Magzati Diagnosztikai Központ

Azt tudni kell rólam, hogy én képtelen vagyok lógni a levegőben, Nekem minden mindig, azonnal kell, és azonnal kell tudnom. Soha nem voltam hajlandó őrlődni ha volt megoldás. Ennek okán a hétfői "sajátorvosos" mizéria után már hazafelé a bkv-n eldöntöttem, hogy a fene se fog várni jövő hétfőig. Addig én megbolondulok.

 

Ezért gyorsan felhívtam azt az intézményt, ami elvileg a legkorszerűbb ultrahang gépekkel van felszerelve, egyszóval ha itt azt mondják, hogy minden okés, - csak az apjára üt a gyerek mert olyan lusta -, akkor leszarom, hogy a sajátorvos a sajátgéppel mit látott hétfőn.

Max. kivárok egy hetet, hogy visszamenjek hozzá, csupán csak azért, nehogy megint rámhozza a frászt. Alig akartak időpontot adni, de végül is bepasszintottak csütörtökre. Mondjuk el is bőgtem magam. Megjegyzem nem direkt. Erre az asszisztens azt mondta,  hogy szerinte tök mindegy, mert ha hétfőn nem volt szívdobogás akkor csütörtökön sem lesz. Mondjuk ettől akkor és ott, lógva a telefonban, nem éreztem jobban magam.

 

Anya kedden nagyon kedvesen, tapintatosan felajánlotta, hogy ha igénylem, akkor eljön korábban munkából és eljön velem az MDKp-ba mert úgy volt, hogy Pisti nem tud velem jönni. Közben persze elintézte, hogy később megy be, de azért visszahívtam Anyát is, szóval ő is jött velünk.
Fura volt Anya. Mindig olyan kis nyomulós a maga módján, meg hajlamos behisztizni, meg mindenen sírni /jáááájjjj -ezért is nem mondtuk a lombikot/, de most ő is érezte a helyzet komolyságát, és nem akaszkodott ránk, hanem csak finoman írt egy üzit, hogy ha úgy gondolom ő szívesen. És übernyugalmasan viselkedett! Jól esett!!

 

Az uhura bejött Pisti, Anya kinn várt.

Dr. Harsányi Lehelhez kerültem. Természetesen ugyanannyira izgultam mint a 6 hetes ultrahangon a Kaáliban. Talán jobban. Viszonylag kedves volt a doki, és a várakozásaimmal ellentétben az asszisztens is. Bár gondolom, nem ő volt az, aki hétfőn az előjegyzéseket intézte...

 

Uhu be, és már látszott is a petezsák, a szikhólyag és látszott Kisbaba. Azonnal mérte és közölte, hogy nőtt, de kicsi, 4 mm, és látszik a szívpulzálás is, ami ütemes, de mivel pici nem tudjuk meghallgatni. Hát jó.

Aztán felöltöztem és beszélgettünk.

Elmondta, hogy ő a spontán fogant 7+3 nál, ami nincs elszámolva, azt mondja, hogy nem megfelelő az ütem, és nem ad sok esélyt.
DE. Mivel a baba lombikkal lett, így kinn töltött 5 napot a nagyvilágban, minekutána nem biztos, sőt egyáltalán nem, hogy miután behelyezték, akkor ott, tankönyvszerűen viselkedik. Kitért még arra is, hogy ugye Nekem 6+3 nál volt 2,6 mm a baba és örömködött a dokim a Kaáliban, no ő spontán fogant babáknál erre sem örömködött volna, merthogy korához kicsi.  Azt mondta, hogy - természetesen a jövő hét dönti el - de arra gondol, hogy később kezdte meg a beágyazódást, kicsit még gondolkodott, azért van nagyjából 5-6 napos lemaradásban.
Mondjuk ezt szerintem baromira igazolja, hogy ET +10 napon 57 -es volt a hcg-m, szemben azokkal akiknek már a 9-en 150 körüli az érték. Megjegyzem Nekem két nap múlva is "csupán"102 volt. Tehát már ekkor mondta a Krizsa doki, hogy lassabb a baba, de az még nem baj!!!!

Szóval hiszek, remélek és nem netezek. Megmutatta, hogy igenis ott van, és él. Láttuk ahogy ver a szíve. Próbálok nem agyalni és várom, hogy Krizsadoki majd a szabija végén felhívjon, hogy ő is erősítse bennem az optimistát!! :)

Úgy döntöttem nem veszek pocakosnaplót, hiszen arra a néhány sorra amit az uh- kép alatt kihagynak, - uh-on tapasztaltak, érzések leírása cimkével -, hát oda mindez nem férne ki. :) :)

Ja és egy kis Anyukám női mivoltját erősítő adalék: Köztünk 19 év van. És Anya nagyon fiatalos. Most 46 éves. Az MDK-p ban - ahol csak babás ultrahang van - kétszer, két különböző asszisztens kérdezte meg tőle, hogy ő melyik ultrahangra jött :) :)  Tisztára zavarba jött :) :)