Tegnap rengeteget sírtam. Igazából ma is, mert hajnal kettőtől fenn vagyok. Most nincs rajtam a sírás, gondolom majd még lesz. De hányszor! Tudom. Most inkább olyan üresség van, mindenmellett az üresség mellett azt is érzem, hogy még Velem van! Meg olyan gépiesség van...
Tehát most írok, mert most tudok. Ha sírok akkor nem megy ez sem. Viszont írni kell, mert anno pont terápiás célból nyitottam a blogot.
Tegnap olyan nehéz volt este nem beadni a szurikat, hiszen még itt van, és én meg elvonok tőle mindent?! Persze ez hülyeség, de akkor is ez járt a fejemben...
Szóval szerintem az lesz a legnehezebb ha elkezdődik a vetélés és testileg elválok tőle. De lélekben sosem fogok.
Ő az én, a mi első Kisbabánk!! A Kisnyünyüt!!
Tegnap elpakoltam egy dobozkába minden papírt, mindent ami ehhez a stimuhoz köthető. Leszedtem az ultrahangképeket a hűtőről, elpakoltam a gyógyszereimet és eltettem szem elől minden könyvet, minden újságot ami babás. Még azt a nadrágot is eltettem amit az utóbbi hetekben hordtam, mert a puffadás végett csak ebbe fértem bele... A csibés fórumon kívül mindenhonnan töröltem magam. Szóltunk a szülőknek és megkértük őket, hogy innentől ha találkozunk viselkedjenek természetesen. Én nem tudom hogy vagyok beállítva, de nem bírom azt, ha engem sajnálnak és sírnak miattam. Sokkal rosszabb.
A méhtevékenység még ugyanúgy megvan. Szívfájdító, hogy ezek után is ugyanúgy érzem a "húzódzkodást" ha mondjuk tüsszentek, vagy hirtelen mozdulatot teszek. Tudom hogy ez nem múlik el egy csapásra, de olyan rossz. Tegnap Pistivel ültünk a tévé előtt, néztünk ki a fejünkből, és ahogy felálltam annyira nagyon meghúzódott alul a hasam, hogy ebbe már a lelkem is fájt. Természetesen megint sírtam.
Mivel elkövettük azt a hibát hogy a szűk családnak elmondtuk Kisbabát, én hülye a Mamának is, aki 120 km-re tőlünk egyedül gubbaszt otthon, és össze van szomorodva, - mivel Anya felhívta és elmondta mi történt - muszáj volt felhívnom... Mami még aktív, szellemileg is, viszont ő a kimondott szavakból, azok hangsúlyából ért. Magyarán ha úgy beszélek vele, hogy azt sugárzom, minden oké, akkor ő úgy veszi.
Szóval felhívtam, és jókedélyűen elbeszélgettem vele, arról, hogy ez egy természetes folyamat volt és már minden ok Velünk. Meg beszéltünk a hidegről, meg a fűtésről, meg hogy jövő héten lehet hogy esni fog a hó... Jól csináltam. Abszolút elhitte, hogy minden rendben. Ügyes voltam. Legalább ő nyugalomban van. Ez után is sokat sírtam. Aztán gyújtottam gyertyát. Kettőt is.
Pisti is elég szarul van. Szomorú. Ő is megkönnyeződött a dokinál, de azóta nem, csak bújik meg ölelkezik. Meg folyton azt mondogatja, hogy félt engem, hogy fogom viselni. Meg, hogy szeret.
Krizsa doki sajnálja, vár vissza, és azt mondta, hogy ha szeretnénk, akkor márciusban megcsinál Nekünk egy új lombikot. Szeretnénk. Ha fizetősen is, de szeretnénk. Még a terhesség kiderülése előtt két nappal kértem hozzá időpontot. Nem mondtam le, szóval január 8. 10 óra. Bár most úgy gondolom, ha egyszer megint pozitív lesz a teszt akkor végtelen félsz lesz bennem ami majd csak akkor szűnik meg, ha túljutunk a számunkra kritikus időszakon...De remélem sikerül.
Ma érdekes nap lesz. Kedden felhívtak innen az önkormányzattól egy állásajánlattal kapcsolatban. No nem nagy munka, nem nagy pénzért. Én mondtam, hogy jelenleg babát várok, de nincs minden rendben és várakozunk... Emberke azt mondta, hogy a baba tök jó és úgyis vár, és minden jót kíván. Beszéljek a dokival és döntsem el jövő hétig. Hát az élet megoldotta. Ma felhívom, hogy szeretném. December 2-től kezdhetek. Lehet, hogy ma bemegyek személyesen megbeszélni a dolgokat.
