 25 perc alatt otthon voltam Salgótarjánból. Ügyesen vezettem :)

Cuki volt a Mami, "asszongya", utánanézett a diétámnak, úgyhogy e szerint készített ebédet, többek közt palacsintát is, teljeskiőrlésű lisztből, és túró volt hozzá édesítővel. :) :) Nagyon aranyos!

Ilyen finomságosság:

  

És néhány kép a kertjéről, mert már rengeteg növényke előbújt és virágzik, Mami pedig nagyon büszke rájuk!

Hogy Nektek is szép legyen:

:)

Az a kismama, akinek én vettem át a pozícióját, tegnap este életet adott a kislányának.

Ma reggel bejött az irodánkba a főnököm, és azt mondta, szívből kívánja, hogy szerencsét hozzon nekem az a hely ahol korábban még az anyuka ült, és reméli, mielőbb én is pocakos leszek. Nagyon-nagyon szorít! :)

Szóval azt hiszem, nem lesz gondom azzal, hogy az uhu-k végett csúsztatok, meg betegszabin leszek és hasonlók :) :)

Minden esetre február 26-án, a Krizsa dokis, receptfelírós, ultrahangos napon, ami nem mellesleg az Anyukám névnapja, én szabin leszek. Egyrészt mert nem reggel lesz a konzultáció, hanem bőven nap közben, így nagyon sokat kellene csúsztatni, valamint Anyuval a szokásos "csajoskodást"* is ekkor ejtjük meg.

És még a napocska is süt nálunk! :) :)

* e címszó alatt nagyasszonyosan kávézókban ülünk, vásárolgatunk, koktélozunk, össze-vissza pletykálunk, röhögcsélünk estig, majd mindenki megy a dolgára :)

Mindennapi élet, ünnepek, érzések

Ma szülinap van a munkahelyen. No, nem fennállást ünnepelünk, hanem egy kolléganő szülinapját. Szűk körben - 5-6 ember, akivel napi kapcsolatban vagyunk- mindig felköszöntjük egymást. Január végén, a névnapomkor jöttem rá, hogy ez így vagyon, és jól meg is lepődtem. :) Nagyon jól esett, és még száz szerencse, hogy valami fura indíttatásból aznap reggel vettem egy nagy doboz mézes puszedlit. Mit ne mondjak, elfogyott. :) 

A munka megfelelő, akivel egy szobában vagyok csúcsszuper nő :) Nagyon bírom :) És kb. még 3 ember van, akivel hasonló nexusban vagyok az emeleten. A többiek zárkózottabbak, meg gondolom nem mindenki szereti a bőbeszédű emberkéket. Kb. ennyit a munkahelyről.

Azt már írtam Nektek korábban, hogy a novemberi missed ab óta választóvíznek érzem a december végén indult új ciklust. Valahogy ez lelkileg is jó hatással volt rám. Egészen addig a letargia és a mély szomorúság volt rajtam. Egy kegyetlen mardosó érzés, ami bármikor és bárhol rámtelepedett. Ez a mellkasszorítós, szívfájdalmas szomor. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy most már nem vagyok képes könnyet ejteni a Baba végett, dehogynem. Ha nagyon sokáig beszélünk a veszteségünkről, akkor elsírom magam, de az már nem az a kétségbeesett, "nemtudommilesz" sírás. 

A privát életben ÉLEK, ÉLEK, ÉLEK. A szó legszorosabb értelmében. A múlt hónapban szinte minden hétvégén ünnepeltük valakit. Jó nagy bulik voltak, s még egy ottalvós mizériát is megejtettünk.  Majd hó végén egy meglepetésbulival ünnepeltük a barátnőm szülinapját, délután gokartozni voltunk, este pedig szórakozni mentünk.  Annyira jó volt,  olyannyira, hogy 21-én pénteken, csajos buliként megismételjük ugyanezt. Ja, és a névnapomra rúdtánc kupont kaptam a Szandi barátnőmtől. ???!!! Nem őrült ??! :) :)
Ő is vett magának, februárban beváltjuk, hátha ragad ránk valami alapon :) :)

Anno 2008-ban, mikor Pestre költöztem, azt éreztem, hogy enyém a világ, és nem számít semmi, csak, hogy élvezzek ki mindent ami van.

Most szintén valami ilyesmit érzek. Azt, hogy ismét mellénk fog állni a Jóisten, sors, szerencse, ki minek veszi, -és nagyon, de nagyon azt érzem, hogy a tavaszi stimulációból ismét várandós leszek. Addig is, vidáman, élettel telve élem a mindennapokat.

Pistivel is szépen vagyunk. A múltkori - várakozásom ellenére - rossz TSH eredmény után még jól kibuktam neki, sírtam, ő is sírt egy sort, azóta vagyok a "mindenjólesz a többitmegleszarom" állapotban. És most összhang van megint köztünk. Tegnap még vacsit is főzött Nekem.Cukiiii!!!!

/Itt is köszönöm a múltkori hozzászólásokat, azért megnyugtat, hogy másnál is vannak gondok, még olyanoknál is, akikről nem is feltételeztem volna./

Bár most mindent jónak érzek és felhőtlennek, nem tudom, hogy meddig fog tartani ennek az intenzitása, úgyhogy ismét elkezdtem kineziológiára járni. Nekem ez a múltkor is sokat segített, rengeteget lendített a felfogásomon, a lelkivilágomon.

Most egy másik szakemberhez kerültem, ugyanis tavaly még a Solya barátnőm csinálta az oldásokat, akinek azóta van egy három hónapos babója, így ő elég elfoglalt mostanság :) 

Szóval most az új helyen, az új kineziológusnál, újra vázoltam az elmúlt 3 és fél év küzdelmeit, megbeszéltük az elkövetkezendő kezelések menetét, és jól el is telt másfél óra, úgyhogy érdemben jövő héten kedden tudok nyilatkozni, akkor lesz ugyanis az első igazi oldás.