A helyzet ettől kétségbeejtőbb már nem is lehetne

Na jó, biztos lehetne, de azért ez most brutális... Tegnap óta érlelődik bennem ez a dolog, de most már nagyon elegem van.

Kicsit vonatkoztassunk el tőlem és az én eredményeimtől...Én teszem, és tettem eddig is amit tudtam/ tudok, és próbálom a lehető legjobban.

A probléma most 1/1 ben a Pisti.

Amit már korábban is írtam, baromi magas a vérnyomása. Ezt már ősz elejétől tudjuk egy otthoni vérnyomásmrésből. Egészen novemberig szépen kértem, kérleltem, hogy ennek menjen, MENJÜNK EGYÜTT utána, mert 33 évesen nem lesz jó vége a 175 ös vérnyomásoknak, legyen egy labor, egy általános kontroll, ha már én ennyit kínlódok azért, hogy gyerekünk legyen, tegyen ő is valamit. Azután már egyre idegesebb voltam, ergó, nem mindig voltam vele ez végett türelmes, és egyre nehezebben toleráltam, hogy egészen januárig kellett várni arra, hogy elmenjen a háziorvoshoz vérnyomáscsökkentőért. 

Azóta úgy áll a dolog, hogy a háziorvos elküldte őt egy ekg-ra, és általános vér, illetve vizeletvizsgálatra. Ezt megejtettük tegnap előtt... /azóta már a face-en, illetve üzenetben egy-egy embernek kipanaszkodtam magam, de most lett még egy szar a lapáton.

Kiderült ugyanis, hogy a májenzimjei az EGEKBEN vannak és a cukra is. A vizelet 3 keresztes...Az éhgyomri cukor 9,5! 

Tegnapi nap ment vissza az eredménnyel a háziorvoshoz. Azon az egy mondaton kívül hogy váltson életmódot és kapott egy gyógyszert, sok minden nem történt. Majd 3 hónap múlva kell egy kontroll vérvét...

Hát bakker! Diétáznia, legalább sétálnia, stb kellene, de én ne beszéljek, mert se belgyógyász, se diagnoszta nem vagyok szerinte.Mármint Pisti szerint.

2 hete már kivagyok. Egyrészt azon, hogy ugyan mikor szánja rá magát arra a szaros vérvételre, másrészt meg, végül kap egy ilyen szar laboreredményt és se hasi ultrahangra, se belgyógyászhoz se sehová nem küldik el. 

Ilyenformán rám nem hallgat, mivel a háziorvos nem mondta ezt, nem mondta azt, nem küldte ide-oda, ezért én ne akarjam megmondani neki, hogy mit csináljon...Könyörgöm, ne szórakozzunk már ezzel! Annyira elegem van már ebből. Az ismerőseink közt - nem mellesleg egy idősek - van, aki minden nap megküzd az életéért, mindent megtesz hogy minél jobb legyen az egészsége, mindent megtesz amit csak lehet, erre ő meg szarik rá.

Jövő hétre intéztem neki magán uhu-t, és magán belgyógyász rendelést, le is fog zajlani csütörtökön. Ezt még nem tudja. Majd ma jó nagy veszekedés árán megbékél vele. Vagy nem. 

És itt jön még egy nagy probléma:

Ugye a lombik. 

Ugye a spermiumok.

Ezek után nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ez mennyire kavarhat be a minőségbe. 

Felhívtam a Krizsa dokit mobilon. Elmondtam hogy mi a szitu, így egy hónappal a lombik előtt. Monológom után azt mondta, hogy ez kurva nagy probléma, és kell egy spermiogram. Anélkül nem csinál semmit. Kedden spermiogram, és szerdán, a hetek óta várt Krizsás konzimon megtudom, hogy egyáltalán el tudunk-e indulni, avagy sem.

Ha az ősztől való szájtépésem, kérlelésem után, - amikor még rengeteg idő lett volna bármit kezdeni az egészsége érdekében- , most kiderül, hogy nem kezdhetünk, és kitudja meddig parkolópályán leszünk akkor nem tudom mi lesz. Velem se, velünk sem. Kurvára belefáradtam abba, hogy én pedálozzak azért, hogy tegyen valamit az egészségéért, erőmön felül érzem ezt a kínlódást ami megy, hisz nem adhatok neki két pofont, mondván azt csinálod amit én mondok és kész... 

Kérlek Benneteket, gondoljatok Ránk, hogy a jövő heti eredmények fényében jobb híreket kapjunk mint ami most van.