Dec. 2-ig vagy így, vagy úgy, de befejeződik a terhességem... :( :(
Ma még elmegyek vásárolni, úgy érzem vennem kell valamit Kisbabának, ha egy csokor virágot akkor azt.
Nagyon rossz érzésem van ha Kisbabára gondolok. Tudom hogy nem én csesztem el, de akkor is bűntudatom van, hiszen bennem nem tud tovább élni. Bennem! Az én Kisbabám akinek már vert a szíve!! Azt hiszem visszaállok a Metforminra, meg az eddig számomra semmit nem adó IR diétára.
Még egy utolsó gondolat. Tegnap az orvosnál még nem gondoltam bele, de estétől halálfélelmem van, ha a vetélésre gondolok. Azt mondták, mivel a petezsák másfél centi, olyan zuhatag szerűre lehet számítani. És Krizsa doki is azt mondta, hogy ne lepődjek meg, ha benn van a betét, de mellette majd folyik a lábamon... Hát, tekintettel arra hogy a vérhígítót szerda estig szúrtam, meg ez a zuhatag, sőt azt is mondták, hogy olyan lesz mintha megnyitnánk a csapot, én nagyon félek. Pisti egész hétvégén melózik, ami azt jelenti, hogy elmegy hajnalban és talán délután 5-re hazaér... Egyedül leszek itthon. A jövő hét sem jobb, mert akkor szintén. Kérdem én, meddig számít majd a zuhatag, meg a csapkinyitás normálisnak? Percekig? Fél óráig? Vagy meddig? Meddig lesz normális? Mikortól van az, hogy gond van?
Kedves Martina!
VálaszTörlésCsak most olvastam mi történt, nagyon sajnálom, sok erőt és kitartást kívánok!
Szia Tina! Ha gondolod, szívesen megosztom a velem történteket. Na, nem okoskodásból, csak hogy mégis egy picikét jobban fel tudj készülni. Az első babám spontán ment el, a másodikkal műtöttek, tehát kvázi bármelyik variációról tudok egy-két saját tapasztalatot átadni. Ha bármilyen kérdésed van, nyugodtan szólj és beszélgethetünk róla. Halálfélelmed semmiképp se legyen! Ne félj, minden rendben lesz. A szervezetünk tudja, mit csinál, minden úgy fog lezajlani, ahogy le kell zajlania. A méhed pontosan arra készül már most, hogy egy élő terhességet hordozzon a közeljövőben és eszerint fogja tenni a dolgát is. Tudom, rémesen hangzik, de nagyon igaz! Kérlek, ne veszítsd el azt a fantasztikus pozitív hozzáállást, amit eddig tanúsítottál a legnehezebb időben is! Kitartás!
VálaszTörlésHát Piros! Ha esetleg megírnád akár ide akár priviben a spontánt és nem lesz rossz tőle Neked akkor jó lenne.
TörlésMég friss az élmény, így próbálok válaszolni a kérdésekre, habár nekem kisebb volt a baba... Először min 2 óránként kellett cserélni, és ne pánikolj, ha egész nagy darabok távoznak majd. Nekem vasárnap indult, és a mai napig elég erôs, élénk piros (nèha darabos)-bocsi a részletekért-amire készülj még fel, az a fájdalom, erős görcsök, mindenképp, mindig legyen nàlad gyógyszer. Nekem a görcs kb szerdára elmúlt. Azt nem tudom, meddig fog tartani a vérzés. Az első napokban jobb, ha inkább otthon maradsz. Nekem sokat segített, hogy szedtem növényi alapú nyugtatót, így nem sírtam állandóan. Ami még nagyon jó volt, az a blog, hogy kiírtam magamból a fájdalmat, kétségbeesést. Kitartást, erőt kívánok, ha bármiben tudok segíteni, tudod hol találsz meg!
VálaszTörlésNagyon kedves vagy hogy a legnagyobb bánatban is ennyit foglalkozol Velem. Szerintem ha elkezdődik foglak keresni mert nagyon félek tőle. Én abszolút nem vagyok ilyenre felkészülve, és ugye egyedül is leszek. Meg mindentől függetlenül aggódom a Fraxi miatt is. Az írás Nekem is jót tesz.
TörlésKöszönöm Lányok! Köszönöm Pimboli!
VálaszTörlésNem aggódnék ha nem kéne készülnöm a vízesésre meg a csap nyitásra. Mert akkor mi lesz?
