2013. november 25., hétfő

Holnap műtét...

Ma visszamentem a nődokimhoz. Már 5 napja nincs bennem semmi plusz progreszteron, de abszolúte nem mozdul az állapotom semerre.
Meguhuzott. A petezsák 1,6 cm - ugyanakkora - és Kisbaba 3 mm. /6mm volt csütörtökön/. Annyi az egyedüli változás hogy a petezsák nem elnyújtott, hanem szép szabályos kör formájú. Bár ezt leszámítva a lehető legszarabb minden. Ebből spontán nem igazán lesz belátható időn beül semmi...
Azt mondta a doki, hogy akkor csütörtökre bejegyeztet a kórházba. Így is lett. Viszont azt is mondta, hogy holnap ő lesz ügyeletben, és szerinte jobbat tenne, ha már túllennék rajta holnap.
Én akkor és ott kategorikusan kijelentettem, hogy nem, marad a csütörtök.
Aztuán átgondoltam. Szívhang nincs, baba a fele lett.... Szóval visszahívtam és elmondtam hogy holnap reggel fél 8-ra ott leszek... Megkönnyebbültem. Túl leszünk rajta. Ettől függetlenül a hazautat végigsírtam.
Tágító tablettát kapok reggel. Aztán nagyjából 13 óra felé lesz a műtét. Úgy néz ki, bejön Anyu hozzám 10 felé...
 
Aztán - tudom, hogy ez a legnagyobb hülyeség -, de mivel a zsák elnyújtottból szabályos lett..... Itt reménykedem. De miben már? Szóval az agyammal tudom, hogy nem, de a lelkemben még ott tartok, hogy ugye nem hamarkodom el? :( :( 

Én annyira nyomorultnak érzem magam, hogy legszívesebben elbujdosnék... :'( :'(

7 megjegyzés:

  1. Elképzelni sem tudom, hogy mit érezhetsz... Sok-sok erőt kívánok, hogy tovább tudj lépni!

    VálaszTörlés
  2. Martina drága, jól döntöttél, jobb minél hamarabb túlesni a műtéten ilyenkor már. Veled leszek gondolatban! ölellek!

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Heni! Pixi! Életem legfájdalmasabb napjai ezek...

    VálaszTörlés
  4. Tina, Veled vagyok, kívánom, hogy minél hamarabb túl légy rajta!!!!

    VálaszTörlés
  5. Jaj Drága, minél hamarabb, annál jobb, induljon a regenerálódás.. gondolok Rád..

    VálaszTörlés