Beszéltem tegnap a doki asszisztensével. Kérdeztem, hogy a vérzés tekintetében mi számít tolerálhatónak, és mi az ami nem. Azt mondta, hogy ha 5 percig fennáll az, hogy ömlik, de mint a zuhatag, és ezután sem áll el, akkor azonnal be kell menni. A fraxi nem okozhat gondot... Ellenben ha tényleg ilyen lesz, akkor Pisti nem tud hazaérni és bevinni, így megkértem Pisti Apukáját, - ő most a héten itthon van -, hogy ha arra kerülne a sor, akkor segítsen bejutnom.
Szintén beszéltem, az önkormányzatos emberkével. El kell majd mennem jövő héten?! orvosi vizsgálatra. Ez amolyan alkalmassági. Itt azért elmondtam, hogy hét vége felé adjon időpontot, mert ez és ez van. Ugyanis úgy döntöttem, hogy hétfőig, max keddig várok...
Vettem tegnap egy ezüstgyűrűt. Fehér és fekete kövek vannak benne. Rögtön első pillanatra ez akadt a kezembe. Szerintem nagyon szép, és viselem/viselni fogom minden nap.
Nekem innentől ez jelképezi a véget nem értő köteléket a Kisbabámmal, az én Kisnyünyütömmel, akinek egy hónapig én lehettem az anyukája, és aki soha nem fog megszületni... De hiába van ott a fekete sáv, a köteléket szét nem szakítja.
Tettem be a szobába virágot is. Narancssárgákat vettem és még a kertből is hoztam be egy-egy szálat. Most ott van a gyertyával és a dobozzal együtt a komódon... A dobozban van minden irkálmányom, leletem, ultrahang kép, és benne van az aláírt csibés pohár is a tesztekkel együtt, mivel abban gyűjtögettem őket...
Szintén tegnap, Pisti elszaladt délután vásárolni, én rám meg rámjött az ordítva sírás. Úgyhogy hasaltam az ágyon, fejem a párnába, utána könnyebb volt...Bár még kétszer megismétlődött...
Olyan nyomorult érzés várakozni. Várni arra, hogy még nagyobb üresség legyen, mint ami most van. Ma úgy ébredtem hogy két másodpercig nem tudtam, miért érzem magam nyomorultnak. Aztán eszembe jutott... :(
Egyébként megkérdeztem a Pistit, hogy szerinte bolond vagyok-e a virággal meg a gyűrűvel, de azt mondta hogy nem, sőt, majd veszünk még virágot! Úgy szeretem!!
Egyébiránt ma van a megismerkedésünk évfordulója. Elfelejtettem. Egyáltalán nem vettem semmit... :(
Nagyon-nagyon sajnálom....gyönyörű a gyűrű..megkönnyeztem a soraidat...legjobb barátnőm is elveszítette az első babáját, ő angyalkás nyakláncot hordott ami emlékeztette a kisbabájára..most várja Lili-t...az angyalkás nyaklánc pedig a szobában egy polcon a pici uh képe mellett....
VálaszTörlés:'(
VálaszTörlésTinam!!!! :(((((((((( Nagyon szepen csinalod(ha lehet ilyet mondani)
VálaszTörlésKöszönöm :(
VálaszTörlésKedves Martina! Nagyon sajnálom, most olvastam,hogy mi történt. Sajnos pontosan tudom, hogy mit érzel, én az ikreket 8 hetesen veszítettem el. Együttérzek Veled.
VálaszTörlésKöszönöm szépen!! :(
VálaszTörlésMi két gyertyát gyújtunk, ha éppen úgy érezzük. Aki azt gondolja, hogy ez túlzás, vagy felesleges, az nyilvánvalóan még nem érzete a gyermek elveszítése okozta fájdalmat. Keveredtem pár "összeütközésbe" amiatt, hogy az én babáim "csak" 7 és 12 hetesen mentek el, örülhetek, hogy nem később. Aha, csak aki megküzd az elsőért és/vagy ekkora veszteség éri a terhessége során, annak aztán oly mindegy, hogy épp hogy beindult a szívpulzálás, vagy már félidős a terhesség. Akkor is a gyerekünkről van szó, akármekkora, akármennyi idős, akármilyen fejlettségi szinten van.
VálaszTörlésNagyon jól csinálod Tina! Meg kell gyászolni a babádat ahhoz, hogy el tudd engedni és egy egészséges, élő babának tudd "előkészíteni" a lelkedet. Kitartás!