Valóban nagyon rossz érzés ez, mikor Te segítenél neki még, közben már nem lehet. Újraéltem Veled a mi első babánk elvesztését, a zokogásokat, a félelmet. Én ugye a méhen kívülisége miatt nem vetéltem, így tanácsot, tapasztalatot nem tudok írni, de szerintem ha olyasmi lesz ami aggaszt, nyugodtan hívd fel az orvosod, ő majd megnyugtat.
VálaszTörlésPuszillak!
Most a tegnapi videódon sírok épp, és csak annyit szeretnék mondani, hogy ne legyen bűntudatot, nem benned volt a hiba - maga miatt nem tudott tovább élni. És ha mindenki mástól csak üres dumának tűnik ez ilyenkor, nekem tényleg elhiheted: jobb volt így, hogy ő döntött, légy hálás neki, hogy időben ment el. Persze tudom, az nem vigasz, hogy létezik még mélyebb pokol is, mint amiben most vagy... de elmúlik, az is, ez is, és csak a végtelen szeretet marad a helyén.
VálaszTörlésDrága Martina! ma is, ahogy tegnap könnyek között olvastam soraidat! Mélyen megérintenek,és megrendítettek a történtek! Nekem már volt két méhenkívülim,ami miatt kivették a petevezetékeimet,és két vetélésem. egyik spontán zajlott, a másik most februárban történt, de sajnos műszeres befejezés lett a vége,elindult a vetélés, de imperfect vetélés lett , nem fejeződött be spontán, nagyon erős vérzésem volt,mentő vitt el. Zokogva vittek a műtőbe...úgy aludtam el. Párom akkor Budapesten volt én itt Pécsett, anyukám jött velem be..Lelkemben szívemben akkora űrt és fájdalmat sosem éreztem. akkor írtam egy cikket,ami a hoxa portálon olvasható, És Isten eltöröl minden könnyet a címe. Csak írtam , írtam könnyek között.. De tudtam sosem adom fel! Csodálatos társad van, aki melletted van, tudom mennyire közhelyesen hangzik,hogy majd az idő begyógyítja a sebeket..és ha be nem is gyógyítja, de segít abban,hogy erőt gyűjts,hogy talpra állj, mert leszel te is édesanya! Látod, most itt járunk novemberben, alig 9 hónap telt el, és a pocakomba beköltözött a mi csodánk, aki most már 10 hetes 1 napos, és eddig minden rendben! szívem minden szeretetével ölellek így ismeretlenül is: Eszter
VálaszTörlésElolvasom mindenképp
TörlésTudom Est! A Ti tragédiátok - én most is így gondolom -még nagyobb mint az enyém. Jobb így hogy ilyen korán... Eszter! Szörnyű lehetett ...
VálaszTörlésMartina én egy másik nézőpontot szeretnék megvilágítani Neked. Most már legalább tudod, hogy képes vagy rá, a tested képes rá, hogy befogadjon egy pici életet, tudod, hogy alkalmas vagy rá.
VálaszTörlésEstnek teljesen igaza van, nem a Te hibád, Te nem tehetsz róla, hogy nem maradt veletek.
De a tested emlékezni fog és ez a Kinyünyüt csinálta a helyet a következőnek. Nagyon nehéz ez, hiszen amikor tavaly a yaralás után spontán pozitívat teszteltem és a 6. hétben elvetéltem spontán, sikertelen lonikok után, tudtam, hogy egyszer lesz kisbabám.
Neked is lesz. Meg kell élned a gyászt, el kell engedned Őt és idővel továbblépsz.
Ölellek
Martina,
VálaszTörlésEgy gyakorlati tanacs hatha segit. Nekem mikor elkezdodott a "zuhatag" automatikusan bealltam a kadba a meleg zuhany ala es addig a 1,5-2 oraig amig a nagyja jott ott ultem, gugoltam, sokkal jobb volt, a fajdalmat is enyhitette a meleg viz.
Nagyon szepen meggyaszolod a Kisbsbat, ez is segit es mutatja hogy milyen odaado nagyszeru Anyuka leszel mikor eljon az ideje.
:'( Lányok! Olyan szépeket írtok! :'(:'(:'( Olyan jó hogy ennyien a gondomat viselitek!!!!!!!!!!!!!!!! Most nagyon szar, de másrészt jól esnek a szavaitok!!
VálaszTörlésMartina csodálom kitartásod és erődet! Fe tudsz állni, és sikerülni fog a következő. Kisnyünyüt most elengeded megsiratod, de hidd el Ő is azt szeretné ha nem szomorkodnál sokat.
VálaszTörlés